Orgonák éjszakája

Első alkalommal rendezi meg Orgonák éjszakája elnevezésű országos zenei programsorozatot szombaton a Filharmónia Magyarország.



Orgona története

Az orgona eredetére vonatkozó adatok elvesznek az ősidő homályában. Szerkezetének ötletét valószínűleg az első kezdetleges pásztorsíp, majd később az összetett Pán-síp adta. Sok évszázad telt el, míg ezekből a primitív hangszerekből a folyamatos tökéletesítés nyomán az orgona elnyerte mai formáját.
Az orgona kezdetleges formájáról és szerkezetéről már a Biblia is tesz említést. Olyan fúvóhangszerekről olvashatunk benne, amelyeknek sípkészülékét a levegő mesterséges befúvása hozta hangzásba. Ilyen hangszert a történelem szerint már a jeruzsálemi Salamon-templomban is használtak.

Büszkék lehetünk, hogy hazánkban található a világ egyetlen, viszonylag épen maradt antik orgonája.
Óbudától északra egy késő-római temető feltárásakor 1881-ben találtak egy római szarkofágot, melynek 9 soros felirata így szól Nagy Lajos fordításában:

"Lezárva egy kőkoporsóban fekszik Sabina, a jámbor, kedves feleség. Művészetekben tanult lévén, ő az egyedüli, ki felülmúlja férjét. Kedves hangja volt, s ujjaival pengette a húrokat. De hirtelen elragadtatva, hallgat. Harminc évet élt, jaj, sajnos öttel kevesebbet, de három hónappal és tizennégy nappal többet. Ő maga örökké fennmarad a lakosság emlékében, mert gyakran és kedvesen orgonázott előtte. Légy boldog, bárki is olvasod e sorokat, őrizzenek meg az istenek, és jámbor hangon énekeld: Aelia Sabina, Isten veled!"

A síremléket T. Aelius Justus a 2. segédlégió külön zsoldosa és orgonistája állította feleségének. A sírfelirat szerint tehát Sabina a főváros első ismert zeneművésze.

/Forrás: Orgona kalauz /részlet/

A szerelmesek virágaként is emlegetett orgona

Mivel az első orgonák Sztambulból kerültek a kontinensre, az volt a régebbi feltevés, hogy, mint sok más török virág, az orgona is nyugat- vagy kisázsiai honosságú. Ámde a XIX. század folyamán kiderült, hogy az orgona jellegzetes balkáni növény  sziklás lejtőkön Bulgáriában, Macedoniában, Hercegovinában, Szerbiában, Romániában és Erdély délnyugati sarkában gyakori cserje.

Az orgona nevének kanyargós története van. Latin neve (Syringa) a görög syrinx szóból ered, ami csövet, sípot jelent. A görög mitológia szerint Syrinx nimfa, Pán, a kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen elől menekülve, ijedtében karcsú nádszállá változott. A rettegett hangú Pán (aki puszta hangjával egész hadseregeket volt képes vakrémületbe - pánikba - kergetni) ebből a nádszálból készítette közismert sípsorát. Főleg a tavaszi nedvbőség idején hasonló sípokat lehet fabrikálni az orgona vesszőiből is. Valószínűleg innen származik - némi áttételezéssel - a magyar orgona név, amely a templomi hangszer sípjaira utal.  A név elég lassan nyert polgárjogot, mert Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az 1807-ben megjelent Magyar Fűvészkönyben még lilának nevezte a mai orgonát - a francia elnevezése (lilas) után -, de ez a névhonosítás nem bizonyult eredményesnek.

Az orogona a hangszerek királynője

Ez a hangszer méltán vívta ki magának ezt a jelzőt. Hiszen hangzásával nem vetekedik semelyik másik hangszer sem.

Az orgonánál a karmester maga az orgonista, a különböző hangszerek pedig az orgonában levő sípsorok. A regiszterek segítségével ki lehet választani, hogy éppen melyik „hangszeren” szeretnénk játszani. Kihúzzuk azt a regisztert például, hogy fuvola, és az orgona fuvolahangon szólal meg. De kedvünk szerint válogathatunk az orgona sípsoraiból, kihúzhatjuk a trombitát, fagottot, vagy akár a gambát. Vagy ezeket egyszerre, s máris kész saját „zenekarunk”.
Az orgonában sípok vannak, ezek adják a hangot. A sípok megszólalásához levegő kell. Apáink, nagyapáink gyerekkorukban rendszeresen ott álltak, az orgona mellett, és taposták a nagy fújtatókat, ami a levegőt biztosította az orgona számára. Ma ez már elektromosan működik. A motor a szélládába juttatja a levegőt, innen a levegő a sípokhoz egy szeleprendszeren keresztül jut el. A szelepek biztosítják, hogy mindig az orgonaművész által kívánt sípok szóljanak. A motor, a szélláda, a szeleprendszer és a sípok az orgonaszekrényben helyezkednek el./forrás: orgona kalauz/

Angster József, hazánk legjelentősebb orgonaépítője.

Angster József 1834. július 7-én született Kácsfalun, (Ma Jagodnjak, Horvátország) német telepes családban.
Eszéken volt asztalosinas Haim Józsefnél. 1853-ban szabadult, majd vándorútra indult.
Elsô vándorútja során Temesváron, Német-Bogsánban és Oravicában dolgozott.
Második vándorútján, Bécsben, Titz orgonaépítô műhelyében foglalkozott elôször orgonaépítéssel.
Tanulmánya betetôzéseként három évet (1863-66) a párizsi Aristide Cavaillé-Coll világhírű orgonaüzemében dolgozott.
Részt vett a Cologny-kastély, a Notre-Dame valamint a St. Trinite templom orgonájának készítésében.
Magyarországra hazatérve megrendelést kapott a pécsi zsinagóga orgonájának megépítésére. Ekkor telepedett le Pécsett, és alapított műhelyt.
Az opus 1-es orgona 1869. márciusában készült el. A mestermű sikert hozott az ifjú mesternek.
Az Angster orgonagyár vezetését 1903-tól Angster Emil és Oszkár vette át.
Angster József 1918. június 9-én halt meg.

Az ô irányítása alatt készült fontosabb orgonák:
Kalocsa, Székesegyház
Pécs, Belvárosi Rk. templom
Budapest, Terézvárosi Rk. templom
Pécs, Székesegyház
Budapest, Kálvin téri Ref. templom
Debrecen, Kossuth utcai Ref. templom
Gyôr, Székesegyház