A magyar zászló és címer napja

A magyar zászló és címer napja 2014 óta hivatalos emléknap.

A címer és a zászló a nemzeti összetartozást fejezi ki, ezért is volt fontos egy külön emléknapot szentelni ezeknek. Az emléknap célja felhívni a magyar emberek figyelmét a nemzeti összetartás fontosságára, a zászlót kiragadni a mindenkori politikai kontextusból, hogy az valóban a nemzetet jelképezze, függetlenül az épp aktuális politikától és politikai szereplőktől.

Magyarország hivatalos zászlaja a piros-fehér-zöld vízszintes sávokból álló trikolór, a nem hivatalos zászló tartalmazza a címert. A nemzeti színeket együtt először 1608-ban használták. A jelenleg is használt címer 1990-ben került végleges alkalmazásra. Előtte 1918-19, 1946-49 között és 1956-ban az úgynevezett Kossuth-címer volt használatban.

 

1848. március 15.

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

1848. március 15-e a forradalom és a nemzeti önállóság szimbóluma lett, egyben a fiatalságé és a 19. század első felének költőié, akik a nép lángoszlopai és az események alakítói, főszereplői voltak. Ennek a jeles napnak a történései nemzeti mitológiánk részeivé váltak, hiszen ki ne ismerné közülünk azt, hogy mit jelentett a Pilvax-kávéház, a tizenkét pont, a Nemzeti dal, a sajtószabadság kivívása Landerer nyomdájánál.

Hamvazószerda - Most kezdődik a húsvétot megelőző 40 napos böjt.

Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A II. vatikáni zsinat óta - a nagypéntekkel együtt - szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni. A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik és nagyszombat délig tart, de az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell.
  
 A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás azokat is elkerülje. A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közti három nap neve "semmihét", "csonkahét" volt, egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték "kövércsütörtöknek" vagy "zabálócsütörtöknek". Ezen a napon ismét szabad volt húst fogyasztani, sőt bizonyos területeken a csütörtöki torkoskodás "kötelező" volt, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot. 

A böjt ideje és a jóllakás tilalma

A hamvazószerda és nagypéntek közötti időszakot egykor – főleg a vidéki Magyarországon - szigorúan megtartották. Ebben az időszakban a vallási előírások miatt elhagyták az állati eredetű zsírral való sütést-főzést, és mindent, még a desszerteket is olajjal készítették.
Naponta kétszer étkeztek, ebédre olajos levest, böjtös süteményt, vékony pitét ettek, vacsorára pedig olajos nyerskáposzta, savanyú paprika, dió és méz jutott.
Szokás volt, hogy a nagyböjt kezdete előtt az asszonyok pogácsát készítettek,

lesütötték a szalonnát, elmosogatták és eltették a zsíros edényeket, és legközelebb csak húsvét napján vették elő újra. Böjti időszak alatt tilos volt lakodalmat, bálokat és különböző zenés összejöveteleket tartani.
Napjainkra persze már sokat enyhült az egyház szigorúsága: először a zsírral való főzés tilalma szűnt meg, majd a húsfogyasztás negyvennapos tilalma. Manapság böjtös napnak csak a hamvazószerdát és a pénteki napokat tartják meg, vagyis ezeken a napokon nem lehet húst fogyasztani, és jóllakni is csak egyszer lehet.

Jellegzetes böjti ételek

Népi konyhaművészetünkben jellegzetes böjti ételnek számított a cibereleves, a korpából készült savanyú leves, a tejleves, túrós vagy mákos csikmák (házi, gyúrt tészta, amelyet kinyújtás után csíkokra vágnak, frissen, forrásban levő vízben kifőznek, majd cukrozott, darált mákkal megszórva fogyasztják), különböző aszalt gyümölcsök, tojás, halételek és sóban főtt bab, vagy a paprikás lepény.

Cibere leves

Hozzávalók: 4-5 gerezd fokhagyma, 1 dl tejföl, 1 dl tej, fél citrom, liszt.

Elkészítés: tegyél fel kb. 1,5 liter vizet főni, adj hozzá 4-5 gerezd apróra vágott, vagy zúzott fokhagymát, forrald fel, majd egy evőkanál liszttel elkevert tejjel és tejföllel habard be. Fél citrom levével ízesítsd savanykásra, majd – gyenge tűzön – melegítsd át.

Tipp: Tálald pirított kenyérkockákkal!

Graham Bell a telefon feltalálója

Alexander Graham Bell 1847. március 3-án született a skóciai Edinburghban. Édesapja, Melville Bell beszédhibás gyermekekkel foglalkozó tanító, édesanyja, Elisa Grace Symonds arcképfestő és zenész volt.
A fiatal Bellt is vonzotta a zenei pálya, végül azonban atyja mesterségét, a gyógypedagógiát választotta.
1863-ban az Elginben működő Weston House bentlakásos fiúiskolában kapott segédtanítói állást, a zenét és a szép beszédet tanította. 1866 szeptemberétől Bathben, a Somerseitshire College tanára.
Érdeklődése ekkor fordult az elektromosság felé, itt szerelt fel egy telegráfvezetéket saját és a barátja szobája között. 1867-ben Melville Bell maga mellé vette fiát társnak. Londonban az Egyetemi Kollégiumnál Bell a hangképzés anatómiájának kutatására specializálta magát.
A család tuberkulózisfertőzést kapott, Bell is beteg lett.
Apjuk az orvosok tanácsára 1870 júliusában családjával együtt áttelepedett Kanadába.
Bell hamarosan meggyógyult.
A következő években a bostoni egyetem hangfiziológia professzora lett, több prominens bostoni személyiség beszédhibás gyermekét tanította meg beszélni.
Ők támogatták anyagilag távíró-fejlesztési kísérleteit, amelyek a telefon feltalálásához vezettek.
Szabadalmi kérelmét 1876. február 14-én adta be, és március 7-én jegyezték be.
Telefonját Philadelphiában a centenáriumi kiállításon mutatta be.
1877. július 9-én megalakult a Bell Telefontársaság. 1877. július 11-én feleségül vette Mabel Hubbardot és apósa tanácsára Angliába indultak, hogy megismertessék a telefont.
A telefon felfedezéséért 1880-ban a francia kormány az 50 000 frankkal járó Volta-díjjal tüntette ki.
A pénzből Washingtonban Volta Laboratóriumot alapított, ahol munkatársaival Edison fonográfjának fejlesztésén, 1897-től a fénytelefon kifejlesztésén dolgoztak. 1920-ban szülővárosa, Edinburgh díszpolgárává választotta. Életének 75. évében, 1922. augusztus 2-án hunyt el Beinn Bhreaghban.
Temetése napján két percre leállt a telefonforgalom, így adóztak emlékének.

1817 március 2-án született Arany János

Arany János 1817 március 2-án született, Nagyszalontán. Apja kevés földdel és kis házzal bíró földműves volt. A család súlyos tüdőbajjal volt megáldva, a nyolc gyerek közül csupán kettő maradt életben (János és Sára). Érzékeny, félénk, visszahúzódó gyermek volt.

Iskoláit 1823 és 1833 között végezte Nagyszalontán (segédtanítói állás), majd ezt követően Debrecenben. Ezután Kisújszálláson egy évig segédtanító volt. Tanulmányait 1835 tavaszán fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett, viszont rengeteget olvasott (leginkább római alkotóktól). 1836 februárjában színésznek állt. Ezalatt anyja meghalt, apja pedig megvakult. Ezek hatására a bűntudattól vezérelve felhagyott a színészettel. 1836 ősze és 1839 januárja közt korrektor (rektorhelyettes) Szalontán (magyar és latin grammatika), 1839 elején lemondott róla. 1840 tavaszán másodjegyző lett. Ez biztosította a családalapítás lehetőségét, 1840-ben meg is házasodott.
Feleségét az irodalomtörténeti könyvek Ercsey Julianna néven jegyzik (törvénytelen gyermek és egy évvel idősebb Aranynál). Két gyermekük született: 1841-ben Juliska, 1844-ben László.

1844-től (Szilágyi István rektor unszolására) fordítgatott görög és angol (Shakespeare) drámákat. 1845 júliusa végén hozzá fogott Az elveszett alkotmány című vígeposz megírásához. Ezzel megnyerte a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját. Igazi sikert, elismerést és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára. 1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Ebben az időben sok epikus művet írt: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, valamint ekkor írta a Toldi estéje nagy részét is. Az 1848-as forradalom külső szemlélője volt egy ideig. Rövid ideig nemzetőr volt, majd BM-i fogalmazó lett Debrecenben és Pesten. Az orosz beözönlés után bujdosnia kellett. Elveszítette állását, Világos pedig még az anyagi összeomlást is jelentette. Fél évig Geszten, a Tisza családnál nevelkedett. 1851 őszén tanár lett a nagykőrösi főgimnáziumban. Egyre többet szenvedett a testi ill. lelki problémái miatt. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe (Csaba-trilógia első része: Buda halála). 1865-ben az MTA titkára lesz, 1870-ben főtitkára. 1863-ban meghalt Juliska, emiatt sokáig elhallgatott benne a költő. 1876-ban lemondott a főtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a Margit-szigeten töltötte. Ekkor írta titokban, nem a nyilvánosság elé szánta az Őszikék (kapcsos könyv) verseit. 1879-ben befejezte a Toldi szerelmét.

Forrás:(Wikipédia

Családi kör
Este van, este van: ki-ki nyugalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is — bogarászni restel –
Óvakodva lépdel hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körülnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a házi asszony elszűri a tejet.
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyül a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja… s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héjú borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda:
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jo estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De a mint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: “Gyer közelebb, édes!”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, –
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? “Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgyis, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lyányka, az utast behíván.
Béna harczfi lép be, sok jó estét kíván:
“Isten áldja meg a kendtek életét is,
(Igy végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda: “Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb –
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldus megáll a beszédben:
“Meséljen még egyet” — rimánkodik szépen.

“Nem mese az, gyermek”, — így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja;
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját;
Három éve múlik hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van… a tűz sem világít,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, — egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát…
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

Télűzés - Busójárás,.

A Busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télűző, tavaszköszöntő, termékenységet varázsló népszokások csoportjába tartozik. A népszokást a délszláv nemzetiség hozta magával hazájukból a betelepítés során. A Busójárás Mohácson formálódott tovább, és itt nyerte el véső, mai alakját. A népszokás 2009 ősze óta "Az emberiség Szellemi Világörökségei" lista tagja. Minden évben megtartják.
 

A busójárás a legkülönlegesebb magyarországi népszokás. Ilyenkor a mohácsiak szőrös lényeket formázó ijesztő álarcokban, hangos kereplőket forgatva vonulnak fel, sőt, a hagyomány szerint még koporsót is égetnek, persze a zajos ünneplés kihagyhatatlan része a sok finomság és tánc is.

Legrémisztőbb népszokásunk eredete nem teljesen egyértelmű, alapvetően a mohácsi sokacok (dél-szláv vagy más eredetmagyarázatok szerint illír nép) hagyománya. Egyes feltételezések szerint az ilyenkor szokásos farsangolások célja a télűzés: vagyis ha a "tél" meglátja az irtózatosabbnál irtózatosabb jelmezekbe bújt, csörömpölő embereket, annyira megijed, hogy elszalad, és nyomban kitavaszodik. A másik magyarázat alapja egy vicces történet a török hódoltság idejéről: a mohácsiak megelégelték, hogy a törökök rendszeresen elrabolták gyerekeiket, ezért fegyvereket és rémisztő álarcokat faragtak maguknak. Majd egy viharos éjszakán a szigetről kihajóztak a partra és éktelen zajjal a törökökre rontottak, akik hanyatt-homlok menekültek az ördögi pofájú szörnyek elől.

Március hónap

 

Március a meteorológiai évszakváltások szerint az első tavaszi hónap (csillagászatilag nem hónapváltáskor következik az évszakváltás)

 Ősi magyar nevén Kikelet hava, de a népi kalendáriumban pedig Böjtmás havaként említik. A tavasz első hónapjáról azt mondják: „Ha böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves”, azaz esős áprilist jelez a csapadék nélküli március. S rámutat az egész esztendőre, a néphit szerint amennyi köd van márciusban, annyi lesz a zápor is.

Nevét Marsról, a háború római istenéről kapta. Épp ezért az ókori Rómában szerencsésnek tartották, ha háborút ez időtájt indították.

 Ha január meleg volt, március hideg. Száraz március szép májust jövendöl. Ha a harangok messze hallatszanak, nagy eső következik. Sűrű köd égiháborút hoz.

A csillagászati télutó sokszor bevált határnapja volt március 12-e, a 604-ben elhunyt Nagy Szent Gergely pápa "égi születésnapjának", azaz halálának emlékünnepe.

• március 1.: Székelyeink Baba Marta-napnak is emlegetik e napot. Azt tartják, ha Baba Marta mérges, azaz március első napja rossz időt hozott, akkor még kellemetlen, rossz időjárást várhatunk.

• március 9.: Azt tartják a bácskai meg a baranyai öregek, hogy amilyen időjárás uralkodik Franciska napján, olyan lesz egész márciusban.

• március 10.: Időjárás mutató nap. Azt állítják az időjárást figyelő földművesek és pásztorok, hogy e nap időjárása 40 napig tart. Különösen az e napi hideg, fagy okoz gondot, mert ha fagy 40 vértanú napján, még 40 napig várhatjuk a zord időt.

• március 12.: Gergely napja. Ez a középkorban sokfelé tavaszkezdő, meleg váró nap. A Juliánus-naptár szerint a tavaszi nap-éj egyenlőség napja volt. A naphoz kapcsolódó legismertebb népszokás a gergelyjárás. Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert szólás van arra, ha ezen a napon esik a hó: “Megrázza még szakállát Gergely.” Régen e napon a honti gyerekek acélt és tűzkövet tartva kezükben így köszöntöttek: “acélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek”. Az acélt úgy dobták a földre, hogy az egy darabig forogjon; a tavaszba forduló napot idézték vele. Névünnepe vetőnapnak számított búzára, rozsra, hüvelyesekre és palántás növényekre.

• március 18., 19., 21.: Sándor-József-Benedek napja. A néphit úgy tartja, hogy ezek a napok vetnek véget a hosszú, hideg télnek és ekkor veszi kezdetét a termékeny tavasz: “Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget.” “Ám ha üres ez a zsák, nem kapod csak a harmadát” – fűzik hozzá a Muravidéken.
• március 21.: Benedek napja a “hivatalos” tavaszkezdés, azaz a tavaszi nap-éj egyenlőség napja (valójában nem minden évben esik erre a napra a pontos csillagászati esemény).

• március 24.: Vetni kell a káposztát és a káposzta-féléket – mondják a kertészkedő háziasszonyok Szlavóniában. De vigyázni kell, ha távolabbi földre esik a vető, úgy nézze, hogy ne találkozzék útközben kakassal, mert majd repce nő a káposzta helyett.

• március 25.: Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. Jézus fogantatásának ünnepe. Egyike az év legjelentősebb Mária-ünnepeinek. E nap alkalmas a fák oltására, szemzésére. Gyimesben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható.