Ezen a napon történt - Howard Katalin

473 évvel ezelőtt ezen a napon VIII.Henrik kivégeztette ötödik feleségét Catherine Howardot.

Catherine Howard születésének pontos idejét nem ismerjük: a történészek szerint 1521–24 között, Lord Edmund Howard negyedik gyermekeként láthatta meg a napvilágot. Kevéssé ismert, de a későbbi királyné nagybátyján, Thomason keresztül rokonságban állt a korábban szerencsétlen sorsra jutott Boleyn Annával.

Catherine gyermekéveit rokonai norfolki birtokán töltötte, 1540-ben pedig más előkelő leányokhoz hasonlóan VIII. Henrik udvarhölgyei közé került. Ebben az időben a király már negyedszer is megházasodott: ezúttal Anna kleve-i hercegnőt vette feleségül, akitől már az első találkozás után válni akart, ugyanis az ifjabb Hans Holbein festménye alapján kiválasztott menyasszony a valóságban közel sem bizonyult olyan csinosnak, mint ahogy a művész őt egykoron megörökítette.

Henrik az 1540 januárjában megkötött házasságot fél év után érvénytelenítette, a megalázó helyzetbe került Annát pedig gazdag birtokokkal kárpótolta, és később „húgának” címezte. Catherine Howard éppen e balszerencsés hónapokban kezdte meg szolgálatát az angol királyi udvarban, Henrik pedig 1540 tavaszán fel is figyelt az igen csinos és mindössze 19 (vagy 16) esztendős leányra, akibe – unokanővéréhez, Boleyn Annához hasonlóan – egy pillanat alatt beleszeretett. Kleve-i Anna és VIII. Henrik házasságát július 9-én hivatalosan is érvénytelenítették, a szerelmes kamaszként viselkedő uralkodó pedig 19 nappal később már a korábbi királyné udvarhölgyét vezette oltár elé.

Catherine Howard másfél évig volt VIII. Henrik hitvese, királynéi „pályafutását” pedig az utókor igen ellentmondásosan értékelte. Egyfelől tény, hogy a fiatal asszony nemes célokra használta fel hatalmát – ami a 49 éves uralkodó rajongásából eredt –, hiszen 1541 során megmentette a balszerencsés negyedik esküvő miatt kivégzett Thomas Cromwell titkárának, Thomas Wyatt költőnek az életét, illetve többször is közbenjárt Henriknél a politikai okokból bebörtönzött foglyok érdekében. A király gyermekei ellentmondásosan viszonyultak új mostohaanyjukhoz: az asszonynál alig pár esztendővel fiatalabb Mária (ur. 1553-1558) például az első naptól fogva gyűlölte Catherine-t, Erzsébet (ur. 1558-1603) viszont nagyon megkedvelte az asszonyt.

A királyné sorsát ugyanakkor nem a hercegnőkkel fenntartott viszonya határozta meg, hanem állítólagos erkölcstelensége, amiről már a Henrikkel kötött házasság előtt is számos pletyka elterjedt. A rosszindulatú híreszteléseknek később elegendő tápot adott, hogy Catherine Howard fiatal férfiakkal vette körbe magát, ráadásul udvarhölgye, Jane Rochford közvetítésével szerelmi viszonyt is kezdett Thomas Culpepperrel. Catherine emellett azzal is gyanúba sodorta magát, hogy Francis Derehamet alkalmazta személyi titkáraként, aki korábban köztudomásúlag a szeretője volt. A híresztelések és a nyilvánvaló jelek nyomán Thomas Cranmer canterbury-i érsek 1541 szeptemberében figyelmeztette Henriket, hogy felesége erkölcstelen életet él, a szerelmes király azonban csak akkor hitt a klerikusnak, amikor megcáfolhatatlan bizonyítékot szerzett Catherine hűtlenségére.

Miután nem maradt kétség a házasságtörés felől, VIII. Henrik 1541 novemberében megfosztotta a királynéi titulustól Catherine Howardot, és második feleségéhez, Boleyn Annához hasonlóan – felségárulás vádjával – bíróság elé állította őt. A házi őrizetben tartott házasságtörő asszonyt a három hónapig tartó eljárás végén vétkesnek találták, és unokanővéréhez hasonlóan a Towerba zárták, ahol utolsó vacsoráját  1542. február 12-én költhette el. Másnap aztán Henrik utasitásának megfelelően végrehajtották a halálos ítéletet.  A hóhér lesújtott, és Boleyn Anna után egy újabb királyné feje hullott a porba.

A fiatalasszony hűtlensége és halála a kortársak szerint rendkívül megviselte az idősödő uralkodót, aki tapasztalatai nyomán később úgy döntött, egy özvegyet választ asszonyául, így 1543-ban – utolsóként – Catherine Parrt vezette az oltár elé.

 Catherine Howard szelleme a britek szerint máig visszajár a Hampton Court kastélyába.

Híres nők a magyar történelemben

Báthory Anna a bűbájos boszorkány

Báthory Anna a XVII.századi magyar történelem talán legérdekesebb  nőalakja,akiről a kortársak és az azóta eltelt időszakban is sokat írtak. 

Állítólag csodaszép asszony volt, akit vérfertőzéssel, boszorkánykodással, sőt még gyermekgyilkossággal is vádoltak. Anna 1594-ben látta meg a napvilágot, Báthory István, váradi főkapitány, és Bebek Zsuzsanna gyermekeként. Testvére Báthory Gábor, aki Erdély fejedelme volt. Mivel korán árvaságra jutottak, nagybátyjuk ecsedi várban folyt a gyermekek további nevelése. Sajnos nagybátyjuk is hamarosan távozott az élők sorából, így Anna Nyáry Pálné gyámsága alá került.

A fiatal kislányt tizennégy éves korában férjhez adták, Bánffi Déneshez. Az esküvőt hatalmas pompával rendezték meg, Kolozsváron. Házasságukról sok adat nem maradt fent, az idősebb férjtől Anna nem fogant meg, majd tizennyolc éves korában özveggyé lett. Ekkor Annát bűbájos boszorkánykodással kezdték vádolni, ami gyakori volt ebben a korban. Úgy tartották férje haláláért is a felelős, mert boszorkányos praktikákkal ölte meg. Hogy elültesse a pletykálkodást, férjhez ment Jósika Zsigmondhoz, akitől 1614-ben gyermeke született. Már ekkor számos férfival hozták kapcsolatba, akikkel állítólag szexuális viszonyt tartott fent.

Élete húsz éves korától sorozatos megpróbáltatások, és meghurcolások láncolatává vált. Az első perbefogása idején azzal vádolták, hogy vérfertőző fajtalanságba keveredett testvérével, az akkor 10-11 éves kislány! 1616-ben szerencsésen fejeződött be a per, felmentették, de a szenvedések sora még közel sem ért véget.

1618-ban újabb per, Bethlen Gáborral is hírbe hozták. Végül Bethlen Gábor javára lemondott többek között a Kereki várról, cserébe a szabadságáért. Anna ezek után tasnádi birtokán próbálta berendezni életét, de ekkor is gondoskodtak arról, hogy megzavarják nyugalmát. Elindították ellene a harmadik boszorkánypert is, amikor is ördögnek, boszorkánynak, gyilkosnak  nevezte Bethlen. Ismételten lezajlott a régi szituáció, Anna a börtönből való kiszabadulása reményében lemond ecsedi és tasnádi birtokáról, majd Lengyelországba megy, Báthory Andrással.

Sanyarú sors lett az osztályrésze, koldusbotra jutott. Csupán Eszterházy Miklósnak köszönhette, hogy udvarában segítséget kapott a megélhetésben. Anna lehet kacér nőszemély volt, mint megannyi nő, de mégis inkább a politika miatt vált áldozattá, ám nemesi származásának köszönhetően több pert is túlélt. Ezt sok nő nem mondhatta el a boszorkányüldözések fénykorában magáról.

Talán lesznek újabb források,és akkor majd  elénk tárul, hogyan fejezte be földi életét az az asszony,akit életében ugyancsak kemény megpróbáltatások sújtottak,s aki halála után híres- vagy inkább hírhedt- regényhősnőként maradt meg az utókor emlékezetében.

Híres nők a magyar történelemben.. Ráskai Lea

A kézzel írt könyvek (kódexek) szövegét és a történeteket illusztráló miniaturákat a kolostorokban élő szerzetesek készítették a scriptoriumokban (kézirat másoló műhelyekben).

Ráskai Lea előkelő származású, művelt, latinul is tudó domonkosrendi szerzetesnő volt. A Margit-szigeti domonkos kolostorban élt a 16. sz. első felében. A kolostornak 1510-1527 között könyvtárosa lehetett. 1510-1522 között öt kódexet másolt. Ezek: Szent Margit élete, Példák Könyve, Cornides-kódex, Domonkos-kódex, Horvát-kódex. Kéziratainak nyelve közel áll a mai nyelvhez

"Gaal Mózes: Egy szelid apácza - Ráskai Lea (1914.)

 /részlet/

Megadatott néki Isten különös adományaképpen a tudásnak vágya, melytől idegen volt a női lélek nagyhosszú időkig. Harckedvelő apái zordon viszálykodásban féktelen mulatozásban élték le életüket. Egyiket orvul, másokát a harc mezején szúrták le; anyái pedig házi ügyes-bajos foglalatosságaiknak közepette, hol nagy hol meg szűk móddal éldegéltek: lelki kívánságuk kicsiny, örömeik hétköznapiak valának. Ünnepnapokon meghallgatták a papok szent beszédeit s hitükben épülve, máról holnapra terjedt ő tervezgetésük.

Vala pedétig akkoron egy bölcs és okos szerzetes, jámbor életű, nagy tudományú, ki naphosszat a régi könyveket buúta híres tudósoknak, derék egyházatyáknak diák írásait emlékezet okából másolgatta, szentéletű mártírok ritka szép legendáit írogatta.

Bölcs ember volt és nemes szándékú, nem magára, nem is arra az arasznyi létre gondolt, mely osztályrészeül jutott neki, hanem a jövendőre. Erős buzgalmának soha semmi hasznát bizony ő nem látta, de nem is kívánta látni.

A gyermekleányka ennek a bölcs atyának szavain buzdult föl az ifjúkornak minden áldozatra kész lelkesedésével, s azt az életet, melynek célja mások tanítása, kiszínezte csodaszépen.

Kolostorba vonult.

A hűvös cellának színes ablakán beszűrődő nappali fény ott találta őt a tölgyfa íróállvány előtt, s ott találta az esti szürkület. Előtte az írott könyv, melyet drága pénzen hozatott a tudós pap idegen országból s odaadta Ráskai Leának, hogy mások lelki épülésére - másolja le.

Gyöngéd keze finom vonásai hívebben őrzik emlékét, mint aranybetüs, elporladó kőoszlop. " 

 

 

Híres nők a magyar történelemben..Kanizsai Dorottya

Ki is volt valójában az az asszony, aki bekerült a történelembe, aki megihlette nagy költőinket is?

Születésének pontos helyét és idejét sem tudjuk igazán.

A Kanizsai család a magyar történelemben nagy szerepet töltött be. Egyik jeles tagja, Lőrinc, 1324-ben kapta a Kanizsai uradalmat, és vette fel a Kanizsai nevet. A család különösen az Anjouk idejében és Zsigmond uralkodása alatt élte fénykorát. Dorottya első férje, Geréb Péter a Siklóshoz közeli valpovói várúr, előbb országbíró, majd az ország nádora volt. Férjét szerette, boldogan éltek. Halála után hamvai fölé kápolnát építtetett.

Majd ezután ismerkedett meg, Perényi Imrével, aki az ország nádora volt. A büszke siklósi várúr feleségül kérte, s itt a siklósi várban éltek 1515-től. Kanizsai Dorottya életének nagy teljesítménye: mindkét házasságát egy-egy nádorral kötötte. « Árva állapotomból két ízben a nádorasszony máltóságába emelkedtem »- írta visszaemlékezésében.

Házassággal szerzett, de személyéhez kötött mátóságnak tekintette a nádorasszonyságot. A kortársak elfogadták ezt az önértékelést.
 Második férje 1519-ben halt meg. Dorottya ekkor kért és kapott saját címert az uralkodótól, ami abban az időben merőben szokatlan dolog volt, hiszen a férfiakat illette saját jelvény. Perényi halála után derült ki, hogy Dorottya nem férjei után, hanem a saját jogán az első asszony Magyarországon.
Több nyelvet beszélő,művelt, szépen öltözködő, nagyvonalú, adakozó, kellemes ember volt. A szolgáló lányait kiházasította, az ifjaknak földet ajándékozott. Szívesen és sokat tartózkodott a siklósi várkápolna melletti kertben, amit ma Dorottya-kertnek hívunk.

 A mohácsi csatamezőn temetetlenül maradtak a holtak. Ki temetteti el a vitézül holtakat? Egy nagyszívű asszony, Kanizsai Dorottya. A mohácsi csatavesztés után 400 emberével megadta a végtisztességet az elesetteknek. Igy tértek örök nyugalomra a hazáért halt hősők Mohács gyászos mezején. Kanizsai Dorottya ezzel a tettével örökre beírta nevét a magyar történelem lapjaira.

 Forrás: /Kanizsai Dorottya Ált.Zeneiskola /