"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2015. május 3., vasárnap

Május első vasárnapja - Anyák napja






 
 


Az Anyák Napi ünnepségeket először az ősi Görögországban tartották, tavaszonként. 
Kegyelettel adóztak az istenek anyja, Rhea előtt. Majd a XVII. században Angliában Anya-vasárnapon köszöntötték az édesanyákat. Ez a nagyböjt negyedik hétvégéjére esett

 


Az Egyesült Államokban Julia Ward Howe vetette fel az Anyák napja gondolatát 1872-ben.
Az Anyák napja hivatalos megtartásának véghezvitelét a Philadelphiában élő Anna Jarvisnak tulajdonítják, aki ezzel a polgárháború sebeinek gyógyulását igyekezett elősegíteni.
Két évvel anyja halála után Jarvis tartott az elhunyt tiszteletére egy ceremóniát.
Ez annyira megindította, hogy hozzáfogott egy kampányhoz, melyet az anyák tiszteletére szánt.
Az emberek végül is őt tekintették az anyák napja anyjának.
Elsőként 1910-ben, Nyugat-Virginia államban ünnepelték az Anyák napját.
Egy évvel késôbb már szinte minden államban jegyezték ezt a napot.
1914-ben Woodrow Wilson elnök hivatalosan is bejelentette, hogy az Anyák napját, nemzeti ünnepként, minden évben május
második vasárnapján fogják tartani. 



Évente egyszer szerte a világon megemlékeznek az édesanyákról.
Nem esik mindenhol ugyanarra az időpontra, pl: Dániában, Finnországban, Olaszországban, Törökországban, Ausztráliában és Belgiumban ugyanabban időben tartják az Anyák napja ünnepét,
mint az Egyesült Államokban: május második vasárnapján. 



Nálunk május első vasárnapján tartják az Anyák napi ünnepségeket.






 
József Attila: Mama
 
 
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése