Orchidea tavaszi kiállítás

Csodás egzotikus világba cseppenhetünk, ha 2013. április 26. és 28. között a Mezőgazdasági Múzeumba látogatunk. A Magyar Orchidea Társaság ugyanis ekkor rendezi meg a tavaszi Orchidea és Bromélia Kiállítást, mely során a mesés Indonézia különleges növényeivel ismerkedhetnek meg a szépérzékű látogatók.
A szemet gyönyörködtető virágkompozíciók mellett az orchidea gondozás fortélyait is el lehet sajátítani, remek előadások és szaktanácsadás várja az érdeklődőket.

/városom.hu/

Az orchideák a legforróbb sivatagok és a hideg égövi területek kivételével szinte minden kontinensen megtalálhatóak a Földön, de elsősorban olyan sajátos mikroklímájú helyeken szaporodnak, mint a közép-amerikai vulkánok, az Andok köderdeinek határa, Dél-Brazília Atlani-óceán-parti- és középhegységei, továbbá a Hawaii szigetek hegyoldalai, a Himalája délkeleti lejtői, az indokínai szigetek és új–guineai hegyvidékek.
 A világon már-már megszámlálhatatlan orchidea-fajta létezik. Egy 2008-as adat szerint mintegy 30.000 természetes orchidea és legalább 150.000 hibrid él, és ezek száma folyamatosan nő.  Alkalmazkodóképességük határtalan, hiszen szinte az egész világon, minden éghajlaton megtalálhatóak. Legkedveltebb élőhelyük a 60% körüli páratartalomban és melegben van, pl. Észak-Ausztráliában vagy Dél-Kelet Ázsiában, illetve közel az Egyenlítőhöz. Viszont találtak már a tengerszint felett 2500 méter magasságban is orchideát.  A természet szélsőségeihez gyökereikkel és leveleikkel alkalmazkodtak. Sok növény fejlesztett ki víztartalékoló levelet, s húsosan megvastagodott léggyökereik is különlegesek a virágfajták között. A gyökereket fehér szivacsos réteg borítja, mely eltárolja a levegő nedvességét. A világos, száraz helyekről származó orchideák levelei kemények és kicsik, míg az esős, párás, árnyékban növő fajok levelei puhábbak.  A legtöbb orchideafaj kicsi virágokkal rendelkezik, melyek leginkább színükkel és formájukkal kompenzálják apróságukat. A dísz- és szobanövényként kedvelt, nagy virágot hozó fajták azonban csak elenyésző százalékban léteznek.
  /Orchideák története /

Az egyik legszenvedélyesebb orchidea-gyűjtő, a cseh származású Benedict Roezl a XIX. században saját kertészetet alapított Mexikóban. Utazásai során több, mint 800, a tudomány számára addig ismeretlen növényfajt fedezett fel, köztük több orchideát is. Brazíliában, 1873-ban egy olyan orchideára bukkant, melyet az ő tiszteletére Odontoglossum roenzlii-nek neveztek el.  Munkássága alatt Európában kitört az orchidea-láz, és a gazdag polgárok gyűjteni kezdték az egzotikus növényeket. Az újdonságért sokat fizettek, ezt bizonyítja a londoni Sotheby’s ház 1903-as rekordeladása is: egyetlen szál Odontoglossum crispumot tizenötször annyiért adtak el, mint egy korabeli autót. Ez a szenvedély az első világháború kitöréséig tartott, de azóta is különlegesnek számít ez a virágfajta

Az orchideák királynője

A Cattleya illatos virágai ibolyakéktől a citromsárgáig, cinóbervöröstől bíborszínûig tündökölnek, fényes szirmaik gyakran még rojtosak is. Felfedezésük az orchideák történetének legkülönösebb meséje. Az első példányok páfrányok és mohák csomagolásaként érkeztek Angliába, amelyeket William Swainson természettudós gyűjtött Észak-Brazília feltérképezetlen, trópusi dzsungeleiben. Fogalma sem volt róla, mik azok a csomag kibélelésére használt növények, még a szenvedélyes növénygyűjtőnek, a londoni William Cattleynek sem. Cattley kíváncsiságból ültetett el néhányat a furcsa külsejű példányokból. A növények látványos, bíborszínű, sötétebb ajkú virágokat hoztak, hamarosan kiderült, hogy egy addig ismeretlen orchidea-nemzetségről van szó.
Mindez 1818-ban történt, majd a Cattleya labiata - a londoni gyűjtőről kapta a nevét - újabb hetvenegy évre eltűnt a botanikusok szeme elől. Brazíliába küldtek növényvadászokat a felkutatására, de csak 1889-ben fedezték fel újra e gyönyörű virágot. A Cattleyák annyira népszerűek voltak a gyűjtők körében, hogy teljes esőerdők tűntek el a kíméletlen begyűjtés miatt, és sajnos ma alig van már belőlük.

"Amikor két ember a szíve mélyén egyesül, képesek megtörni a bronz vagy a vas erejét is. Amikor pedig két ember szíve mélyén megérti egymást, a nyelv, amelyen szólnak, édes lesz és lenyűgöző, mint az orchideák illata.” Ji King 

„

15. Európai Orchidea Kiállítás

Hazánk először adott  otthont ilyen nagy horderejű rendezvénynek, amelyre Európából és a világ minden tájáról több mint 100 kiállítót, 20.000 látogatót, 200 regisztrált vendéget és 30 külföldi előadót vártak  az Európai Unió országaiból, valamint Törökországból, Brazíliából, Mexikóból, Oroszországból és Svájcból.

 A kongresszus fő célja, hogy a világ különböző országaiból érkezett tudósok, szakemberek előadásai kapcsán tájékozódjunk az európai biodiverzitás és az Európában őshonos orchideák élőhelyeinek jelenlegi helyzetéről, veszélyeztetettségéről és a védelmükben teendő intézkedésekről. A kongresszust kül- és belföldi szakemberek részvétele és értékes előadásai fémjelzik. Előadóink között üdvözölhetjük az orchidea-botanika, a kutatás, a taxonómia a természetvédelem világhírű szakembereit. A kongresszus lehetőséget nyújt arra, hogy az Európa számos országából érkező hallgatóság áttekintést kapjon a különböző európai országok természetvédelmi jogszabályairól, a természetvédelem aktuális problémáiról.


A Kongresszust egy négy napos, gyönyörű orchidea kiállítás kísérte, ahol bemutatták  a világ különböző trópusi és szubtrópusi területeiről érkezett orchideákat, közöttük olyan ritka fajokat is, amelyeket Magyarországon még nem láthatott a nagyközönség.

Az orchideák a legforróbb sivatagok és a hideg égövi területek kivételével szinte minden kontinensen megtalálhatóak a Földön, de elsősorban olyan sajátos mikroklímájú helyeken szaporodnak, mint a közép-amerikai vulkánok, az Andok köderdeinek határa, Dél-Brazília Atlani-óceán-parti- és középhegységei, továbbá a Hawaii szigetek hegyoldalai, a Himalája délkeleti lejtői, az indokínai szigetek és új–guineai hegyvidékek.

Orchideák

Az orchideák a legforróbb sivatagok és a hideg égövi területek kivételével szinte minden kontinensen megtalálhatóak a Földön, de elsősorban olyan sajátos mikroklímájú helyeken szaporodnak, mint a közép-amerikai vulkánok, az Andok köderdeinek határa, Dél-Brazília Atlani-óceán-parti- és középhegységei, továbbá a Hawaii szigetek hegyoldalai, a Himalája délkeleti lejtői, az indokínai szigetek és új–guineai hegyvidékek.

Az orchideák királynője

A Cattleya illatos virágai ibolyakéktől a citromsárgáig, cinóbervöröstől bíborszínûig tündökölnek, fényes szirmaik gyakran még rojtosak is. Felfedezésük az orchideák történetének legkülönösebb meséje. Az első példányok páfrányok és mohák csomagolásaként érkeztek Angliába, amelyeket William Swainson természettudós gyűjtött Észak-Brazília feltérképezetlen, trópusi dzsungeleiben. Fogalma sem volt róla, mik azok a csomag kibélelésére használt növények, még a szenvedélyes növénygyűjtőnek, a londoni William Cattleynek sem. Cattley kíváncsiságból ültetett el néhányat a furcsa külsejű példányokból. A növények látványos, bíborszínű, sötétebb ajkú virágokat hoztak, hamarosan kiderült, hogy egy addig ismeretlen orchidea-nemzetségről van szó.
Mindez 1818-ban történt, majd a Cattleya labiata - a londoni gyűjtőről kapta a nevét - újabb hetvenegy évre eltűnt a botanikusok szeme elől. Brazíliába küldtek növényvadászokat a felkutatására, de csak 1889-ben fedezték fel újra e gyönyörű virágot. A Cattleyák annyira népszerűek voltak a gyűjtők körében, hogy teljes esőerdők tűntek el a kíméletlen begyűjtés miatt, és sajnos ma alig van már belőlük.

Orchidea - agyagvirág

/Buday Csilla/

Az agyagvirág készítés technikája Japánbó lered. Maga a művészet kb. ötven éves múltra tekint vissza és az 1980-as egyre népszerűbbé. Napjainkban Távol-Keleten iskolák működnek, ahol különböző megmunkálási technikákat tanulnak az emberek. Agyagból virágokat, figurákat, különböző dísztárgyakat készítenek 100 % kézimunkával.

Európában még szinte ismeretlen a mai napig a technológia, csak néhány Keleten tanult mester ismeri és tanítja.

Az alapanyag fehér képlékeny agyag, ami szobahőmérsékleten egy óra alatt keményedik meg. Ezen idő alatt van mód a végleges formát kialakítani, az agyagot anyagában színezni és az egyes részeket egymással összedolgozni. Kikeményedés után következik az elemek művészi megfestése és ragasztása. A kompozíció végleges formájához egyéb kiegészítőket használnak, mint pl. a különféle kaspók, virág alá mohák, virág támasztó botok, stb.

Őszi orchidea kiállítás

Dracula nevű orchideákat - több fajuk is ismert, a Dracula gyűjtőnév - 1872. óta ismeri az európai kertészet, ebből az időből származik első tudományos leírásuk. Kezdetben egy másik orchidea-csoporthoz sorolták őket. A Draculák névadója dr. Carlyle Luer, aki 1970-ben új növény-csoportba sorolta ezeket a különleges orchideákat, Dracula néven.
Hogy honnan ered elnevezésük? Egyesek szerint a vérszomjas vámpírról, Dracula grófról nevezte el dr. Luer ezeket a szép, és főleg ártalmatlan orchideákat. Annyi igazság talán lehet a dologban, hogy a Draculák virága csöppnyi emberi arcra hasonlít. A köderdők misztikus félhomályból, - gyakran épp szemmagasságban -, mint apró koboldok emelkednek ki ezek az emberarc-szerű virágok. Némely faj e csoporton belül a hangzatos Dracula vampira, illetve a Dracula chimera nevet kapta, ami tovább fokozza titokzatosságukat. Egy másik verzió szerint a Draculák neve a latin dragon (sárkány) szóból származik, és kicsi sárkányt, sárkányocskát jelent, utalva a virág formájára, amely a papírsárkányok formáját utánozza. Ki-ki maga döntheti el, hogy melyik változatot tekinti hitelesnek.
A Draculák eredeti élőhelye a dél-amerikai hűvös, nedves köderődőkben van, ahol a nappali hőmérséklet ritkán emelkedik 20 ÚC fölé, és a levegő páratartalma a nap túlnyomó részében eléri a 90 %-ot. Tartásuk Európa szárazföldi éghajlatán bonyolult, időigényes és nem utolsó sorban költséges. Mivel 7 ÚC alatt már károsodnak, így télen fűteni, nyáron viszont hűteni kell környezetükben a levegőt. A fényigényük magas, ezért eredményes nevelésük, és virágoztatásuk csak üvegházban lehetséges .
Vajon miért vállalják a gyűjtők világszerte ezt a rengeteg fáradságot és költséget egyetlen növényért? Valószínűleg az egyik ok a virágok különlegessége, alakjuk, színűk még az orchideák fantasztikus világában is egyedülálló. Második ok pedig talán épp a kihívás, amit tartásuk nehézsége jelent. Amikor sikerül eredményesen tartani ezt a szépséget, és az virágzással hálálja meg a gondoskodást, a gyűjtők számára az egyik legnagyobb elismerés.
A Draculák virága, mint maga növény is, érzékeny és sérülékeny, nem megfelelő környezetben azonnal lehullatja virágait, sőt szélsőséges esetekben a leveleit is