Február 1-én történt

A világűr kutatása a csillagászattal egyidős, az égitestek mozgását az ókori tudósok kezdték el tanulmányozni. A világűrbe jutás, mint önálló tudományágat viszont csak a 19-20. század fordulóján kezdték elméletileg megalapozni.

Columbia-katasztrófa

2003. február 1-jén visszatérés közben a Columbia űrrepülőgép Texas állam fölött darabokra szakadt és a fedélzetén tartózkodó űrhajósok életüket vesztették. A következő napokban a robbanás környékén elégett maradványokat találtak az űrrepülőgépből. A Columbia éppen egy 16 napos küldetésen (STS-107) volt túl, amelynek keretében több tudományos kísérletet végeztek. A katasztrófát valószínűleg egy indításkor leváló törmelék okozta, amely eltalálta az űrrepülőgépet, és visszatéréskor a sérült szárny már nem bírta a terhelést. 1986-ban ugyancsak hét űrhajós halt meg a Challenger űrrepülőgép katasztrófájában.

1709. február elsején megmentették és hazatért skóciai otthonába  Alexander Selkirk matróz, aki 4 évet és 4 hónapot töltött száműzetésben egyedül egy lakatlan szigeten. Daniel Defoe róla mintázta meg Robinson Crusoe alakját híres és sokak által olvasott regényében.

Valóságos személy volt, csak a története hangzik másképp, mint ahogy Daniel Defoe megírta. Selkirk ugyanis nem hajótörés következtében került a Juan Fernandez-szigetcsoport egyik kis szigetére, Mas a Tierrara. (A sziget a valóságban a Csendes-óceánban van, nem a Karib-tengeren, mint Robinson szigete). Fellázadt kapitánya ellen, aki ezért a szokásokkal ellentétben nem végeztette ki, viszont kitette az első útjába eső szigetre, némi élelem, szerszám és egy puska társaságában. A legközelebbi hajó csak 52 hónap múlva járt arra, ez felszedte Selkirk-öt és hazaszállította Angliába. 

Selkirk a skóciai Lower Largo nevű halászfaluban született 1676-ban. Fiatalkorában matróznak, jobban mondva kalóznak állt. Abban az időben ez legális tevékenység volt, mármint a spanyol hajók kifosztása a brit kalózhajók által, mivel a két ország úgyis hadban állt egymással.
Selkirk matróz azonban igen indulatos természetű ember volt. Többször összeszólalkozott a kapitányával, és amikor azt próbálta bizonygatni, hogy a hajójuk öreg, mint az országút, és el fog süllyedni, a kapitány kitette a szűrét az egyik lakatlan szigetre. Még így is jól járt, mert rövid úton ki is végeztethette volna lázadásért. Egy kis ennivalót is kapott útravalóul, meg pár szerszámot és egy puskát, lőport, no és egy Bibliát. Ez utóbbi tar- totta benne a lelket a szó szoros értelmében. (Egyébként Selkirk-nek igaza volt, mert a hajó, amelyről a lakatlan szigetre került, nem sokkal később Peru partjainál elsüllyedt. Csak néhányan élték túl a katasztrófát, ők azután egy perui börtönben sínylődtek életük végéig.)

A szigeten elmélkedve Robinson Crusoe különös dologra lett figyelmes: élete fő eseményeinek dátumai a hónapokat és napokat illetően mindig megegyeztek, s ezért a szerencse vagy balsiker váltakozásában a Sors keze nyomát vélte felfedezni.

/ Akarva akaratlanul a maga sorsáról vallott ezzel Defoe, a maga sikereiről és kudarcairól: az angol törtélem különösen zaklatott korszakában látta meg a napvilágot, és felváltva volt kegyeltje és üldözöttje a Sors szeszélyes játékainak. /