Egészségünk és a hal

A hal fontos táplálék.

Miért jó, ha sok halat fogyasztunk? A halak húsa laza szövetszerkezetű, könnyen emészthető.

A hal jó forrása a zsírban oldódó vitaminoknak, elsősorban az A- és D-vitaminnak. Ezek segítségével szervezetünk képes semlegesíteni a szabadgyököket (vagyis az élettani folyamatok során keletkező, illetve külső forrásból a testbe jutott, érfalat károsító, valamint rákos betegségeket előidéző anyagokat), és növelni a betegségekkel szembeni ellenálló képességet.
A vízben oldódó vitaminok közül a B1- és B2-vitamin fedezhető fel a halban nagyobb mennyiségben, az ásványi anyagok szempontjából pedig vas-, szelén-, cink-, és jódtartalma jelentős. Mindemellett a halkonzervek - a puha, ehető halcsontoknak köszönhetően - még kalciumban is gazdagok

A hal okosabbá is teszi  az embert, a skóciai Aberdeen egyetemének  tudósai 300 ember intelligenciáját tesztelték, és kiderült, hogy minden olyan résztvevő IQ-ja átlagosan 13 százalékkal magasabb volt a társaiénál, aki hetente kétszer halat evett. A hal létfontosságú fehérjealkotót, úgynevezett triptofánt tartalmaz, amelynek köszönhetően az agyban termelődni kezd a jókedvért felelős szerotonin hormon. Ha szénhidrátban gazdag köretet fogyasztunk hozzá, még könnyebben képes felvenni az agyunk a triptofánt.

Pisztráng és muzsdéj

A muzsdéj egy fokhagymaszósz, melynek elkészítése elég egyszerű. A fokhagymát megpucoljuk, majd jól összezúzzuk. Olajjal és sóval kikavarjuk, akár egy majonézt. Pirospaprikát, őrölt fehérborsot adunk hozzá.
Buborékos vízzel hígítjuk a kellő sűrűségűre..A szénsav ugyanis kiszívja a fokhagyma erejét, élénkíti az ízét. 

Lehet variálni: sóval kikeverni, ízesíteni citromlével, kevés (oliva)olajjal, de ismerek olyan receptet is amelyhez a zúzott fokhagymához, miután sóval és kevés olajjal „habosra” keverték,, hozzáreszelnek egy friss paradicsomot (apró lyukú reszelőn) és csomborral ízesítik.

Tihanyi Garda  Fesztivál

Régi hagyomány elevenedik meg Tihanyban a látott halak, a gardák tiszteletére. Tihany egyik nevezetessége a garda, a látott hal, még a település címerére is rákerült. Évszázadok óta az ősz a Balaton-felvidéken a szüret és a gardahalászat évszaka. A garda - vagy más néven látott hal -, millió szám gyűlik össze, hogy a mély vízben teleljen. A három napos Garda Fesztiválon felelevenednek a régi halászati hagyományok és a különleges hal elkészítésének szokásai. Tihany számára a garda mindig kiemelt jelentőségű volt, ezért nem véletlen, hogy éppen itt kerül sor már 13 éve a Garda Fesztiválra.

Szerencsére még élnek a régi halászok közül, akik tudják, hogyan halászták ezt a különleges halat. Az ő elmondásuk alapján elevenítik fel ezt a régi szokást.
Amikor kifogják a gardákat, utána a perjel úr megáldja a halat az Apátságban, majd tavalyi szőlővenyigére húzzák a beirdalt, bepaprikázott halakat, körbe a földbe szúrják, és parázson megsütik.



Húsa
Húsa lágy, szálkás, és ízletes. Sütés előtt nagyon sűrűn kell beírdalni, hogy könnyen fogyasztható legyen. Leggyakrabban sós, pirospaprikába forgatják, amelynek aránya 3 rész só, 1 rész pirospaprika, és a kész halat zúzott fokhagymával ízesítik, mielőtt tálalnák.

 

Tihany - levendula

A legismertebb a közönséges vagy keskenylevelű levendula, szép latin nevén Lavandula angustifolia. Az árvacsaláfélék (Laminaceae) tartozik és olyan rokonokkal büszkélkedhet, mint a majoránna, a rozmaring és a menta.

A levendulát már az ókori arab világban, a föníciaiak és az ókori egyiptomiak is előszeretettel használták főként parfümként és a mumifikálások során is. (Ez utóbbinál az antibakteriális hatása miatt, de valószínűsíthető hogy az illata is sokat számított eme „tartósítási” eljárás során). Amikor felnyitották Tutanhamon sírját, több cserépedényt találtak, amiben a levendulához hasonló balzsamot találtak.

A rómaiak a levendulaolajat gyakran alkalmazták a fürdőkben a víz, a levegő, no meg a férfitestek illatosítására, de a ruháikat is levendulás vízben öblítették ki, illetve vallásos szertartásoknál is előkerült. Valószínűleg tőlük ered a levendula neve is a latin ’lavare’ = ’mosni’ szóból.

Az első írásos feljegyzés a levendula gyógyító hatásairól a görög katonai orvostól, Dioszkoridésztől származik, Kr. e. 77-ből. Dioszkoridész Néró, római császár uralkodása alatt gyűjtött gyógynövényeket a mediterrán vidékekről.

A görögöktől körül került aztán Franciaországba és innen terjedt el a kontinensen. A középkorban és a reneszánsz idején Európában a mosónőket „lavender”-ként is ismerték, mert – tudtukon kívül is a jó római szokást követve - szárított levendulavirágokkal mostak általában, illetve ezzel illatosították a fiókokat, levendulabokrokon szárították a ruhákat.

Feljegyezték, hogy VI. (Szép) Károly király (aki 12. század végén élt) székét levendulavirággal tömték ki.

A középkorban azért leginkább a kolostorkertekben fordult elő a levendula, ahol az ókori kéziratok és feljegyzések, valamint saját tapasztalatok alapján a leggyakrabban használt gyógynövény lett. Emellett vallásos hiedelmek is tartoznak hozzá: a legenda szerint Szűz Mária egy bokorra helyezte a kis Jézus ruháját száradni, és az adta az illatot a bokornak.

Mikor aztán Angliában VIII. Henrik feloszlatta a kolostorokat ez a finom illatú növény bekerült a „világi” kertekbe is, ahol szintén ruhák közé tették, légfrissítőként, illetve méhviasszal keverve bútorfényesítésre használták. Henrik lánya, I. (Tudor) Erzsébet parfümként és teaként szerette a levendulát. Tőle eredeztetik az levendulaültetvények ötletét is. 

   A levendula évszázadok óta fontos és kiemelt szerepet játszik Tihany életében, mai napig jeles hagyományai vannak a levendula termesztésének és feldolgozásának.

  

Tihanyban a 20-as évektől kezdve termesztenek levendulát. A Tihanyi Apátság környékén, a Csúcs-hegy oldalában található az Őslevendulás, de a félsziget belső lankáin, az autóút mellett is láthatunk szabályos vetéseket, nyáron pedig a már ismerős halványlila színbe öltözik a mező – messziről olyan, mintha földbe ásott labdacsok hevernének a rendezett sorokban. A Bittera Gyula egykori neves gyógynövényszakértő kezdeményezése által meghonosodott, nagy odafigyelést igénylő mezőgazdasági és botanikai tevékenység gyors sikert aratott, a XX. század első felében még a tőzsdén is jegyezték, de azóta is minőségi alapanyagul szolgál ma is az illatszergyártóknak, illetve a gyógyászati termékeket készítő üzemek számára.

A levendula gyógyhatásai 

A szárított virág:

- illatosító,

- rovarűző, molyriasztó,

A levendulából készült tea és ital:

- nyugtató,

- altató,

- vérnyomáscsökkentő,

- menstruációs és gyomorgörcs oldó,

- gyomor- és bélbántalmakat enyhíti.

A levendula olaj:

- nyugtató, altató,

- menstruációs görcs oldó (kockacukorra cseppentve 1-2 cseppet),

- depresszió ellen, 

- csökkenti a fejfájást,

- légúti betegségek gyógyítója,

- gyomor- és bélbántalmakat enyhíti,

- antibakteriális hatása miatt: fertőzött, égési és napégési sebek gyógyulását segíti,

- rovarcsípéseket enyhíti (kígyómarást gyógyító kezelésekben is használják),

- tetvesség, rühösség ellen,

- lábgombásodás esetén,

- bedörzsölve reumás fájdalmak és idegzsába kezelésére alkalmas,

- erősíti az immunrendszert,

- elősegíti az epe kiválasztását így segíti a zsír lebontását a szervezetben,

- kíméletes, így még gyermekeknél is nyugodtan használható,

- gyakran használják a kozmetikaiparban a parfümöknél, illetve krémeknél, tusfürdőknél.

De vannak pszichikai hatásai is:

- már a neve is nyugtató hatású,

- tisztítja és lecsendesíti a gondolatokat,

- hatásos hangulatingadozások ellen,

- támogatja a testi-lelki harmóniát…

Mindezek mellett a kertben más növény mellé ültetve távol tartja a levéltetveket.

Régen az eladósorban lévő lányok szárított levendulavirággal teli zsákocskát rejtettek a dekoltázsukba a biztos udvarló reményében.

Az álmoskönyv szerint levendulával álmodni gyengéd ragaszkodást jelent, aki pedig levendulaillattal álmodik annak kellemes élményben lesz része.

Sütéskor csirkehúsoknál rozmaring helyett is használható fűszerként. 

Balaton ékköve

Tihany különleges hely 

 

A régészeti leletek tanúsága szerint a félsziget már az ókorban is lakott volt.
Víztől védett fekvése miatt a bronzkor, a vaskor és  a római kor népei is lakták. A római időkben átkelőhely is működött itt.

Az Óvár keleti oldalában, a sziklafalban a XI-XIV. század között ortodox görög szertartású remeték vájták ki celláikat, kápolnájukat és ebédlőtermüket keleti típusú laura-rendszer szerint.
Ez a Kárpát-medencében, sőt Közép-Európában az egyetlen, aránylag épségben maradt remetetelep, helyi neve "barátlakások".

A mai település eredete a középkorig nyúlik vissza. I. András király 1055-ben itt jelölte ki a királyi család temetkezőhelyét, mely fölé bencés monostort építettek. A Tihanyi apátság a 13. századtól hiteleshely (locus authenticus) volt, azaz oklevelek kiállítására volt jogosult. Tihany magyar történelmi vonatkozású múltja I. András királlyal kezdődik, aki 1055-ben itt építtette meg családja temetkező helyét, és egyben egy kolostort is. Ez a sír a mai apátság altemplomában megtekinthető. Az altemplom a magyarországi román kori építészet egyik szép alkotása.

A Tihanyi Apátság latin nyelvű alapítólevele a definiálás régi szabályai szerint a kérdéses terület elhatárolásából indul ki, és a birtokhatárok leírásakor számos magyar szót és kifejezést tartalmaz. Ez, a Tihanyhoz kötődő nyelvemlék az apátság alapító levele számít a legbecsesebb relikviának, amelynek eredeti példánya Pannonhalmán tekinthető meg Pannonhalma, másolata ennél több helyen, például itt.
A kolostorba, a mai tihanyi apátságként ismert intézménybe bencés szerzetesek kerültek, amely rend az apátságot a 18. század során újjáépítette, majd az államosításban elvesztette. Ma már ismét az ő tulajdonuk, az épületet ismét renoválták, és a két felépült torony 1752 óta a félsziget jelképe. Az apátság mai, barokk stílusú temploma a domb tetején nemcsak a környék, hanem Magyarország egyik emblematikus jelképe is.
 

A TIHANYI VISSZHANG

  Egyik legősibb és legértékesebb örökségünk  a magyar népmese. A magyar lélek szólal meg benne.  Legyünk büszkék erre az örökségre!
Wass Albert

A hegyek csodaszép, aranyhajú tündére, Tihany, minden este leterelte
aranygyapjas kecskéit a tóra, itatni. Amíg a kecskéi ittak, a szépséges
tündér leült egy parti sziklára, és énekelt. A hegytetőkről gyönyörködve
hallgatták énekét az óriások, és barlangok odúiban abbahagyták
szorgos munkáikat a törpék.
Balaton, a vizek ura, a tó mélyében élt, hínárból szőtt sátrában, melynek
oszlopait a drágagyöngyök ezrei díszítették. Balaton egyetlen fia,
aki ott élt apjával a vizek mélységében, valahányszor meghallotta Tihany
énekét odafönt, fölemelkedett a felszínre, hogy közelebbről hallhassa
a csodálatos hangot.
– Ne figyelj Tihany csalogató hangjára, édes fiam – figyelmeztette Balaton
a fiát. – A hegyek tündére és a vizek ura nem illenek össze. Ha magadba
szívod a hegyek mérges levegőjét, beteg leszel!
Gőgös teremtés volt Tihany, s amikor rájött, hogy éneklő hangját szerte
a hegyekben mindenki a világ legszebb hangjának véli, elhatározta, hogy
nem pazarolja azt többé esténként a tó partján, hanem csak akkor énekel
az óriásoknak és törpéknek, ha azok gyémánttal fizetnek minden dalért.
Lent a tó mélységes mélyén Balaton egyetlen fia megbetegedett. Kérlelte
apját:
– Hadd halljam még egyszer Tihany szépséges hangját, bizonyára
meggyógyulok Tőle!
Vén Balaton összegyűjtött egy ladikra való igazgyöngyöt és amikor
este Tihany lejött kecskéit itatni a tó partjára, fölvitte hozzá a kincseket.
– Neked hoztam mindezt, leányom – mondta Balaton a tündérnek –,
és csak azt kérem érte cserébe, hogy énekelj szegény beteg fiamnak.Tihanynak tetszettek a gyöngyök, és énekelt értök. De attól kezdve
minden este fel kellett jöjjön Balaton a tó mélyéről egy zsákra való
kinccsel, mert ajándék nélkül a fösvény Tihany még csak a száját sem
nyitotta ki. Végül is Balaton minden kincse kifogyott. Hiába könyörgött
a szép tündérnek, hiába kérlelte, Tihany nem énekelt többé. Még az se
hatotta meg, hogy vén Balaton fia meghal odalent a mélyben, ha nem hallja többé a szép tündér énekét.
S Balaton fia meghalt. Sírtak az óriások, zokogtak a törpék, és a tó fiatal
urát eltemették mélyen a Badacsony hegyébe. Azóta van a Badacsonynak
koporsó formája.
A vizek ura nem felejtette el a szép tündér szívtelenségét. Bosszúja
rettenetes volt.
Mindaddig Balaton tavának sima tükre a kék eget tükrözte csupán, a
napot, a holdat meg a csillagokat. De ettől a naptól kezdve valahányszor
a vizek ura meglátta odafent a Badacsony koporsóját, eszébe jutott
gyásza és fájdalma, s haragjában felkavarta a tó vizét.
Egy este haragos hullámai zúgva, tajtékozva csaptak föl a sziklaösvényre,
hol a szép Tihany hajtotta itatni aranygyapjas kecskéit. Egy roppant
hullám elkapta a kecskéket, lesodorta őket a tóba, s vén Balaton
megfojtotta valamennyit haragos bosszújában. A megrémült Tihany egy  közeli barlangba menekült a hullámok csapásai elől, de vesztére tette
ezt! Nagyot rázkódott Balaton odalent, s rázkódásától megmozdult a
hegy is, és sziklagörgeteggel temette be a barlang száját, befalazva örök
időkre a szívtelen Tihanyt.
Vén Balaton átkot vetett a szépséges tündérre:
– Büntetésből, amért oly fösvény voltál hangoddal, mostantól kezdve
bárki is szóljon hozzád, hétszer ismételd meg minden szavát!
A tihanyi visszhang ott van ma is, sziklabörtönében, és gyönyörű
hangja engedelmesen ismétel minden szót. A Balaton, Európa legnagyobb
tava néha haragra gerjed még ma is. Kék színe ilyenkor haragos
zöldre fordul, és roppant hullámok nyargalnak fölötte egyik partjától a
másikig. Vihar után találni lehet a parton megkövesedett kecskekörmöket.
Tihany aranyszőrű kecskéinek körmei azok.