Szepes Mária korunk igen művelt asszonya volt, tisztességes tudósként egész életében azon fáradozott, hogy ráébressze az embereket a bennük rejlő kiaknázatlan lehetőségekre, mérhetetlen lelki, szellemi gazdagságukra.
Irodalmi munkássága sokszínű: az alkímia történetét misztikus regénybe foglaló művel indul, majd gyermekregényekkel, mesékkel folytatódik. A 70-es évektől tudományos-fantasztikus regényekkel jelentkezik. A 80-as évek végétől a mágikus-misztikus tanok és a keleti vallások, filozófiák iránti érdeklődése nyilvánul meg tanulmányaiban és könyveiben (mágia-sorozata több mint féltucat kötetet számlál). Az összefüggések tudományát kutatja. Az emberi lélek romboló és építő erőinek kérdésköre tudományos-fantasztikus regényeit is meghatározza.
1939-ben, Tihanyban kezdte írni leghíresebb misztikus regényét, a Vörös Oroszlánt. Novellának indult, de a téma egyre terebélyesedett, végül nagy regénnyé nőtte ki magát
.A Vörös Oroszlán izgalmas cselekménye négy évszázadot fog át. Valójában az alkímia történetét és a keleti filozófia legmélyebb kulcsait rejti a keresők számára, de a tudományos-fantasztikus irodalom kedvelői is olvassák
1955-ben jelentette meg a Móra Ferenc Kiadó első Pöttyös Panni mesekönyvét.
A magyarországi sci-fi irodalom első női képviselőjeként több díjat is kapott
Műfajai: mese, nagyregény, tudományos-fantasztikus regény, pszichológiai - karakterológiai tanulmánykötetek (mágia sorozat), önéletrajzi regény, ezoterikus tananyagok, versek, novellák, cikkek, filmforgatókönyv, színmű, valamint misztériumjátékok alkotója, dramaturgja. Még balett librettót is írt.
2007. szeptember 3-a halálának napja.
Idézetek
"Minden emberi kapcsolatba azzal a meggyőződéssel lépjünk, hogy senki se kevesebb, vagy több nálunk.A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt, eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt.
Az örömöt éppúgy állandóan, aktívan kell termelni, mint a fényt! Különben kialszik, s a sötétségbe beosonnak hozzád az éjszaka lényei: a csüggedés, a félelem és a meddő aggodalmaskodás.
Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ! Ennyi az ember, s ennyi vagyok magam is. Nem több és nem kevesebb. Néha megostromlom a lehetetlent, Sziszifuszként hegyre hordom terheimet, azután visszahullok talajt vesztve megint. De magamnak is megbocsátok, ami nehezebb, mint átugrani saját, földre vetült árnyékunkat.
A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.'
forrás: Szepes Mária élete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése