 |
| Konkoly Thege Miklós csillagvizsgálója Ógyallán a XIX. század végén |
Konkoly Thege Miklós, a magyarországi csillagászat újjáteremtője, a hazai légkörtani kutatások megszervezője, a hajózás és a vasút ügyének fáradhatatlan szószólója (maga is vizsgázott hajóskapitány és mozdonyvezető), az amatőr fényképezés egyik úttörője, a kitűnő zongoraművész és komponista. Nevét külföldön elsősorban mint a fizikai csillagászat (asztrofizika) és a modern műszertervezés egyik jeles művelőjeként említik. Magyarországon azonban nem csekély érdemeket szerzett azzal, hogy fedelet, kutatási lehetőséget adott a korszerű csillagászatnak, vagyonának nagy részét a tudomány előmozdítására és népszerűsítésére áldozta, másfélezer holdnál nagyobb Komárom megyei birtokát pedig a magyar népnek ajándékozta.
1842. január 20-án született Budapesten.
A pesti Pázmány Péter Tudományegyetemen Jedlik Ányos mellett fizikát hallgatott, majd Berlinben fizikát és csillagászatot, ahol az utóbbiban Encke volt a mestere. 1863-ban szerzett diplomát, és ezt követően egy nagy európai körutat tett, amelyen megismerkedett a laboratóriumi spektroszkópiával. Hazatérte után az államigazgatásban helyezkedett el. Valószínűleg két gyermekének korai halála adta a döntő lökést ahhoz, hogy létrehozza magáncsillagvizsgálóját, és életét a tudományos kutatásoknak szentelje.
Ógyalla egyike volt az első obszervatóriumoknak, ahol folyamatosan foglalkoztak napmegfigyeléssel. (Catania, Greenwich, Potsdam és Zürich mellett). Az 1918-ig terjedő napészlelési sorozat nemzetközi viszonylatban máig is nagyon nagy jelentőségű. A század elején ezért is választották Konkolyt a Nemzetközi Nap-bizottság (International Solar Committee) tagjává.
A másik, már igen korán megkezdett munka Ógyallán a meteorok vizuális és spektroszkopikus észlelése volt. Konkoly egyike volt az első észlelőknek, akiknek sikerült több meteor színképét megfigyelni. Az angol Alexander Herschel vizsgálataival párhuzamosan megállapította, hogy a meteorok magja izzó, szilárd anyag, amely fémeket és emellett nátriumot is tartalmaz; a fénylés nagyobb része pedig a magot övező gázburokból ered.
Ajándékozni, az országot gazdagítani: ez a szellem vezérelte Konkolyt. Az ország gyarapodásával, a kultúra fellendülésével pedig méltó helyet akart biztosítani a magyarságnak az európai népek sorában. Nem is egy írásából kitűnik, hogy amikor a magyar tudományért fáradozott, az egész emberiség haladása lebegett a szeme előtt.
Szinte fanatikusan hitt abban, hogy a tudományos-technikai haladás az emberiség boldogulását hozza magával. Ő maga lelkesen támogatott minden törekvést. Mint a fényképezés szakértője és művésze, egyik főszervezője volt 1890-ben az első Országos Amatőrfényképészeti Tárlatnak. Tekintélyének köszönhető, hogy a kiállításra sok külföldi intézmény is küldött képeket.
De támogatta az akkor kibontakozó léghajózás ügyét is, és az első magyarországi léggömb-egyesület folyóiratának, az Aeronautának megjelenését saját pénzéből fedezte. Ugyancsak jelentősen hozzájárult a meteorológiai szaklap, Az Időjárás kiadásához is. Amikor barátja, Lóczy Lajos megkezdte a Balaton tudományos kutatását, azonnal a Magyar Földrajzi Társaság segítségére sietett.
Élete végéig szívesen foglalkozott a tudományos ismeretek terjesztésével. Nagyszerű, vetített képes előadásai híresek voltak, szívesen írt ismeretterjesztő cikkeket. Széles körű érdeklődése és ismeretei szinte meghökkentőek. Bár legtöbbet a fényképezés technikájával foglalkozott, a fotóművészetnek is mestere volt. Alighanem elsők közt ismerte fel az ellenfényben rejlő művészi hatásokat. Fényképészeti tapasztalatairól egy rendkívül olvasmányos, szinte szórakoztató kézikönyvet írt, kezdő fotósoknak, "Bevezetés a fotográfiába" címmel (Budapest, 1891). Kedvelte a festészetet, főként Böcklin és Segamtini képeit, ezeket jó diareprodukciókon mutatta be az érdeklődőknek. Mintegy négyszáz képből, festményből álló gyűjteményét, ásványgyűjteményével egyetemben a komáromi Jókai Egyesületnek ajándékozta.
Ma már kevéssé ismert, hogy Konkoly alapította meg a világ első Meteorológiai és Csillagászati Múzeumát, 1896-ban. Régebbi és újabb eszközeinek - csillagászati műszereknek, optikai berendezéseknek, meteorológiai mérőeszközöknek - szép gyűjteményét az Ezeréves Kiállításon bemutatta, majd a Meteorológiai Intézetnek adományozta. Felhívására sok iskola és magánszemély is gyarapította a gyűjteményt, sőt külföldről is érkeztek értékes tárgyak (például J. Fraunhoffer egyik első színképelemző prizmája Sigismund Merz optikustól). Amikor a meteorológia új székháza felépült, itt külön teremben, nyilvános kiállításon mutatta be a gyűjteményt. (Az 1920-as években a múzeum megszűnt, a csillagászati tárgyak a budapesti csillagvizsgálóba kerültek, onnan a TIT Uránia Csillagvizsgálójának kiállítására, ma pedig az Országos Műszaki Múzeumban találhatók. A meteorológiai tárgyaknak 1945-ben nyomuk veszett).
Szép tervek, új programok közepette váratlanul érte a halál 1916. február 17-én, Budapesten. Lóczy Lajos Porait az ógyallai családi sírbolt, emlékét az 1445 Konkolya kisbolygó (Dr. Kulin György felfedezése); a budapesti Konkoly Thege út; az ógyallai emléktábla; a budapesti szép mellszobor (a Meteorológia Szolgálat épületében); és a szlovák amatőrcsillagászok két emlékérme őrzi.
forrás: csillagászattörténet
Konkoly Thege Miklós emlékezete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése