Legendák nyomában, rejtélyek amire nincs magyarázat

1930-ban történt.. egy egész falu eltűnt

Talán még nehezebb ésszerű magyarázatot találni olyankor, amikor nem egy személy vagy egy pár, hanem egy egész közösség tűnik el a föld színéről.

 1930-ban az Angikuni-tó partjánál történt az eset: egy eszkimófalu teljes lakossága, nők, férfiak, gyerekek, öregek, mintegy kétezer ember tűnt el nyomtalanul. A hivatalos kutatások során a falu temetőjét is megvizsgálták, és kiderült, hogy a titokzatos eltűnés a holtakat is érintette: nemcsak az élőknek, a holtak csontjainak is mind egy szálig nyoma veszett a településről.

Joe LaBelle prémvadász meglehetősen jóban volt a 2000 lakosú eszkimó faluval, az Angikuni-tó partján. Szőrmét szállított nekik élelemért cserébe, néha napokat töltött velük. Szánja most is tele volt prémekkel, és már előre örült a viszontlátásnak. Tisztelte és szerette keményen dolgozó inuit barátait, mivel saját bőrén tudta, mit jelent a hidegben és fagyban dolgozni.

Ahogy közeledett a falu felé, kezdte magát furcsán érezni. Jól táplált, erős kutyáit máskor már messziről üdvözölték a falu kutyái, de most egy vakkantás sem hallatszott a falu felől. Emberek sem mozogtak a kunyhók között - egyetlen kihalt némaság volt a táj.

Joe nem az az ember volt, aki könnyen megijed. A sok vadonban töltött magányos év megedzette. Hótalpakat csatolt, kutyáit kikötötte, és elindult, hogy körbenézzen.

Amit látott, annyira hihetetlen volt, hogy fel sem akarta fogni. A falu egyszerűen kihalt volt. Sehol nem talált senkit. Sem a vadászokat, sem nőket, gyermekeket, de még az öregek és betegek is eltűntek.


Talán elmenekültek valami miatt a falu lakosai? Képtelenségnek hangzott, Joe mégis ebbe vetette a józan ész utolsó reményét. Ez a remény azonban csak addig tartott, amíg bele nem botlott az első kutya hó alatt heverő tetemébe. A szerencsétlen állat éhen halt, csakúgy mint társai, tetemüket aztán belepte a hó.

Joe az éjszakát a faluban töltötte. Kutyái éberen őrködtek, ő maga pedig készenlétben tartotta megtöltött karabélyát. A hajnal első fényénél elindult Churchillbe, amilyen sebesen csak tudott.
Odaérve jelentést tett az esetről a Kanadai Királyi Hegyi Csendőrségnél, majd egy különítményükkel együtt visszament a helyszínre.

A különítményesek ugyanúgy a fejüket vakarták, ahogy a prémvadász is. Emberi nyomokat ők sem találtak, ezért hát spekulálni kezdtek, mi történhetett. Ismerték az inuitokat, ezért kizártnak tartották, hogy az egész falu elköltözött volna.

Erre utalt az is, hogy a vastagabb és melegebb ruházatok mind a kunyhókban voltak. Ha a férfiak vadászni mentek volna, ők valóban csak a könnyebb ruházatot vitték volna magukkal, de a nők és gyermekek is eltűntek, őket pedig biztosan nem hagyták volna meleg ruha nélkül utazni.

Az éhen pusztult kutyák mind ki voltak kötve. Támadás esetén minden gazda azonnal eloldozta volna az ebeket, fegyvereiket mind kézbe vették volna, a nőket és gyermekeket elrejtik. Ráadásul a támadásnak nyoma kellett volna, hogy legyen, de semmi nem utalt erre. A csendőrség eget-földet megmozgatott (kétezer ember eltűnése nem éppen tyúktolvajlás), de nem akadtak az inuitok nyomára.

Az egyetlen használható nyomot Armand Laurent francia-kanadai farmer adta. Armand a fiaival együtt szintén a tóparton lakott, nem messze a falutól. Amikor a csendőrség kikérdezte, tud-e valamit az ügyről,
Armand megemlítette, hogy egy nap, kora délután (nem sokkal azelőtt, hogy La Belle a faluba ért), ő és fiai valami 'fényes, ragyogó repülő tárgyat' láttak a falu fölött. UFO-k vitték volna el a falu lakosait?

A mai napig csak feltételezések vannak a rejtélyes esettel kapcsolatban...

forrás:   paranormal.hu/, 
life  legendák nyomában

Repülő csészealjak

Az UFO (angol betűszó: Unidentified Flying Object, magyar jelentése: „azonosítatlan repülő tárgy”, a köznyelvben egyszerűen ufó) olyan repülő objektum, melyet nem azonosítottak.

Különös égi tünemények híre foglalkoztatja a világot. Van aki látta, le is fényképezte ezt vagy azt a látványt s bár legtöbbször a tudományos magyarázat eloszlatja a homályt, mégis lépten-nyomon felvetődik a kérdés, mi a helyzet a repülő csészealjakkal.

Azzal a feltevéssel kapcsolatban, hogy a földön valaha már jártak más égitestekről származó értelmes lények, a történelembe pillantva a következő „adatokat” találjuk:
Az etruszkok 2800 évvel ezelőtt alapították meg országukat a mai Itália északi felében. Mivel nyelvüket jóformán még ma sem tudja megfejteni a tudomány, a sok fennmaradt feliratból egyelőre nem derült ki, hogy volt-e találkozásuk különös égi jelenségekkel, ám ezen a vidéken több olyan régészeti leletre bukkantak a tudósok, melyeket még ma sem lehet világosan értelmezni. Egyes ábrázolásokon például amolyan űrhajós ruhába öltözött alakokat is fel lehet fedezni – hacsak mindez nem a fantázia szüleménye. Ugyancsak rejtélyes a perui műemlékek egy-egy ábrája is. A híres Napkapu építése is, például, az akkori technikai feltételekkel nehezen képzelhető el, egyesek éppen ezért „kívülről jött” segítségre is gondolnak. Aztán sok olyan csillagászati adatot tartalmaznak a feliratok, melyek, ha nem az űrvendégektől származnak, akkor az ottani népek fejlett tudományát bizonyítja.

Mindenesetre, amíg a tudomány nem képes kimondani a végső, megbízható szót e kérdésben, addig bárki bármit lát röpködni az egekben, cserebogarat vagy csészealjat – a csodákat, rejtélyeket kedvelő emberiség jóízűen eljátszik a szenzációs eseménnyel. Ha nem szeretnénk úgy a csodákat, nem volna annyi varázsos mesénk sem, s a gyerekek tudják a legjobban, hogy mennyivel szegényebb, sivárabb lenne akkor a világ.

A csillagok birodalma talán a legtitokzatosabb világ, melynek titkait aligha lehetne közvetlen tapasztalással felderíteni, ezért még korántsem tárta fel őket a mai tudomány se. Pedig összehasonlíthatatlanul bonyolultabb és hatékonyabb technikával dolgoznak ma már a kutatók, mint mondjuk a káldeusok ős-csillagászai, akik mégis bámulatra méltó eredményeket értek el a csillagvilág felderítésében, vagy mint mondjuk Galilei, a nagy olasz tudós idején, aki az 1600-as években az első igazi távcsöveket készítette.

A csillagász, mikor belenéz távcsövébe, néha olyan csillagok, égitestek fényét látja éppen, ahonnan azelőtt 23.000 évvel indult felénk a fény. A műszerek végtelen finomsága s a matematikai tudományok korunkban elért fejlettsége együtt megnyitja az ember számára a sötétséget, hogy felfogjuk a szinte ésszel felfoghatatlant, a világegyetem nagyságát, mélységét, benne a Tejutat, melynek a mi Napunk és bolygócsaládja: a Föld, Mars, Vénusz, Jupiter, Szaturnusz meg a többi is, csak egyik szerényke tagja.

Forrás: Lászlóffy Aladár