Nagyobb folyóink, a Tisza és részben a Duna, története a Kárpát-medence kialakulásával kezdődött.
A Kárpátok hegységrendszere általában Európa legfiatalabb lánchegysége. Részei a földtörténeti ókor végétől az középkoron át a harmadkor végéig több ízben megismétlődő kéregmozgások, gyűrődések, kiemelkedések, vulkánkitörések, tengeri- és tavi üledékképződések eredményeként alakultak ki.
A Kárpátok és az általuk közrezárt medencék helyén a földtörténeti ókorban Nyugat- és Közép-Európában a Variszkuszi hegységrendszer vonulata emelkedett. Ez a hegységrendszer a földtörténeti középkorban összetöredezett, részben kiemelkedett, részben a mélybe süllyedt, rögökre darabolódott. A kristályos rögdarabok sasbércek, szigethegyek formájában emelkedtek ki a tengerből. A besüllyedt részeket a Tethys-tenger vize lepte el és vastag üledékes rétegsorral takarta be.
A Thetys tengernek a Kárpát-medencében lefűződött részét Pannon-tengernek hívjuk, ez a beltenger az idők folyamán kiédesedett és Pannon-tó lett a neve. Ennek a zárt víztömegnek a kiédesedéséhez és fokozatos feltöltéséhez járultak hozzá azok a vízfolyások (ősfolyók), amelyek a hegyekből gyűjtötték össze a vizet és a hordalékot. Ezeknek a folyóknak a nyomvonala korántsem egyezett meg a maival. A középső-pleisztocénban még nem beszélhetünk Tiszáról. A Duna részben a Dráva mai völgyének megfelelő helyen folyt, részben a mai Duna-Tisza közét átszelve Szeged alatt csatlakozott a keleti folyókhoz. Mindkét folyó a maihoz hasonló nyomvonalát a holocénban foglalta el. Ennek megfelelően a medence folyói geológiai értelemben viszonylag fiatalok, hiszen a Duna a mai völgyét kb. 8 ezer, a Tisza mintegy 10 ezer évvel ezelőtt alakította ki .
A folyókhoz kapcsolódó első vízi munkálatok nyomai Pannóniába vezetnek, ahol a magas műszaki kultúrájú és gyakorlatias rómaiak kamatoztatták tudásukat a hajózás, a vízvezeték, a tározó, a csatorna építés és a mocsarak lecsapolása területén egyaránt.
Folyóink és ártereik tiszta vizűek és halban gazdagok voltak. Az árterek mélyedéseinek kapcsolatát a folyóval a visszatérő áradások biztosították, egyben ezek ivadék nevelő élőhelyek is voltak a folyó halfaunája számára. A halászat gazdasági jelentőségét bizonyítja, hogy a halászhelyek adományozása királyi privilégium volt. Nemcsak a folyóban halásztak, hanem a folyó és az ártér közötti összeköttetést biztosító természetes, vagy mesterségesen kialakított csatornák, a fokok (elrekesztése is gazdag fogást ígért. A mocsaras, nedves területeken a csíkászat dívott. A ma ritkaságnak tekinthető és védett csíkok mindennapi ételnek számítottak. A viza őshonos, a dunai halászat meghatározó jelentőségű hala volt. A vaskapui vízlépcső megépítése óta megjelenése ritkaságnak számít.
/forrás: LESZNEK-E MÉG FOLYÓINK?
Hamar József/
Február 1.- A Tisza Élővilágának Emléknapja
A 2000. év eleje a magyar természetvédelem gyásznapja. 2000. január 31-én a Szamos felső folyásának vízgyűjtő területén működő román-ausztrál tulajdonú Aurul nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel árasztotta el a Szamos és a Tisza folyókat. Akkor még nem lehetett tudni, virágzik-e még a Tisza valaha, horgászunk, halászunk-e még legmagyarabb folyónkban.
A Tisza , valamint élővilága, túlélte a súlyos szennyezést. Emberek százezrei nézték televízión keresztül, ahogy a hatalmas busákat és egyéb halakat vasvillával hányják konténerekbe, emberek százezrei döbbentek meg az elhullott vadak és madarak láttán. A természetvédők az egész ökológiai rendszer felborulásától féltek, s attól, hogy nem virágzik ki többé szőke folyónk.
De a természet erősebbnek bizonyult, s a Tisza majdnem újra olyan, mint a szennyezés előtt volt. Soha, senki nem fogja elfelejteni a történteket, a hatás még érződni fog hosszú időn keresztül, de a folyó - bár gondok még vannak - élni akart, újra virágozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése