Reggeli madárdal

A nyári reggel hangulatához hozzátartozik a madárdal. Hajnalban, ahogyan telik az idő, egyre több és más dallam hallható. Minden percben más-más madárfaj „érzi meg” a reggel közeledtét, és énekelni kezd. De honnan tudják a madarak, hogy mikor van reggel? Az ég világosságából és fényeiből. A legfrissebbek a rozsdafarkúak, akik már 4 óra tájban dalra fakadnak, hogy felébresszék a kakukkot, a cinegét és a rigót. Az ő daluk idején még teljesen sötét van. 5 óra után, a hajnali szürkülettel előbb az erdei pinty, majd a többi cinege és a fakúsz is megszólal. A kivilágosodás a barátposzátát és a házi verebet is szóra bírja. A zöldike, a kenderike és a tengelic viszont csak napfelkelte után, 6 óra tájban szólal meg. Ha azonban felhős-esős idő van, a madarak később kezdenek énekelni, mert később világosodik.

Tudósok szerint napi öt perc, amelyet madárcsicsergés hallgatásával töltünk, segít felvidítani a napot.

Reggel, madárcsicsergés

Tudósok szerint napi öt perc, amelyet madárcsicsergés hallgatásával töltünk, segít felvidítani a napot.

A madárdal melengető érzésekkel tölt el mindenkit, és jótékony hatással lehet a közérzetünkre.

Miért énekelnek a madarak?

Gyermekkorom olvasmányai között bájos kis mese igyekezett választ adni a címben feltett kérdésre. Miután a tojásain kotló tojó szörnyen unatkozik , párját kéri meg, ülne melléje és szórakoztassa énekével. Az pedig nyomban eleget is tesz a kérésnek, a fészek szélére ülve dalra nyitja a csőrét.

Eddig a mese, a valóság ezzel szemben az, hogy a madáréneknek két fontos biológiai funkciója van. Amikor a fülemülék, poszáták és a többiek hazaérkeznek Afrika felől, majd mindig a hímek azok, amelyek elsőnek jelennek meg a későbbi költőhelyen. Ott revirt, területet foglalnak, és miután kipihenték a hosszú és veszélyekkel teli út fáradalmait, énekelni kezdenek. Dalukkal a néhány nappal később érkező tojók közül igyekeznek egyet magukhoz csalogatni. Miután pedig általában ők vannak többségben, nagyon kell igyekezniük, minél szebben, hangosabban énekelniük, nehogy arra az évre hoppon, pár nélkül maradjanak. Ha aztán egy tojónak megtetszik a revir, és a benne szorgalmasan daloló hím, kialakul a pár, és rövidesen megkezdődik a fészek építése. Ez többnyire a tojó dolga, párja ezalatt a közelben folyamatosan tovább énekel. Mi semmi változást nem észlelünk a fülemüle bűbájos csattogásában vagy az énekes rigó ismételt szép strófáiban, pedig az ének ekkorra már egészen más jelentőséget kap. Párja megvan, éppen a családi otthont építi, a területtulajdonos hangja fenyegető hangsúllyal már a szomszéd riválisokhoz, az azonos fajú hímekhez szól. Ha emberi nyelvre fordítanánk, valahogy így hangzana: ez az én területem! Át ne lépd a határt, mert pórul jársz! És ha valamelyik szomszéd mégis megkísérli, hogy átlépje a láthatatlan, de nagyon is létező revirhatárt, a jogos tulajdonos nyomban nekitámad és visszaűzi saját birodalmába.

Forrás /Schmidt Egon

 

 

Madarak éneke

Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata,
amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat
vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem
számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik

A lehetőség benne van a reggelekben."
(Monica Baldwin)

Jön a tavasz

Jégtörő Mátyás a szűre ujjából kénytelen volt szabadjára engedni a tavaszt, és kiosztotta a madaraknak a sípokat, hogy hozzáfogjanak az énekléshez.

Tudósok szerint napi öt perc, amelyet madárcsicsergés hallgatásával töltünk, segít felvidítani a napot.

A National Trust (Nemzeti Örökségvédelem) nevű brit szervezet magnóra vette az országukban élő madarak énekét, hogy az emberek a sötét, barátságtalan napokban se feledjék: hamarosan eljön a tavasz. A természetbúvárok is egyetértenek azzal, hogy ezek a hangok jótékony hatással vannak az egészségre.

Depresszió ellen madárcsicsergés

Peter Brash, a szervezet munkatársa azt mondja, a madárdal ?melengető érzésekkel tölt el mindenkit, és jótékony hatással lehet a közérzetünkre.? ? idézi a Telegraph. Télen azért lehet kevesebb csicsergést hallani, mert a madarak leginkább az élelem keresésével vannak elfoglalva. Néhány faj, mint például a vörösbegy azonban ilyenkor is énekel, hogy ezzel védje a területét.
Forrás: medipress.hu

Miért énekelnek a madarak?

Gyermekkorom olvasmányai között bájos kis mese igyekezett választ adni a címben feltett kérdésre. Miután a tojásain kotló tojó szörnyen unatkozik , párját kéri meg, ülne melléje és szórakoztassa énekével. Az pedig nyomban eleget is tesz a kérésnek, a fészek szélére ülve dalra nyitja a csőrét.

Eddig a mese, a valóság ezzel szemben az, hogy a madáréneknek két fontos biológiai funkciója van. Amikor a fülemülék, poszáták és a többiek hazaérkeznek Afrika felől, majd mindig a hímek azok, amelyek elsőnek jelennek meg a későbbi költőhelyen. Ott revirt, területet foglalnak, és miután kipihenték a hosszú és veszélyekkel teli út fáradalmait, énekelni kezdenek. Dalukkal a néhány nappal később érkező tojók közül igyekeznek egyet magukhoz csalogatni. Miután pedig általában ők vannak többségben, nagyon kell igyekezniük, minél szebben, hangosabban énekelniük, nehogy arra az évre hoppon, pár nélkül maradjanak. Ha aztán egy tojónak megtetszik a revir, és a benne szorgalmasan daloló hím, kialakul a pár, és rövidesen megkezdődik a fészek építése. Ez többnyire a tojó dolga, párja ezalatt a közelben folyamatosan tovább énekel. Mi semmi változást nem észlelünk a fülemüle bűbájos csattogásában vagy az énekes rigó ismételt szép strófáiban, pedig az ének ekkorra már egészen más jelentőséget kap. Párja megvan, éppen a családi otthont építi, a területtulajdonos hangja fenyegető hangsúllyal már a szomszéd riválisokhoz, az azonos fajú hímekhez szól. Ha emberi nyelvre fordítanánk, valahogy így hangzana: ez az én területem! Át ne lépd a határt, mert pórul jársz! És ha valamelyik szomszéd mégis megkísérli, hogy átlépje a láthatatlan, de nagyon is létező revirhatárt, a jogos tulajdonos nyomban nekitámad és visszaűzi saját birodalmába.
Schmidt Egon