"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Normafa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Normafa. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 12., hétfő

Őszi színek - Budapest - Normafa




Ez a csodálatos, erdővel borított hegytető a főváros legszebb kilátópontja .

Története
 
A monda szerint a Normafa Mátyás király születésekor sarjadt. Egy vén bükkfát hívtak így, ami az egykori "ősbükkös" egyik óriás tagja volt. Az elnevezés eredete több változatban maradt ránk.
Az egyik magyarázat szerint egykor a Normafánál vámolták meg a környező falvakból Budára érkező árut. A különböző portékákra más és más norma (díj) volt kiszabva, amelyet itt kellett fizetni. A nagy fa alatt lerovandó norma szó idővel összekapcsolódott a bükk-matuzsálem nevével. Később a Normafa (ahogyan a környéket is nevezték) kedvelt kirándulóhely lett. Írók, költők, művészek gyakran látogattak ide. Ehhez kapcsolódik a neve eredetéről ismert másik legenda. Eszerint az egykor ide látogató Schodelné Klein Rozália híres énekesnő, művésztársai unszolására, az öreg bükk alatt elénekelte Bellini Norma című operájának nagyáriáját. Schodelné oly nagy tetszést aratott énekével a szabad ég alatt, hogy a jelenlévők a fát azon nyomban elnevezték Normafának.
A fa sorsa a továbbiakban igen viharosan alakult a szó szoros értelmében, ugyanis többször villámcsapás érte, majd végül 1927. június 19-én, vasárnap délelőtt kidőlt. Emlékére a főváros 1962-ben egy új bükkfát ültetett. A kidőlt fatörzset a margitszigeti artézi forrás medencéjében helyezték el, hogy a mészköves bevonat örök időkre konzerválja. Időközben azonban megfeledkeztek róla, és a vízesés falához támasztott törzset a reárakódott, vastag mészbevonat elválaszthatatlanul odakötötte a falhoz, ma is ott látható.


 

2012. február 5., vasárnap

Normafa

A Normafa, eredetileg Viharbükk ( Buda kedvelt kiránduló- és síelőhelye a Budai-hegység keleti peremén.

A Normafa lejtő tetéjén állt egy vén bükkfa, amely egy monda szerint Mátyás király születésekor sarjadt. Több ízben villámcsapás érte. Írók, költők, művészek kedvelt kirándulóhelye volt. 1840-ben itt énekelte Bellini: Norma című operájának nagyáriáját Schódelné Klein Rozália, európai hírű énekesnőnk. Ettől kezdve a korábban Viharbükknek nevezett fát Normafának nevezték. A korhadt faóriás 1927. június 19-én, vasárnap délelőtt dőlt ki. Később egy oszlopra erősített tábla Devecseri Gábor soraival jelezte, hogy ott állott a Normafa. Emlékére a főváros 1962-ben egy új bükkfát ültetett, az eredeti fa helyén ma emléktábla áll. A kidőlt fatörzset a margitszigeti artézi forrás medencéjében helyezték el, hogy a mészköves bevonat örök időkre konzerválja. Időközben azonban megfeledkeztek róla, és a vízesés falához támasztott törzset a reárakódott, vastag mészbevonat elválaszthatatlanul odakötötte a falhoz, ma is ott látható.