Bükki Nemzeti Park

"Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben" /Móricz Zsigmond/

A környezetéből szigetszerűen kiemelkedő Bükk hegység délről nézve átmenet a Kárpátok összefüggő magas gerincei felé, északról jőve, pedig az Alföld laposságának előfutára. Itt alakult meg 1977. január 1-én 38 774,6 hektár védett területtel hazánk sorrendben harmadik, ugyanakkor első hegyvidéki nemzeti parkja.

A hegység legjellegzetesebb, legegységesebb része az átlagosan 800 méter magas Bükk-fennsík. A hegyi rétekkel tarkított bükkösökkel és lucfenyvesekkel borított karsztplató enyhén hullámos felszínét alacsony bércek, a közöttük lévő töbörmezős karsztvápák és víznyelő töbörsoros völgyek, víznyelők, a mélyben zsombolyok és barlangok teszik különlegessé. Északi peremébe keskeny, meredek falú, a magashegységek hangulatát idéző hűvös-párás levegőjű szurdokvölgyek mélyülnek, mint az "ördög-bordákat" rejtő Leány-völgy és az Ablakos-kő-völgy. Déli határát hatalmas sziklafalak láncolatából álló napsütötte mészkővonulat alkotja. A bükki "kövek" fehér sziklaormai alatt alacsonyabb térszín, a déli-Bükk hosszú, völgyekkel tagolt hegyvonulatai sorakoznak. A hegységet gallérszerűen öleli körbe dél felől a Bükkalja riolittufából álló dombvidéke, északon pedig a főleg tengeri üledékekből felépülő Bükkhát.

A Bükkben található a magyarországi barlangok negyede, a több mint ezeregyszáz barlang közül 52 fokozottan védett. Az István-lápai-barlang az ország legmélyebb, egyben a Bükk leghosszabb barlangja. A hegységben folytatott barlangi ásatások során előkerült ősmaradvány és régészeti leletek járultak hozzá az emberré válás folyamatának, valamint a bükki fauna kialakulásának megismeréséhez.
A hűvös, hegyvidéki terület a viszonylag bőséges csapadék ellenére folyóvizekben szegény, a karsztba szivárgó víz a mészkőterületek peremén karsztforrások formájában bukkan a felszínre. Az innen eredő patakok vizéből mésztufa válik ki; ilyen forrásmészkő lépcsőkön alakult ki a Szalajka-patak Fátyol-vízesése is. A Szinva-patak vízesése hatalmas forrásmészkő-dombot épített, melynek természetes üregei Anna-barlang néven messze földön híresek.

A hegység páratlanul gazdag élővilágát az éghajlati sajátosságok, valamint az igen változatos domborzati viszonyok határozzák meg. A hűvös, magashegységi, kontinentális fajok és jégkorszaki maradványfajok egyaránt előfordulnak. A sziklagyeptől a zárt erdőkig a növénytársulások széles skálája tanulmányozható még természetes fajösszetételben. Hazai viszonylatban ritkaságnak számító fajok: Vrabélyi estike, Hazslinszky berkenye, bérci ibolya, havasi ikravirág stb.

A Bükk a legkülönfélébb faunaelemek gyűjtőhelye, igen értékesek a csak itt élő endemikus fajok, mint például a Gebhardt vakfutrinka, illetve a szubendemikus lepkefajok, mint pl. a bükki hegyiaraszoló vagy a bükki szerecsenboglárka. Gazdag puhatestű-fauna és számos ritka rovarfaj elő-fordulása (Havasi cincér, Kárpáti kék meztelencsiga, Fűrészlábú szöcske stb.) jellemző. A ritka, veszé-lyeztetett fajok sorába tartozik a Pannon gyík, a Petényi márna, az Alpesi gőte, a Miller vizicickány és számos denevérfajunk. A ragadozó madarak közül aktív védelmet élvez a parlagi sas, a vándorsólyom, valamint hazánk féltett madártani ritkasága, a kerecsensólyom.

A Bükkalja területén rejtőzködő kaptárkövek ma még rejtélyes kultúrtörténeti emlékek; a középkort a várak mellett az erdők mélyén megbújó kolostorromok idézik. Az üveghuták, a vasolvasztó massák, vasverő hámorok, a különféle bányák és manufaktúrák története napjainkig ível, utunk során egy-kettővel találkozhatunk itt.

A természet egyik csodája, a növények királya a fa.

A fa összekötő kapocs föld és ég között. Szeretjük, tiszteljük, hisz a vele való kapcsolat átszövi életünk mindennapjait.

A fák néma üzenete az erdő fohásza, amely sok helyütt figyelmezteti a turistákat: Ne bántsd, hanem szeresd a fákat, hiszen belőlük készül bölcsőnk, asztalunk, ágyunk s koporsónk is!

Anyanyelvünkben is gyökeret vert a fa. Az az ember, aki csak jön-megy a nagyvilágban, gyökértelen. Aki keresi a kapcsolatot az ősökkel, a múlttal, az visszamegy a gyökerekhez. Az öreg fát nehéz átültetni, mondja az idős ember, ha otthonából ki akarják mozdítani.

Hazánk talán egyik legszebb tája a Bükk, és a Bükk-fennsik.
.
 A hegység nevét leggyakoribb fájáról, a bükkről kapta, amely itt közel 100 ezer hektáron terül el, és amelyet ezzel Magyarország legnagyobb összefüggő erdőségeként tartanak számon .

Fák a Bükk-hegységen

A Bükk-fennsík

Hazánk talán egyik legszebb tája a Bükk, és a Bükk-fennsik.
.
 A hegység nevét leggyakoribb fájáról, a bükkről kapta, amely itt közel 100 ezer hektáron terül el, és amelyet ezzel Magyarország legnagyobb összefüggő erdőségeként tartanak számon. A Bükk hegység középső része 1977 óta nemzeti parkká nyilvánított terület.

A Bükk legérdekesebb része a Bükk-fennsík, egy meredek sziklafalakkal és lejtőkkel körülzárt, majdnem vízszintes terület. A fennsík a Bükk hegység központi részének tekinthető. 7-800 méteres magasságával körülbelül 20 négyzetkilométeres területével Magyarország legnagyobb és legmagasabban fekvő karszt-fennsíkja.

A Szalajka-völgy a Bükk hegység és az ország egyik legszebb magashegységi jellegű völgye. A természet szinte halmozza itt a szépséget, de történelmi emlékeket is rejt a vidék.

A természeti értékek között tarthatjuk számon a Szalajka-patakot, a Sziklaforrást, a Fátyol-vízesést vagy az erdei tanuló-sétautat, a történelmi nevezetességek között az istállóskői ősemberbarlangot, a vidék ipari történetét megidéző Szabadtéri Erdészeti Múzeumot, a Mária-vasbányát és a közelben lévő történelmi várromokat: a tatárjárás előtti Éleskővár romjait és a Mátyás király korabeli lovagvár, a Gerennavár ma már alig felfedezhető maradványait.
A völgy fő értéke a sebes folyású Szalajka-patak. A Szalajka név egy régi mesterségre utal. Itt állították elő ugyanis az üveggyártáshoz nélkülözhetetlen alapanyagot, a hamuzsírt, amelynek latin neve sal alcalicus volt, s ebből képezték a szalajka nevet. A kb. 4 km hosszú Szalajka-völgyben folyó Szalajka-patak medrét több helyen mesterségesen megduzzasztották, a tavakban pisztrángot tenyésztenek. Nyáron a keskeny nyomtávú kisvasúttal is végig lehet menni a völgyön.

Vizek, pisztrángok

A 800-900 méter magas Bükk-fennsík töbreiben eltűnő víz egy hatalmas (mindmáig ismeretlen) barlangrendszert vájva, a hegy gyomrában 400-500 méter szintkülönbséget leküzdve tör elő a Szalajka-völgyben. A patakot három forrás táplálja. Egyik a Sós-forrás, amely egy nagy kősziklákból ered, és így vizét majd két méter magasról zuhogtatja le, és két melegforrás, amelyek télen sem fagynak be. A Szikla-forrásból kiömlő, egész évben egyenletes hőmérsékletű víz (9-12 °C) kedvező lehetőséget teremt a pisztrángtenyésztéshez. A Szalajka-völgyben a pisztráng valószínűleg őshonos, intenzív tenyésztéssel csak 1957 óta foglalkoznak.

Répáshuta a Bükk-hegység egyik völgyében, 500-575 méter magasságban, a Bükki Nemzeti Park szívében fekvő település. Miskolctól és Egertől 30-30 km távolságra.
A bátrabbak Mezőkövesd felöl is megközelíthetik, az ország leghosszabb és egyik legszebb völgyén, a Hór-völgyön keresztül. 

A települést 220 éve alapították a jobb megélhetést kereső szlovák, ruszin és német üveghutás mesterek, akik az üveggyártás felhagyását követően mészégetéssel, faszénégetéssel és fakitermeléssel foglalkoztak. A megélhetés és letelepedés alapját az erdő adta, és adja a mai napig.
A falu egyre népszerűbb kirándulóhely, mely köszönhető a helyiek vendégszeretetének, a háborítatlan természetnek és helyi ételspecialitásairól ismert Vadász Étteremnek.

Répáshuta, Balla-barlang (ősemberleleteket találtak itt)