Számtalan természetfilm helyszíne a Galapagos szigetek, amelynek neve összeforrt az evolúcióelméletet kidolgozó Charles Darwin-éval.
Ekkor kötött ki partjainál Charles Darwin, az ifjú természettudós, aki az itt tapasztalt jelenségek alapján alakította forradalmi felfedezését, az evolúcióelméletet. Ez az elmélet az alapja mindannak a tudásnak, amivel manapság a természettudósok vizsgálják a fajok fejlődését és a természet működését. A Galápagos-szigetek neve mindörökre összeforrt Charles Darwin és az evolúcióelmélet nevével.
Darwin egy angliai kisvárosban, Shrewsburyben született, orvos apja ötödik gyermekeként és második fiúként. Már gyermekkorában lelkes természetbúvár volt, különösen a bogarak érdekelték, de hosszú sétái alatt jelentős növény- és ásványgyűjteményt is összeállított. Édesapja azt szerette volna, ha folytatja a családi hagyományt, és orvos lesz belőle, ezért 1825-ben elküldte az alig 16 éves fiút Edinburgh-ba orvostant tanulni.
Darwin nem egészen két évig bírta az orvosi szakon, de az - akkoriban még érzéstelenítés nélkül végrehajtott - operációk sokkoló élménye elriasztotta az orvosi pályától. Egy ideig szégyellte bevallani apjának a kudarcát, ezért 1826-ban még visszatért Edinburgh-ba - látszólag orvosi tanulmányait folytatni, de valójában természettörténeti szakra iratkozott be.
Nagy hatással volt rá egyik korai evolucionista szabadgondolkodó professzora, Robert Grant, aki nagy csodálója volt Jean-Baptiste Lamarck és Erasmus Darwin (Charles nagyapja) evolúciós írásainak. Grantot különösen az ősi tengeri élőlények, így a szivacsok és a mohaállatok érdekelték, mert úgy gondolta, hogy a növényeknek és az állatoknak közös tengeri ősük volt. Darwin is érdeklődni kezdett a gondolat iránt, és 1827-ben beadta első tudományos cikkét egy diákcsoporthoz. A tanulmány a mohaállatok egyik csoportjáról (Flustra) szólt.
Miután szülei is megtudták, hogy Darwin abbahagyta orvosi tanulmányait, a család úgy döntött, hogy tanuljon lelkésznek. Ez tökéletes tudományos képzést adhatott egy fiatal természetbúvárnak, hiszen korának szinte minden nagy természetkutatója fölszentelt lelkész is volt. Így tehát 1827-ben Darwin beiratkozott Cambridge-i Egyetemre, ahol 1831-ben lediplomázott. A teológiai iránt viszont kevés érdeklődést mutatott, jobban vonzotta őt a geológia.
Az életre szóló kaland
A Darwin további életét és a biológia tudományát alapjaiban megváltoztató esemény 1831-ben következett be. Darwin éppen egy geológiai túráról tért vissza szülővárosába, amikor egy levél várta volt egyetemi tanárától, George Peacocktól, amelyben lehetőséget ajánlott egy világkörüli tudományos úton való részvételre őfelsége Beagle nevű hajóján.
Darwin apja először ellenezte a kétévesre tervezett utazást. Puszta időpocsékolásnak tartotta, de végül sógora unszolására beleegyezett, hogy kifizeti fia útiköltségét. A rendkívül kicsi, 90 láb (27 méter) hosszú, háromárbocos Beagle 1831. december 27-én kelt útra Plymouth kikötőjéből.
A hajóút végül majdnem ötévesre nyúlt, és FitzRoy elképzeléseinek megfelelően Darwin az idő legnagyobb részét a szárazföldön töltötte a környék geológiájának tanulmányozásával és természettudományi gyűjtemény összeállításával. Megfigyeléseiről és elmélkedéseiről részletes följegyzéseket készített. Eközben a Beagle a partokat vizsgálta és térképezte föl.
A hajó 1832. január 6-án kötött ki először a Zöldfoki-szigeteken. Darwin itt elsősorban a sziget geológiáját és éghajlatát tanulmányozta. Február 29-én érkeztek meg Dél-Amerikába. Dél-Amerika keleti partjainál csaknem két évet töltött a hajó. Ezalatt Darwin sok utazást tett a szárazföld belsejébe is. Megismerkedett a terület élővilágával és több mára már kihalt óriás emlős (például a Megatherium) csontvázát is megtalálta.
A Falkland-szigeteken és a Tűzföldön többször is járt a Beagle. Darwin itt gyűjtötte be az első kacsakagylókat, amelyek tanulmányozásával később majd tíz évet tölt el. Dél-Amerika nyugati partján egy évig időzött a Beagle. Ezalatt Darwin sokat utazott, átkelt a Kordillerákon, megfigyelte a függőleges övezetességet. Az utazások során közvetlen közelről tapasztalt meg egy vulkánkitörést és egy földrengést is, aminek kapcsán elgondolkodott a földkéreg változékonyságáról.
1835. szeptember 15-én érkeztek a Galápagos-szigetekre, amely a későbbiek folyamán Darwin számára az út egyik legfontosabb állomásának bizonyult. Darwin itt megállapította, hogy számos (főként madár-) faj a kontinensről ideszármazott fajokból alakulhatott ki a szigeteken. Így például fölfedezte, hogy az itt élő gezerigók minden bizonnyal a Chilében élők rokonai, de mégis szigetről-szigetre változnak. (A híres Darwin-pintyek változatossága csak jóval hazatérte után tudatosult benne.) Arról is hallott, hogy a teknőspáncélok alakja alapján meg lehet mondani, melyik szigeten élnek.
Dél-Afrikában a fokvárosi obszervatórium vezetőjével, John Herschellel beszélgetett sokat Darwin a tapasztalatairól. Elsőként neki fejtette ki a fajok változásával kapcsolatos sejtéseit. Miközben hazafelé tartottak, Darwin a kabinjában rendezgette jegyzeteit. Ekkor vetette papírra, hogy amennyiben helytállóak a gezerigókkal, a teknősökkel és a falkland szigeteki rókával kapcsolatos sejtései, akkor "ezek a tények aláássák a fajok állandóságába vetett hitet". Később azt írta, hogy ezek a tények "mintha némileg megvilágították volna számomra a fajok eredetét". 1836. október 2-án a Beagle befutott Falmouth kikötőjébe, és ezzel véget ért a történelmi jelentőségű utazás.
Forrás origo /tudomány/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése