A hóvirág egyike legkorábban virágzó növényeinknek.
A hóvirág (aki egyébként az amarillisszal áll rokonságban) latin neve Galanthus nivalis, amiből a galanthus elnevezés a régi göröktől ered, akik tejvirágnak hívták: a "gale" tejet, az "anthos" virágot jelent.
A hóvirágot hívják még néhol árvavirágnak, fehér tavaszikának, gergelynapi virágnak és van, ahol "gyócsé"-nak titulálják. A keresztény legenda szerint a Paradicsomból kiűzött emberpárt ő vígasztalta a látványával, így lett belőle a remény szimbóluma. No meg persze azért is, mert január-februári megjelenésével reményt kelt, hogy előbb-utóbb vége lesz a télnek, mert - ha ilyenkor minden állni is látszik - a természet azért él és virul.
Régen a falusi emberek kiásták a hóvirág hagymáját és a teheneknek adták, hogy ezzel kerüljék el a boszorkányok tejelapasztó átkát. Tekintve, hogy e szép növény mérgező, így ez se tehénnek, se emberi fogyasztásra nem ajánlott...
A hóvirág hagymás évelő, üde talajú erdeink sokak által ismert és szeretett növénye.
Védett növény, mint minden virág - a hóvirág is ott a legszebb és a legtartósabb, ahol kihajt.
"Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ, s az emberek
rosszak. A világ szép, s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami
furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. " /részlet /Wass Albert: Hóvirág/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése