Tél - a tűz varázsa

Az tűz az ősi hit szerint meleget és fényt adó földi nap. A tűzhelyet, mint a jelképest oltárt és a családi élet szimbólumát régen az épületek központjában helyezték el. A fiús szülők háztűznézőbe mentek, amikor a leányos házba léptek be. De a világirodalom csodálatos alkotásai is gyakran szólnak a tűz, a tűzhely szépségéről, lélekig hatoló lényegéről

Hans Christian Andersen A hóember történetéből: A hóember egész álló nap sóvárogva bámult be az ablakon. Alkonytájban még meghittebb, hívogatóbb volt a szoba, a kályha szelíd piros fényt árasztott, szebbet, mint a nap, szebbet, mint a hold, olyat, mint a kályha, amikor jól megrakják. Néha kinyitották az ajtaját, s ilyenkor vörös lángnyelvek csaptak ki rajta, rózsaszínűre festették a hóember vágyakozó arcát.

Arany János Családi körében is központi helye van a tűzhelynek:
Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Nagy László: Tűz te gyönyörű, dobogó csillag-erejű,… ihlet mindenség-gyökerű, …jegeken győztes-örömű…

A téli hónapok otthonainkba szorítanak bennünket. Ki jól, boldogan éli meg ezt az időszakot, s a tűzhely melegét fenntartva, tüzet rakva fűzi szorosabbra a családi kötelékeket.   Mások boldogtalanul, rab madárként „vészelik át” ezt a néhány hónapot.

Pedig a tűz, akár csak egy-egy gyertya, vagy illatosított mécses naponkénti meggyújtásával a természetes fény élvezetével kis melegséget varázsolhatnak a házba, lakásba és a szívünkbe is.

A magyar népi építészetben nem véletlenül építették a búboskemencét a ház középpontjába, mert úgy tekintettek rá, mint a ház szívére, ahol a lélek lakozik.

,, A ház lelke ott van, ahol a tűz ég. A lélek helye nálunk, magyaroknál a szív, . A piros szív, a matyó rózsa is ennek a léleknek a szimbóluma.

/Forrás: Tóth Katalin/

Téli hónapok

A tűz varázsa

Az tűz az ősi hit szerint meleget és fényt adó földi nap. A tűzhelyet, mint a jelképest oltárt és a családi élet szimbólumát régen az épületek központjában helyezték el. A fiús szülők háztűznézőbe mentek, amikor a leányos házba léptek be. De a világirodalom csodálatos alkotásai is gyakran szólnak a tűz, a tűzhely szépségéről, lélekig hatoló lényegéről

Hans Christian Andersen A hóember történetéből: A hóember egész álló nap sóvárogva bámult be az ablakon. Alkonytájban még meghittebb, hívogatóbb volt a szoba, a kályha szelíd piros fényt árasztott, szebbet, mint a nap, szebbet, mint a hold, olyat, mint a kályha, amikor jól megrakják. Néha kinyitották az ajtaját, s ilyenkor vörös lángnyelvek csaptak ki rajta, rózsaszínűre festették a hóember vágyakozó arcát.

Arany János Családi körében is központi helye van a tűzhelynek:
Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Nagy László: Tűz te gyönyörű, dobogó csillag-erejű,… ihlet mindenség-gyökerű, …jegeken győztes-örömű…

A téli hónapok otthonainkba szorítanak bennünket. Ki jól, boldogan éli meg ezt az időszakot, s a tűzhely melegét fenntartva, tüzet rakva fűzi szorosabbra a családi kötelékeket.   Mások boldogtalanul, rab madárként „vészelik át” ezt a néhány hónapot.

Pedig a tűz, akár csak egy-egy gyertya, vagy illatosított mécses naponkénti meggyújtásával a természetes fény élvezetével kis melegséget varázsolhatnak a házba, lakásba és a szívünkbe is.

A magyar népi építészetben nem véletlenül építették a búboskemencét a ház középpontjába, mert úgy tekintettek rá, mint a ház szívére, ahol a lélek lakozik.

,, A ház lelke ott van, ahol a tűz ég. A lélek helye nálunk, magyaroknál a szív, . A piros szív, a matyó rózsa is ennek a léleknek a szimbóluma.

/Forrás: Tóth Katalin/

A tűz

Él Csíkszereda mellett egy kis faluban egy 87 éves bácsi. Jó formában van, nap mint nap lemegy a meredek kis utcán, hogy kenyeret vásároljon, hogy meglátogassa az unokáját, a dédunokáját. Nem panaszkodik és próbálja elfogadni a modern és új dolgokat. Ilyen ez az élet- mondja. Most más van, amikor én fiatal voltam másképp volt.

Az unoka elhatározta, hogy megkönnyíti egy kicsit a nagyapa életét, kényelmessé teszi, mert biza sok mindenen keresztülment élete során, megérdemli. Padlófűtést szereltek be a bácsika házába is. Nagy felfordulással járt az egész, de türelmesen megvárta a végeredményt.
Eljött az első este, amikor a padlófűtést kipróbálták. Az unoka és családja átmentek a szembeni házba, ahol laktak, a bácsi pedig egyedül maradt. Hosszú éjszaka elő nézett. Nem tudta, hogy mi legyen, folyton felkelt és a padlóra nézett, nem tudta, hogy most még ég a tűz vagy sem.

Reggel elpanaszolta, hogy a fiatalok, azok lefeküdtek, nem érdekelte őket, hogy a tűzzel mi lesz. Ő meg egész éjjel figyelte, hogy nehogy füstöljön a padló, mert neki nyilvánvaló volt, hogy a padlófűtés azt jelenti, hogy a padló alatt ég a tűz. :)

Na hát ennyit a modern világról és a fiatalokról :) és a tűzről.

Forrás: Harmonia
NET

Flórián napja, május 4

Szent Flórián a tűzoltók védőszentje

Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az "Isten tűzoltójának alakját. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését.

Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század második felében Diocletianus császár uralkodása idején lépett be légiósként a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán, rövidesen a Caecia erőd parancsnoka lett. A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián - szinte kilátástalan helyzetből - megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda.

A keresztényüldözés idején Flórián igazságérzete, emberségessége fellázadt az Aquiliniusz prefektura kegyetlenkedései ellen. Börtönben sínylődő 40 társa mellé állt, magát ő is kereszténynek vallva. Amikor megtagadta az áldozat bemutatását a római isteneknek, kegyetlenül megkorbácsolták, majd a császár parancsára 304. május 4-én kővel a nyakában az Enns fo1yóba vetették.

A ránk maradt írásos emlékek szerint holtteste fennakadt egy sziklán, sas vigyázott rá, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony rátalált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba és tisztességgel eltemettette.

A lorchi Szent Flórián sír felett ma az Ágoston rendi szerzetesek kolostora emelkedik.

Kultusza elsősorban Felső-Ausztriában, Tirolban, Bajorországban terjedt el, de nagy tiszteletnek örvend Lengyelországban - főként Krakkóban - s hazánkban is. Ereklyéi Bolognába is eljutottak.

Mert folyóban halt mártírhalált, a középkorban az árvizek elleni védszentként is tisztelték.

A tűzvészek ellen védő Szent Flórián alakja a XV. század végén vált közismertté. Magyarországi ábrázolásainak kezdete is erre az időszakra tehető, főként a német ajkú területeken. A XVII. században a nagyszámú osztrák és német bevándorlás hatására hazánkban csaknem mindenütt megelevenedett a Flórián-kultusz.

Flórián napját - Május 4-ét - a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tartják nyilván, hiszen az elkötelezett hivatástudat alapja a vállalt munkába vetett hit és a hagyományokhoz való ragaszkodás.

Krasznahorka vára

Hatalmas lángokkal égett szombat délután Krasznahorka vára, teljesen beomlott a tetőzete.A krasznahorkai vár nevezetes turistalátványosság Rozsnyó környékén, Szlovákia egyik legértékesebb történelmi épülete, mely felújított állapotban, múzeumként is üzemelt, a szlovák nemzeti múzeum igazgatása alatt.

A várat a 13. század második felében a Csetneki és Máriássy család építtette, 1352-ben a Bebekek szerezték meg és bővítették. Oklevél 1341-ben említi először. Az 1440-es években Giskra serege foglalta el, majd Hunyadi Mátyás visszavette. 1556-ban I. Ferdinánd serege sikertelenül ostromolta. 1575-ben az Andrássyak birtokába került, akik 1578 és 1585 között reneszánsz erődítménnyé építették ki, majd 1676-ban pompás palotává alakították.

A Rákóczi-szabadságharc idején a vár urai, az Andrássy fivérek közül öten csatlakoztak a kurucokhoz, és csupán Andrássy Péter tartott ki mindvégig a császár mellett. 1706 őszén rövid ideig Krasznahorka várában tartotta fogva II. Rákóczi Ferenc Forgách Simon grófot, a felkelés utolsó éveiben pedig kisebb létszámú helyőrség is szolgált a várban, melyet Andrássy György csak 1710 novemberében adott fel Peter Viard császári tábornoknak. 1812-ig lakták, 1817-ben a felsővárba villám csapott, és legrégibb részei leégtek.