A nándorfehérvári diadal a magyar–török háború egyik legjelentősebb eseménye, s a magyar történelem egyik legszebb napja. Hunyadi János Nándorfehérvár (ma Belgrád) alatt hatalmas győzelmet aratott II. Mehmed szultán több mint tízszeres túlerőben levő serege fölött. A szultán július 4-én vette ostrom alá a várat. Hunyadi július 14-én áttörte a török hajózárat a Dunán s csatlakozott a Szilágyi Mihály vezetése alatt álló várvédőkhöz.
1456. július 4-én megkezdődött az ostrom. Tíznapos kemény küzdelem után, július 14-én Hunyadi megsemmisítette a dunai török flottát, így a hajózár megszűntével bejutott a várba,s az ostromlottaknak erősítést vitt,illetve bátorító szavakban részesítette őket. Az ostrom legválságosabb napja július 21-én érkezett el. A vár ekkorra már a törökök kitartó ágyúzásától romhalmazzá vált, Hunyadi szavai szerint „már inkább mező volt, semmint erősség”. II. Mohamed ezen a napon elrendelte az általános rohamot az egész török sereg számára. Napnyugtakor a török tábor megindult a vár felé .A küzdelem reggelig tartott. A törökök háromszor indítottak rohamot a vár ellen, s ennek során a város, illetve az alsó vár a birtokukba került, s már az a veszély fenyegette a védőket,hogy az oszmán hódítók a belső várat is elfoglalják. Végül azonban mind a háromszor meg kellett hátrálniuk, a várba nem jutottak be. A szultán elveszítette gyalogsága színe-javát. A siker a várvédők hősiességének – közülük is kiemelkedik az ellenséges zászló kitűzését élete árán megakadályozó Dugovics Titusz tette –, a népfelkelő keresztesek elszánt küzdelmének és nem utolsósorban Hunyadi személyes példamutatásának,irányító,szervező tevékenységének köszönhető. Másnap, július 22-én zajlott le a döntő ütközet. A Kapisztrán vezette keresztesek Hunyadi tiltó parancsa ellenére kitörtek a várból és a Száva szigetéről, s a török ágyúállások ellen indultak. Ekkor már – a kereszteseket mentendő – Hunyadi is kénytelen volt beavatkozni. Tehát seregével kitört a várból és elfoglalta az ellenséges ágyúállásokat, majd ezt követően saját fegyvereikkel vonta tűz alá a törököket. A szultáni hadsereg olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy II. Mohamed kénytelen volt menekülésszerűen visszavonulni. A szultáni hadat a teljes katasztrófától a Száva partját őrző 6 ezer szpáhi bevetése mentette meg csupán. Mindenesetre a világhódító II. Mohamed még így is egyenesen Szófiáig futott szégyenszemre. Az egész török tábor,az ágyúparkkal és más hadifelszerelésekkel Hunyadi, illetve a keresztesek zsákmánya lett. Az ostrom során elesett mintegy 10 ezer oszmán harcos, majd a menekülés során szintén ugyanennyien vesztek el. Ez 30 százalékos veszteséget jelent. A 15. század legkiválóbb magyar krónikása, Thuróczy János így foglalta össze az 1456-os, világraszóló győzelem lényegét: II. Mohamedet, „ki maga akart uralkodni az egész földkerekségen, paraszti kéz verte le, járatosabb a kapa, mint a fegyver forgatásában. (…) S ki sok kürt, harcidob mellett nagy vigassággal jött, búsan, éj csendjében rútul futamodott meg”
A győzelem 70 évre visszavetette az Európát rettegésben tartó török terjeszkedést. Így méltán tekintjük a magyar történelem egyik legjelentősebb győzelmének.
(Forrás: Wikipédia/
Lipusz Zsolt: Nándorfehérvári diadal
III. Calixtus pápa 1455-ben pápai bullát adott ki, megpróbálta begyűjteni az egyházi javakat megadóztató török tizedet. Európa-szerte elrendelte az önkéntes keresztes haderők toborzását.
Magyarországon a rendek az előző évi rossz termés miatt augusztus 1-jére halasztották a haderők összehívását. Eközben a törökök elindultak Nándorfehérvár ellen. Egyedül Hunyadi János sietett Szeged környékére, amint hírét vette a szultán támadásának, hogy összegyűjtse magánhadseregét, ami nem volt több 4-6000 embernél. A kereszteseket Kapisztrán János ferences szerzetes szervezte.
Június elején érkezett meg a hír Budára, hogy a félelmetes török hadsereg átlépte Szerbia határát. Az általános pánikhangulatnak csak nyomatékot adott szerte Európában, hogy június 3-a éjjelétől csaknem egy hónapon át egy hatalmas üstökös világított az égen, a Halley-üstökös. Csóvája fenyegetően húzódott az égen, kelet felé mutatva. Ebből az égi jelből mindenki egyértelműen kiolvasta a jóslatot: kelet felől iszonyatos veszély leselkedik a nyugati keresztény világra. Ekkor adta ki III. Calixtus pápa a Bulla oratorium néven híressé vált bullát, amely elrendelte hogy minden keresztény hívő ember mondjon imát az üstökös képében megjelent ördög és a pogány török ellen. Hogy senki el ne mulassza a naponkénti könyörgéseket: "jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak."
A bulla kiadása után néhány héttel Hunyadi János és a keresztes seregek visszaverték a támadást Nándorfehérvárnál. A diadal időpontja július 22., de ekkor már majd egy hónapja szóltak a könyörgésre buzdító déli harangszók. Bécsbe csaknem egyszerre érkezett a pápa bullája és a győzelem híre. De máshová a győzelem híre előbb jutott, mint a pápai utasítás. Ez történt Budán is. Maga III. Calixtus is érezte az összefüggést, mert módosított a kiadott bullán. Az új szöveg szerint a déli harangszó alatt elmondott imák egyben a hálaadás imái is legyenek. A nándorfehérvári győzelem emlékére pedig a hír vételének első évfordulóján, 1457. augusztus 6-án rendeletet hozott, hogy ez a nap az egész keresztény világban ünnep legyen.
Így alakult át az eredetileg könyörgésre szólító harangszó a győzelemért való hálaadás harangszavává.
forrás:A déli harangszó rejtélye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése