Szent Miklós (Patara, 245 - Mira, 343. december. 6.) myrai püspök, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, a gyermekek és diákok, a pálinkafőzők védőszentje Oroszországban, Görögországban, és Szerbiában. Bari város védőszentje Itáliában, és Kecskemét város védőszentje Magyarországon.
Életéről több legenda ismert, ezekből alakult ki a Mikulás személye is.
Szent Miklós napja a gyermekek jutalmazásának és büntetésének jeles napja. A Miklós napi ajándékozás paraszti hagyományai a szent legendájával vannak összefüggésben. Főleg a Dunántúlon és a magyar nyelvterület északi részén volt ismert a mikulásjárás. Miklós püspök megszemélyesítője az ünnep előestéjén kíséretével együtt betér olyan házakba, ahol gyerekek vannak, és ott vizsgáztatja, imádkoztatja, majd tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazza, vagy virgáccsal fenyíti őket, illetve sokszor a kíséretében lévő ördöggel fenyítteti. Miklós napján a legények, sőt nős férfiak is bekormozott arccal, kifordított bundában láncot csörgetve ijesztgették a gyerekeket és a nagyobb lányokat. Innen származik Dunántúlon a játék láncos Miklós elnevezése.
Az időjárással kapcsolatban a bukovinai magyarok úgy tartják, hogy ilyenkor már jön a havazás: "Miklós megrázta a szakállát" Baranyában hasonlóan vélekednek, de azt is tartják, hogy a Miklós-napi időjárás mutatja meg a karácsonyit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése