A házat hosszában mestergerenda osztja, amelynek faragása a Tejutat jelképezi. A Tejút a népi csillagászat nyelvén Tündérek útja vagy Hadak útja, Lelkek útja, a végénél fekvő Szíriusz csillag pedig a Tündérfő.
Őseink házai ősi tudás alapján, természetes anyagokból, a magyar térrendezés jól bevált szabályai szerint készültek. Nekünk, magyaroknak magas szintű építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van.
Nem véletlenül négyszögletes a házak alaprajza, nem véletlen az ablakok formája, osztása, nem véletlen a házak tájolása, a kapuk elhelyezése, s nem véletlenek a különböző díszítések. A magyar ház ugyanis egy térbeli összetett rovásjel, amely a jelképek ismerői számára pontosan olvasható.
Őseink pontosan tudták, hogyan építkezzenek. A magyar térrendezés csodálatosan következetes és egységes rendszert alkot, amely évezredeken keresztül "bevált" a magyarság körében .
A bejárat
Magyarországon nagy hagyománya volt (és egyre inkább ismét van) a faragott vagy festett kapubejáratoknak. Ezek a kapuk nagyon sok olyan ősi szimbólumot "felvonultattak", amelyek a ház lakóinak spirituális védelmét szolgálták. A kapuk boltíve természetesen itt is az égboltot jelképezte: a kapu fölötti galambdúc a portát védő szellemek, az ősök lakhelyeként készült.
Annak idején a kapura festett, illetve faragott jelek pontosan úgy olvashatóak voltak, mint ma bármelyik betűvel írt szöveg.
Régen létezett a magyar kapukon egy "lélektükörnek" nevezett domború, fényes Nap-forma. Aki belépett, először mindenképpen szembetalálkozott saját képmásával, így megvizsgálhatta a lelkiismeretét, vajon jó szándékkal jött-e. A kapura feliratok is kerültek, amelyeknek természetesen szintén védő, áldó szerepük volt. Mint például: "A bejövőnek szállás, a kimenőnek békesség." Vagy: "Jószívű jóbarát kapumon béjöhetsz."
A sok kapun ma is látható körbefutó hullámvonal-faragás eredetileg olyan kétfejű kígyó volt, amely védte-őrizte a portát. Ez a kétfejű kígyó egy csillagkép az ég északi sarkkörén.
A Tűzhely
A ház lelke. Ezért is került mindig a ház közepére. Őseink a tűznek különös jelentőséget tulajdonítottak, Bármilyen nagy ünnep volt, a családból valaki mindig otthon maradt, hogy vigyázzon a tűzre. Ugyanis a tűznek folyamatosan égnie kellett, az év egyetlen napját kivéve, amikor megszentelték és újragyújtották. A tüzet tilos volt piszkálni, nem volt szabad szemetet beledobni, nehogy megsértsék az Ős szellemét. A családi tűzhely azonos volt a családi múlttal, jövővel, jelennel, összetartozással, ezért óriási illetlenségnek számított, ha valaki például a szomszédba ment parazsat kérni, mert a saját tüze kialudt. (Még ma is él a mondás: háztűznézőbe mennek a lányok a fiús házhoz - ez is abból ered, hogy a tűzben a ház szelleme lakik, így a "háztűz" az egész családot, nemzetséget, vérvonalat jelképezte).
/forrás: Magyar házak mágikus ereje/
Őseink
házai ősi tudás alapján, természetes anyagokból, a magyar térrendezés
jól bevált szabályai szerint készültek. Nekünk, magyaroknak magas szintű
építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van. - See
more at:
http://epiteszforum.hu/orizzuk-a-langot-palyamu-a-14-velencei-epiteszeti-biennale-magyar-pavilonjara#sthash.vZiaap5h.dpuf
Őseink
házai ősi tudás alapján, természetes anyagokból, a magyar térrendezés
jól bevált szabályai szerint készültek. Nekünk, magyaroknak magas szintű
építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van. - See
more at:
http://epiteszforum.hu/orizzuk-a-langot-palyamu-a-14-velencei-epiteszeti-biennale-magyar-pavilonjara#sthash.vZiaap5h.dpuf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése