Catherine Howard születésének pontos idejét nem ismerjük: a történészek szerint 1521–24 között, Lord Edmund Howard negyedik gyermekeként láthatta meg a napvilágot. Kevéssé ismert, de a későbbi királyné nagybátyján, Thomason keresztül rokonságban állt a korábban szerencsétlen sorsra jutott Boleyn Annával.
Catherine gyermekéveit
rokonai norfolki birtokán töltötte, 1540-ben pedig más előkelő leányokhoz
hasonlóan VIII. Henrik udvarhölgyei közé került. Ebben az időben a király már
negyedszer is megházasodott: ezúttal Anna kleve-i hercegnőt vette feleségül,
akitől már az első találkozás után válni akart, ugyanis az ifjabb Hans Holbein
festménye alapján kiválasztott menyasszony a valóságban közel sem bizonyult
olyan csinosnak, mint ahogy a művész őt egykoron megörökítette.
Henrik az 1540
januárjában megkötött házasságot fél év után érvénytelenítette, a megalázó
helyzetbe került Annát pedig gazdag birtokokkal kárpótolta, és később „húgának”
címezte. Catherine Howard éppen e balszerencsés hónapokban kezdte meg
szolgálatát az angol királyi udvarban, Henrik pedig 1540 tavaszán fel is
figyelt az igen csinos és mindössze 19 (vagy 16) esztendős leányra, akibe –
unokanővéréhez, Boleyn Annához hasonlóan – egy pillanat alatt beleszeretett.
Kleve-i Anna és VIII. Henrik házasságát július 9-én hivatalosan is
érvénytelenítették, a szerelmes kamaszként viselkedő uralkodó pedig 19 nappal
később már a korábbi királyné udvarhölgyét vezette oltár elé.
Catherine Howard
másfél évig volt VIII. Henrik hitvese, királynéi „pályafutását” pedig az utókor
igen ellentmondásosan értékelte. Egyfelől tény, hogy a fiatal asszony nemes
célokra használta fel hatalmát – ami a 49 éves uralkodó rajongásából eredt –,
hiszen 1541 során megmentette a balszerencsés negyedik esküvő miatt kivégzett
Thomas Cromwell titkárának, Thomas Wyatt költőnek az életét, illetve többször
is közbenjárt Henriknél a politikai okokból bebörtönzött foglyok érdekében. A
király gyermekei ellentmondásosan viszonyultak új mostohaanyjukhoz: az
asszonynál alig pár esztendővel fiatalabb Mária (ur. 1553-1558) például
az első naptól fogva gyűlölte Catherine-t, Erzsébet (ur. 1558-1603)
viszont nagyon megkedvelte az asszonyt.
A királyné sorsát ugyanakkor nem a
hercegnőkkel fenntartott viszonya határozta meg, hanem állítólagos
erkölcstelensége, amiről már a Henrikkel kötött házasság előtt is számos
pletyka elterjedt. A rosszindulatú híreszteléseknek később elegendő tápot
adott, hogy Catherine Howard fiatal férfiakkal vette körbe magát, ráadásul
udvarhölgye, Jane Rochford közvetítésével szerelmi viszonyt is kezdett Thomas
Culpepperrel. Catherine emellett azzal is gyanúba sodorta magát, hogy Francis
Derehamet alkalmazta személyi titkáraként, aki korábban köztudomásúlag a
szeretője volt. A híresztelések és a nyilvánvaló jelek nyomán Thomas Cranmer
canterbury-i érsek 1541 szeptemberében figyelmeztette Henriket, hogy felesége
erkölcstelen életet él, a szerelmes király azonban csak akkor hitt a
klerikusnak, amikor megcáfolhatatlan bizonyítékot szerzett Catherine
hűtlenségére.
Miután nem maradt
kétség a házasságtörés felől, VIII. Henrik 1541 novemberében megfosztotta a
királynéi titulustól Catherine Howardot, és második feleségéhez, Boleyn Annához
hasonlóan – felségárulás vádjával – bíróság elé állította őt. A házi őrizetben
tartott házasságtörő asszonyt a három hónapig tartó eljárás végén vétkesnek
találták, és unokanővéréhez hasonlóan a Towerba zárták, ahol utolsó
vacsoráját 1542. február 12-én költhette el. Másnap aztán Henrik utasitásának megfelelően végrehajtották a halálos ítéletet. A hóhér
lesújtott, és Boleyn Anna után egy újabb királyné feje hullott a porba.
A
fiatalasszony hűtlensége és halála a kortársak szerint rendkívül megviselte az
idősödő uralkodót, aki tapasztalatai nyomán később úgy döntött, egy özvegyet
választ asszonyául, így 1543-ban – utolsóként – Catherine Parrt vezette az
oltár elé.Catherine Howard szelleme a britek szerint máig visszajár a Hampton Court kastélyába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése