Pollack Mihály

A magyar klasszicista építészet jelentős alakja Pollack Mihály 1865. 01. 5. halt meg.

Pollack Mihály első műve a Deák téri evangélikus templom, amelynek építését a közben elhunyt Krausz János építőmestertől vette át. 1808-ban készült el a dór architektúrájú csamoktemplom, amely mai arculatát 1856-ban kapta, Hild József tervei alapján. Pollack részt vett a pécsi székesegyház helyreállításában, majd a pesti Német Színház már megkezdett építését vezette. A székesfehérvári megyeháza, melynek előzetes terveit ugyancsak ő dolgozta át, a hazai klasszicista megyeházak sorának elindítója, egy új városmag kezdete lett. A középületek mellett számos pesti polgárházat és palotát is tervezett: a Horváth -, illetve Pálffy - házat , a hatalmas Wurm-házat, az Almássy -, később Zichy - palotát és a tisztán klasszicista jellegű volt Festetich - palotát. Az ő műve volt a finom, oszlopos homlokzatú régi Vigadó, amely Pest 1849-es ágyúzása következtében pusztult el. Nevéhez fűződött a Nemzeti Múzeum épületének létrehozása is, amelynek külső és belső architektúrája a klasszicizmus egyik legszebb, Európa - szerte elismert alkotása. Az 1808-ban alakult Szépészeti Bizottság vezető építészeként feladata volt nemcsak saját művei, hanem az egységes elvek szerint épülő Pest sok száz építkezésének jóváhagyása, ellenőrzése is.


Magyar Nemzeti Múzeum történeti múzeum, amelynek feladata a magyar nép és Magyarország történetére vonatkozó tárgyi emlékanyag gyűjtése, őrzése, továbbá a gyűjteményanyag tudományos feldolgozása és a közönségnek való bemutatása. A múzeum mai feladatkörének kialakulása közel kétszáz esztendős történelmi folyamat következménye.

A múzeum alapítása egybeesett a magyar történelem jelentős korszak-váltásával, az újkori nemzeti öntudat kialakulásának és a polgári szabadságeszmék elterjedésének időszakával. 1802-ben gróf Széchényi Ferenc, a művelt arisztokrata I. Ferenc császárhoz fordult engedélyért, hogy Magyarországra vonatkozó gazdag gyűjteményét a nemzetnek ajándékozhassa. Az uralkodó hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekinthetjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének.

Az 1807-es országgyűlés a nemzet tulajdonába vette az új intézményt, és közadakozásra szólította fel a nemzetet. Az adományozások közül az egyik legjelentősebb volt az alapító feleségének, Festetics Juliannának értékes ásvány-gyűjteménye, mellyel megvetette a későbbi Természettudományi Múzeum alapját.

A nemzeti öntudat szempontjából korszakos jelentőségű esemény, hogy az 1832-36-os országgyűlés félmillió forintot szavazott meg a múzeum új, önálló épületének felállítására. Figyelemre méltó volt a segítők és adományozók szerepe is. Grassalkovich Antal herceg például telket adományozott, ahová az épületet felépíthetik. Később ezt elcserélték arra az ingatlanra, ahol a múzeum ma áll.

Az épület tervezésével Pollack Mihályt bízták meg, a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját. Az építkezés 1837-1847-ig tartott. A nyolcoszlopos, római stílusú porticus feletti timpanon szobordíszei Raffael Monti milánói szobrász munkáját dicsérik. A főlépcső falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik.

A múzeum jelentős szerepet játszott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában. 1848. március 15-én a homlokzat előtti téren játszódott le az a tömeggyűlés, amely a forradalom legfőbb kezdő eseménye volt, s ekkor a hagyomány szerint itt, a lépcsőn szavalta el Petőfi Sándor a Nemzeti Dalt. Ettől az időszaktól kezdve a Nemzeti Múzeum épülete a magyarság számára nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény befogadóhelye, hanem az emberi és nemzeti szabadság, a társadalmi progresszió jelképe is.

A múzeum környékének esztétikus kialakítására megtervezték a múzeumkertet, és koncerteket rendeztek, hogy a szükséges anyagiakat összegyűjtsék. E koncertek előadóművészei között szerepelt Liszt Ferenc és Erkel Ferenc is. 1883 májusában leplezték le a körút felé néző oldalon Strób Alajos alkotását, Arany János ülőszobrát, és 1890-ben került sor Petőfi Sándor emléktáblájának elhelyezésére a lépcső jobb oldali mellvédfalán.

Forrás Museum.

Farkasordító, kutya hideg jön

Kutya hideg van – mondjuk, amikor már igazán zord az idő. Ha még barátságtalanabbá válik az időjárás, azt mondjuk, beköszöntött a farkasordító hideg. Tény, hogy a farkas jól bírja a zimankót, a mínusz 45 Celsius fokos hőmérsékletet is elviseli.

Sokszor mondják az idősebbek: hej, milyen farkasordító hideg reggelre ébredtünk! Ez sajátosan magyar nyelvi kifejezés.

Amikor már mindent vastag hótakaró borít, az állatok az erdőben és a hegyekben nem jutnak élelemhez. A természet pusztulásra ítéli őket. Az élelmesebbje azonban nem nyugszik ebbe bele, fölkeresni az emberlakta helyeket, a tanyákat, a falvakat, sőt olykor a városszéleket is, hogy élelemhez jusson. Így tett valaha a farkas is. Többnyire csordákba verődve, de olykor egyedül is élelem után indult. Ilyenkor fülsiketítő ordítása verte fel a csendet. Nos, innen ered a farkasordító elnevezés.

A farkas

Az amerikai őslakosok szerint a medve és a farkas az ősi természet utolsó megmaradt szimbólumai, az emberek rokonai. A farkas a vad szellem megtestesítője. Számtalan pozitív tulajdonságának köszönhetően nem csoda, hogy az indiánok és más népek gyakorlatilag istenítették. A finnek Kalevalájában a farkas és a medve találják fel a vasat. Vannak tündér regék, ahol a főhőst farkas vezeti el tündérországba. A farkas a hősök vezérlő állata.
Az új-mexikói indiánok hagyománya szerint a prérifarkas hozta el az embereknek a tüzet a farkához kötözött száraz fakéreg darabkák segítségével.

A római mitológiában Mars szent állata a farkas lett, a csata előtt megjelenő farkast a jövendő győzelem jelkép-ének tekintették. Vele hozták kapcsolatba Róma alapítását is. A mondai hagyomány szerint ugyanis Róma alapítói, Romulus és Remus Mars isten fiai. Anyjuk, Rhea Silvia az elűzött Numitor, Alba Longa-i király leánya volt. Numitor öccse, a trónbitorló a csecsemőket kitetette a Tiberis folyóba. Az isteni apának, Marsnak szent állata, a farkas óvta meg őket az éhhaláltól.
A római mitológiába valószínű később került, hiszen a közismert szobormű, mely Róma város címerét képezi, etruszk eredetű.
Faunus, az egyik ősi itáliai istenség volt a legelő jószág védője, kinek nyájőrző neve Lupercus volt, ami ’farkasűzőt’ és ’farkasszerűt’ jelent, valószínű, hogy eredetileg farkasistenség volt.
A farkas a kunoknak is a legfőbb szent állata volt.
Hérodotosz és Plinius azt írja, hogy egy szkíta törzs tagjai évente egyszer farkassá változtak, majd utóbb visszanyerték emberi alakjukat.

A farkasember az ember farkassá változását jelentette, amely hit sokáig fennmaradt. Leggyakrabban felöltött állatalak sok esetben azonos az adott vidék csúcsragadozójával. Európában farkassá tudnak változni. Palócföldön élt az a hit, hogy farkaskoldusok – azaz juhászból lett farkasok – jártak vissza bosszút állni gazdáikon, elragadni a juhokat, azok a juhászok, akiket uraik megsértettek, elnyomtak, vagy sanyargatott sorsú bojtárok.
A germán mitológiában szerepel Fernir, az óriás farkas, akit gonoszsága miatt az istenek megkötöztek. A világ végén ez a farkas elnyeli a Napot, leharapja a Holdat.
Az ókori Kínában a mértéktelen vágyat és a kegyetlenséget személyesítette meg.

A hun-török-mongol népeknél is jelen van ez a sajátos farkaskultusz. Nagy Jenő szerint a „farkas” névvel és totemisztikus jegyekkel ruházták fel a hun-magyarok nagy „falkavezérét” Attilát is. Ő népének „Nagy Farkasa” volt.

Az őseink esetében totemállatnak elfogadott farkas az éberség, a bátorság és a vakmerőség mitikus állata. Jelen volt ő a legelőkelőbbek, a legbátrabbak neveként. Sőt egyes keleti népek eredetmítoszaiban is fontos helyet kapott. A tűzkör körül álló farkasok a régiek elképzeléseiben a legtökéletesebb példáját adják a fényőrzésnek, a meleg megtartásának, az idegenek elleni legtökéletesebb védelemnek.
A farkas totemnevei: toportyán – a nádifarkas -, csikasz, ordas.

Németh Gyula szerint „A türkök farkastól származtatták magukat, zászlaik végére aranyfarkast tettek.” Az avar kori leleteken gyakran találkozunk farkasábrázolással, farkasfej rajzolatokkal.

/Forrás: A mitikus farkas,
Temesvári G./

A téli Börzsöny

Louis Braille – A vakírás feltalálója

Amikor Louis Braille 1809. január 4-én egy Párizshoz közeli faluban, Coupvray-ban megszületett, még csak néhány olyan iskola volt egész Európában, ahová a vakok járhattak. Különböző kézműves szakmákat és zenét tanultak. Ám könnyen alkalmazható írás hiányában a világ jelentős része hozzáférhetetlen maradt számukra.

Louis látóként született. De amikor háromévesen, mint annyiszor, apja nyeregmíves-műhelyében játszott, egy árral megsebesítette magát, és nem sokkal később megvakult. Alig tizennégy éves, amikor kitapogatható írás kifejlesztésébe fog, amelyből később megszületik az a bizonyos Braille-írás, amelynek segítségével a vakok mind a mai napig írnak és olvasnak.



1878-ban egy párizsi kongresszuson a Braille-írást hivatalosan is a vakok iskoláiban használatos, nemzetközi módszerré nyilvánították. 1887-ben, Braille halálának 35. évfordulóján a megemlékező vak emberek Istennek tulajdonították, hogy elküldte hozzájuk Louis Braille-t, és amint mondták: „A balszerencséből, egy család sze­ren­csét­lenségéből szerencse sarjadzott milliók számára." Halálának századik évfordulóján, 1952-ben nagy állami pompával a francia nemzet leghíresebb személyiségei mellé újratemették Párizsban. A temetési szertartáson jelen volt a híres Helen Keller is, aki tizenkilenc hónapos korában süket és vak lett, ennek ellenére egyetemi diplomát tudott szerezni.

2017.

Adjon Isten új évet,
Az új évben egy új széket!
Adjon elé asztalt, nagyot,
Terítéket, szép gazdagot!
Mindennapi kenyerünket,
A székünkön a helyünket,
Asztal körül helyet másnak!
Helyet az egész Világnak!
Adjon Isten jó szándékot,
Tiszta szívből ajándékot!
Erőt, tudást, akaratot,
Fehér lelket, patyolatot!
Adjon néktek békességet,
Szorgalmat, jó egészséget!
Igaz társat, hű barátot,
Tiszta házat, jó kabátot!
Jó kabátban jó nagy szívet,
Jó nagy szívben igaz hitet!
Igaz hitben igaz éltet!
Adjon Isten boldog évet!

Advent második vasárnapja

Advent az év egyik legcsodálatosabb időszaka..


Örökkék ég a felhők mögött

„Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert cél és értelem emberi fogalmak. A világnak nincs rájuk szüksége. A világ több, mint minden emberi. Hiszek a világban, mert eszem el nem éri. Én hiszek a harcban, az ész harcában. Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot. Hiszek a lélekben, mely szereti a világot. S hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek. A szépségben, melyért kiáltoz az anyag. A szeretetben, melyért epednek a népek. Ember vagyok, s hiszek az emberben.”

(Babits Mihály)

December hava, télelő hava, álomhava, sokféleképpen hívták ezt a hónapot.

 Mindenképpen ez a legszebb hónapunk. Várjuk egész évben a karácsony szép ünnepével. Várjuk, keressük a karácsonyi csengő hangját, az alma, a dió, mogyoró, fahéj, mákos kalács, forralt bor, stb. illatát, azaz a „karácsony illatát”. 

    Babonák december hónapban   

    E hónap sötét hetei különösen alkalmasak jóslatok készítéséhez, varázslatok tartására.

 Decemberben nagyon tartanak a boszorkányoktól, szellemektől, ezért sok tilalom van érvényben. A téli napforduló szempontjából fontos időjárási előrejelzések születnek.időjárási előrejelzések születnek. Ilyenkor még a kimondott szónak is nagy jelentősége van.    

Időjárás-, házassági- haláljóslás, termékenységvarázsolás, dologtiltás, Luca-széke számos boszorkányos, izgalmas népi hiedele és hagyomány kapcsolódik december 13-hoz. Ezen a napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozni, aki ezt megszegte, az magára vonta a magyar nyelvterületen gonosz boszorkaként ismert és rettegett Luca haragját.

  

1.  A népi hiedelem szerint, kővé dermedt az, aki mosott, aki pedig kenyérsütésre adta a fejét, az számíthatott rá, hogy Luca ráül a lapátra és lapos lesz a sütet. Tilos volt az asszonyoknak tüzet gyújtani, és jaj volt annak a gazdasszonynak is, aki varrt, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok fenekét. Azért, hogy a tyúkok jól kotoljanak, az asszonyoknak ajánlatos volt a nap nagy részében feküdni vagy üldögélni. Pórul járt az a fehérnép is, aki ezen a napon szőtt, font: a gonosz Luca a kóccá változtatott fonalat tömte a vétséget elkövető esze helyére. Nem volt pardon annak sem, aki kölcsönadott – a boszorkány nem hunyt szemet a vétség felett, s ha véletlenül megkaparintotta a kölcsönt, bajt zúdított az egész ház népére.   A nap legismertebb hagyományát idézi a „lassan készül, mint a Luca széke" mondás. A falu boszorkányát „felismerő", szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillagból összeállított (más források szerint három lábon álló és kerek) Luca széke faragásának ezen a napon fogtak hozzá, a munkát karácsony napjáig kellett bevégezni. Az egykoron igen divatos boszorkányfelismerő eszköz elkészítése komótos férfimunka volt, nem lehetett elsietni, és azért, hogy  „működjön" be kellett tartani az elkészítéshez fűződő szigorú szabályokat  

Luca-szék

A székbe szeget vagy vasat ütni tilos volt, a hagyomány szerint kilencféle fából (kökény, boróka, körte, somjávor, akác, jegenyefenyő, cser,rózsafa) kellett összerakni
. Amikor a szék elkészült, a tulajdonosa magával vitte a templomba, a karácsonyi éjféli misére, ott felállt a székre és azonnal meglátta, hogy kinek van szarva, azaz ki a boszorkány a faluban. Bámészkodni nem volt idő, a széket szét kellett ütni azonnal, vagy tűzre vetni és a leleplezőnek tanácsos volt futásnak erednie, hogy a gonosz boszorkák el ne csípjék. A menekülők mákot szórtak el: amíg azt a boszorkák felszedegették, addig egérutat nyertek. Egyes vidékeken a széket a Luca-ing helyettesítette, aminek szintén karácsonyig kellett elkészülnie és természetesen az, aki magára öltötte az éjféli misén, az előtt nem maradt titokban egyetlen boszorka kiléte sem.



Szerelmi jóslásokra is alkalmas Luca napja. Egyes vidékeken például a lányok csapatostul mentek a disznóólhoz, annak tetejét jó erősen megdöngették: ha a disznó hallgatott, akkor a kopogtató hamarosan férjhez ment. Ha a malac elröffentette magát, akkor annyi évet kellett várnia a leánykérésre, ahányat a disznó röfögött.
Ezen a napon készítették a híres Luca-cédulákat is. A lányok 12 papírra ráírták 12 fiú nevét, egy cetlit pedig minden nap tűzbe vetettek. Amelyik legény neve nem lett a lángok martaléka, az lett a jövendőbeli.