Farsangi szokások

Idén a farsangi időszak január 6-tól /Vízkereszt napja/ február 18-ig, a nagyböjt kezdetét jelző hamvazószerdáig tart.

A farsang hangos mulatságait egy középkori hiedelem teremtette meg. A középkori emberek azt hitték, hogy a tél utolsó napjaiban a Nap elgyengül (hiszen a nappalok rövidebbek, az éjszakák hosszabbak) , és ártó szellemek, boszorkányok kelnek életre. A jelmezes felvonulás, a zajok, a boszorkánybábú égetése éppen ezen ártó lények elüldözését volt hivatott megvalósítani. Sok helyen tüzes kereket görgettek, nagy máglyákat raktak, mert úgy hitték a tűz ereje, segíti a Napot, hogy újra erőre kapjon. Eredetileg azért öltöztek jelmezbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. A régi babonákat mára elfeledték az emberek, de a jelmezes felvonulások megmaradtak. Egyes helyeken a régi népszokásokat is őrzik.

Cibere vajda és Bonc király
Az Európa szerte elterjedt dramatikus játékról a XVI. századtól vannak feljegyzések hazánkból, bár ekkoriban főleg Erdélyben élt ez a szokás, ahol még szalmabábokkal is eljátszották a tréfás küzdelmet farsangkor. Cibere vajda neve a böjti ételre, a ciberére utal, Konc király neve pedig a húsos, zsíros ételeket. A vajda és a király vízkeresztkor és húshagyókor harcol egymással. Vízkeresztkor Konc király győz, és megkezdődik a farsang, Húshagyókedden Cibere vajda kerül ki győztesen, és kezdetét veszi a 40 napos böjt.

Busójárás
A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg.

  Mi is a busójárás? Az biztos, hogy a település eredeti lakóinak, a sokacoknak a népszokása, eredetére  két magyarázat is akad: Az egyik a tél elűzése - ezért az ijesztő maskarák - a másik pedig szintén nem mai, hiszen a török időkre emlékezik.

 

Akkoriban a mohácsiak csak a megszállók által igen félt mocsárban tudtak menedéket lelni, ahonnét a hagyomány szerint egy idős sokac parancsára ijesztő maszkokban, fa fegyverekkel törtek elő éjjel, igen gyorsan vért fagyasztva a felriadó törökökben, akik ezek után fejvesztve menekültek Mohácsról. 

 A busójáráshoz hasonló események szinte minden nép hagyományában fellelhetőek., télbúcsúztatók, tavaszköszöntők, termékenységet varázsló ünnepek formájában. A busójárásról a XVII. századból találhatóak meg az első írásos feljegyzések. A busók öltözete semmit sem változott az elmúlt évszázadokban. „A szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.” A busók mellett felbukkanó jankeléknek is fontos szerepe van, az ő dolguk az utca népének távoltartása. Régen liszttel és korommal töltött zsákkal püfölték a gyerekeket, mára inkább csak ronggyal és fűrészporral töltik meg a zsákokat. Sokszor a bámészkodókat hamuval kenik össze, és el is náspángolják őket.„Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó busócsoportok tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva kifejezze jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük.”

Kiszebáb égetése
A babona szerint a kiszebáb égetése megszabadítja az embereket minden bajtól. A téltemető népszokás igen kedvelt volt a falusi népek körében.  Ma már csak elvétve találkozhatunk ezzel a szokással. A lényege, hogy a gyermekek kiszebabát és zajkeltő szerszámokat készítenek, mellyel a Fő térre vonulnak. A vonulás közben hangosan zörgetik szerszámaikat és télűző rigmusokat kiabálnak. (Kisz, kisze haj! Elűzzük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj!) A vonulás a téren felállított máglyánál ér véget, ahol az összegyűlt személyek gondűző cédulákat tűznek fel a kiszebabára, majd bedobják a tűzbe. A papírokra azt írják fel, hogy ki mitől szeretne megszabadulni. A máglya elhamvadásáig tavaszköszöntő versikéket és dalokat énekelnek.
Forrás: Néprajzi Lexikon, www.mohacsibusojaras.hu

 Torkos csütörtök
A torkos csütörtök a farsang különleges napjainak egyike. Lényege, hogy - a közelgő nagyböjt előtt - ezen a napon bőségesen fogyasztottak zsírban gazdag, és egyben a farsangi időszakhoz kötődő ételeket (pl. fánk), valamint megengedett volt a szokásosnál mohóbban, torkosabban étkezni.