A szőlőt és bort szentek vigyázzák
A szőlészek, borászok mindig is a természettel együtt élték dolgos
mindennapjaikat, nem véletlen, hogy szokásaikban is az időjárást és a
termést befolyásoló istenek voltak a legfontosabbak. A kereszténység
elterjedésével ugyan megmaradtak az ősi hitvilág termésjóslásai,
termékenységi varázslatai, de a katolicizmus gazdag szentkultuszából
„jutott” a borászoknak is.
E védőszentek (Szent Vince, Szent György, Szent Márton) ünnepei az
adott közösség összetartásában mindig is nagy szerepet játszottak, s ez
ma is igaz.
A hagyománytisztelő boros gazdák Szent Vincét a bor védőszentjének,
neve napját pedig hagyományos termésjósló ünnepnapnak tartják. Január
végén a "szőlővessző pálfordulóján” már készülődik a tavasz, legalábbis
kezd visszavonulni a tél.
A Szent Vincéhez kötődő hagyomány
egyébként a Villányi borvidékhez közeli a Drávaszögből terjedt el. A
szőlősgazdák a Vince-nap időjárásából és a metszett "Vince vesszők"
állapotából jósolták a szüret gazdagságát. A vesszőket üvegbe, melegbe
tették, s várták, hogy kihajtson. Ha sok rügy hajt ki, akkor bőségesen
lesz bor, ha nem, akkor szomjúhozás várható...
Sok helyen papot is hívtak, s a tőkékre Isten áldását kérték. A
szőlő négy sarkát borral vagy szenteltvízzel öntözték meg. A biztonság
kedvéért még babonás fortélyokat is bevetettek, például a bekapáláskor
bort rejtettek a föld alá, vagy a szőlősorok végére hurkát,
disznósajtot, „gömböcöt” kötöztek, ezzel ösztönözve a szőlőfürtöket a
növekedésre.
A legáltalánosabb azonban a pincejárás hagyománya, a borászok egyik
pincéből a másikba járva kóstolták egymás borait és áldomást
mondtak/énekelnek a jó termésért.
Ha Vince napján olvadt a hó, illetve szép napos idő volt, akkor jó
bortermést reméltek, rossz idő esetén viszont gyenge szüretet jósoltak.
Számos rigmus maradt ránk: Hogyha szépen fénylik Vince, Megtelik borral a
pince!
Ki volt Vince?
Szent Vince a vincellérek védőszentje. Vértanú volt, akit
Hispániában kegyetlenül kínoztak halálra a keresztény üldözések idején.
Vincét még a halálban sem lehetett legyőzni, a természet erői is
védelmezték meggyalázásra kidobott testét.
Szent Vince a vincellérek védőszentje
Neve jelentése: győzedelmes. Úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél
sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. Arról,
hogy volt e szorosabb kapcsolat Vince és a bor között, nem maradt fent
írásos emlék, kutatók viszont állítják, hogy nevének hangzása – Vincent –
vinum = bor - miatt kapcsolódhatott össze a borral (Vin-cent-
százszoros bor).
Mondókák
|
Hogyha szépen fénylik Vince,
Megtelik borral a pince.
| |||||||||
|
Fényes Vince, tele pince.
Ködös Vince, üres pince.
| |||||||||
| Ha fénylik Vince, megtelik a pince. | |||||||||
| Ha csepeg, csurog, kevés lesz borod. | |||||||||
| Vince, ki a borok szentje: a telet tanítja rendre. Mint a jó borok a hideget, Vince úgy győzi le a telet. | |||||||||
| Ha szent Vintze napja fénylik, meg-telik a pintze, és sok jó bort várhatni. | |||||||||
| Vince, ki a borok szentje: a telet tanítja rendre. Mint a jó borok a hideget, Vince úgy győzi le a telet. | |||||||||
|
Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince.
Régi igazság ez. Igaz-e, jó Vince?
Most, hogy ünnepeljük névnapodon Vincét,
Telj meg áldással Te, s csorduljon meg pincéd.
| |||||||||
| Vígan egyél és mulasd az esztendő elejét, de Vincére és Pálra vigyázz!" |
Vince-napi hagyomány
A hagyománytisztelő
borosgazdák úgy tartják, hogy Szent Vince a bor védőszentje, napja
pedig a termésjóslás napja. Ekkor készülődik a tavasz, de legalábbis
kezd visszavonulni a tél. Tehát a "szőlővessző pálfordulóján” minden
bortermelő vidéknek megvan a maga hagyománya. Sok helyen
hívnak papot, aki áldást istentől, hogy jó termés legyen, majd
meglocsolja szentelt vízzel a szőlőterületet. (Valahol szentelt borra
esküsznek.) A hagyomány szerint ilyenkor nemcsak a mennyiséget, de a
termés minőségét is meg lehet jósolni.
„Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince!” Tehát
a gazdák vesszőt metszenek (vincevesszőket), üvegbe teszik, s várják
hogy kihajtson. Ha kihajt, akkor a jó termés ígérete mellett a tavaszi
fagyoktól is megmenekül a szőlő. A szőlősorok végére szokás hurkát,
kolbászt kötni (hogy milyen hosszú), és disznósajtot (hogy milyen telt
legyen) kötözni, s ezzel ösztönözni a szőlőfürtöket a növekedésre.
Általános azonban a pincejárás hagyománya. A szőlősgazdák ilyenkor egyik
pincéből a másikba járva kóstolják egymás borát, és közben áldomást
mondanak/énekelnek a jó termésért. (Név nélkül nyilatkozó szakértőnk
szerint a régiek, és sokan a maiak közül úgy tartják, hogy Vince napkor sok bort kell inni annak, aki jó szőlőtermést szeretne gazdaságában.)
Legendája
az Érdy-kódexben, és ponyvaköltők verseiben maradt fent. Neve jelentése
győzedelmes. Arról, hogy volt e az átlagosnál szorosabb kapcsolat Vince
és a bor között, nem maradt fent írásos emlék. Mindenesetre erős
kultusza alakult ki Európában már az 1000-es évek elején. A Vince-napi
regula első hazai írásos előfordulása a pesti ferencesek középkori
misekönyvének 1498 tájáról származó kéziratos bejegyzése.
„A régi Magyarország néhány határszéli német falujában ezen a napon nem dolgoztak. Misét hallgattak, áldomást ittak. (...)
„Egyes
gazdák ilyenkor kimentek a szőlőskertbe, s annak minden sarkán
megmetszettek egy-egy tőkét, néhány vesszőt hazavittek, és meleg
szobában rügyeztették. Ennek fejlődéséből, a rügyezés mértékéből azután
az őszi termésre következtettek. Vince
napján a tél fele már elmúlt, és ha reggel a kocsi jégen járt, délután
meg verebek fürödtek a napfényben, jó termés volt várható. E népi
bölcsesség talán azon alapszik, hogy a szőlő valóban akkor éri el a
legjobb cukorfokot, ha az éjszakák hidegek, a nappalok pedig melegek.
Vörösmarton, hogy minél több napfény jusson a pincébe, ilyenkor szélesre
tárják az ajtaját, mert minél jobban besüt a nap, annál több bor lesz a
hordókban. A legismertebb Vince-napi regula szerint: