Igazságos Mátyás idejében történt az, hogy egy bánáti
gazdag örmény juhaira, amikor a mezőn legeltek, rajtütöttek a török
portyázók, s elhajtották valamennyit, maga a juhász is alig menekült meg
hat komondorával.
De az örménynek nem volt az vigasztalás, hogy a juhász
megmenekült, ha a juhokat elvették, kárpótlásul ő meg elvette a juhász
házikóját, kinek aztán egyebe sem maradt, mint a hat kutyája.
Mit tegyen mármost szegény ember? sem testének, sem
lelkének nem volt hova lenni. Ő biz azt gondolta, hogy felviszi kutyáit
Budára, ott azokat eladja a királynak, soha náluknál jobban meg nem őrzi
a király házát senki; maga meg majd felcsap katonának.
E becsülendő szándékkal felballagdogált Budára, s a
várkapuban ott letelepedett mind a hat kutyájával, azok körülfeküdték
szépen farkaikat csóválva nyájasan.
A király szemébe tűnt a jóképű ember a hat fehér
komondorral, s leküldé főembereit, hogy tudakolják ki tőle, mi járatban
van. Az ember elmondta jámborul, hogy őt megfoszták a törökök juhaitól,
gazdája ezért elvette házát, ő tehát elhozta kutyáit eladni Budára,
tudván hogy itt mindennek van ára, maga meg majd katonává lesz, s
visszaveszi a töröktül a juhait.
A királynak megtetszett az ember jámborsága, s rögtön
leküldé főurait, hogy menjenek oda, s vegyék meg jó pénzen az árult
kutyákat.
A szegény ember csak elbámult, mikor egyszerre körülfogta a
sok fényes, hatalmas úr, s elkezdték a kutyákat egymásra árverelni,
úgyhogy utoljára száz aranyon feljül kelt darabja a kutyának.
Az ember megköszönte szépen a segítséget, s felpénzelten
újra visszament elébbi falujába, vett magának házat, nyájat, s nem
győzte a budai jó urakat magasztalni, kik oly jól bevásáltak nála.
Az emberek nagyobb részének volt annyi esze, hogy átlássa,
miszerint ez esetben a király nagylelkűsége működött; de nem volt az
örménynek. Amint ennek fülébe ment egykori juhászának szerencséje, ki
oly derék vásárt csinált a komondorokkal, nosza felkerekedett ő is;
eladta minden marháját, bevásált helyette kutyákból, s egy egész
kutyanyájat hajtott fel Budára.
Az úton, ahol csak a falukon keresztülment, az emberek
kiálltak a csudájára, a gyerekek hanttal dobálták, és minden ember
nevette, hogy mit akar ennyi sok kutyával.
Ő azonban előre elképzelé, hogy mennyi pénzt fog azért kapni; első kutyakereskedő lesz a világon.
Hát amint felér Budára s be akar menni a kapun, jönnek elé
a pecérek, s kérdik tőle, hogy mire hajtja ezt a teméntelen ebet. Ő
mondá, hogy csak bocsássák be a kapun, majd megveszik ezt odabenn.
De biz onnan elhajtották.
– „Egyszer volt Budán kutyavásár” – mondának neki, s szétriasztották az ugató nyájat.
Az örmény visszafanyalodott falujába, s most ő szegődött be hajdani juhászához cselédnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése