Legújabb hungarikumaink

 

• a kalandozó magyarok 9-11. században használt íja;
• a szegedi fűszerpaprika-őrlemény;
• és a vizsolyi Biblia.

Tájegységek - hungarikumok

Magyarországon hat nagy tájegység különíthető el: az Alföld, a Kisalföld, a Nyugat-magyarországi peremvidék vagy Alpokalja, a Dunántúli-dombság, a Dunántúli-középhegység (a két utóbbi tájegységet a köznyelvben Dunántúlnak is hívják), az Északi-középhegység.

Budapest és a Közép-Dunavidék hungarikumai

El sem tudjuk képzelni az életünket a ma már nem csak a budapesti, hanem a magyarországi cukrászdák elmaradhatatlan süteményféléi, a dobostorta, a "zserbo" azaz a  Gerbeaud-szelet, a híres cigányprímásról elnevezett Rigó Jancsi-szelet, vagy a német-francia kugler /mignon/ nélkül. Szülőatya-cukrászmestereik jóvoltából ezek éppúgy részei a magyar cukrászkultúrának, mint ahogy a fővárosi édesipar híressé lett termékei - a konyakmeggy, vagy a szaloncukor. A szaloncukrot az egész világon hungarikumnak tekintik .

Aki Nagymaroson jár, gesztenyét és málnát, a Szentendrei-szigeti kirándulók szamócát és köszmétét, a Duna jobb partján Buda-vidéki kajszi-és őszibarackot, Tétény környékén mandulát, Solymáron gömbölyű, Pomázon hosszúszárú cseresznyét, Szobon ribiszkét keressen a piacokon, ha helyi specialitásra éhezett meg!



A zöldség-és fűszernövények közül a rozmaring Soroksár, a csiperkegomba Budafok, a Körösi-saláta néven híressé lett termék, a János-napi retek /Csepel-sziget/ a vecsési /savanyú/ káposzta érdemelte ki a hungarikum jelzőt.

Nyugat-Dunántúl hungarikumai

Húzott réteseket, tökös, mákos, győri páros-zsemlét, pozsonyi kiflit,/diós,mákos/
rábaközi és hökkön sült perecet találunk helyi specialitásként. Zalából származó ünnepi kalács a baba alakú "fumu"

A hőkőn sült perec, más néven hökkön vagy hőkkön sült perec két ágból font kerek, 20-22 cm átmérőjű, fényes, vörösesbarna felületű termék. Az Őrségben és Hetésben lakodalom, búcsú alkalmával, aratás, szüret idején fogyasztották.

A hőkőn sült perec jól kidagasztott tésztáját kelesztették, majd átgyúrták. Felosztották 1-1 ágának megfelelő, ökölnyi cipókra. Pár perc után rudakká sodorták. Kettőt összefontak kör alakúra, “kukoriba”. Felületét tejes tojással megkenték, majd forró kemencében a “hőkőre” (kemence fenekére) rakták sütni. Amikor kiszedték, cukros, zsíros vízzel megkenték, kosárba rakták, ruhával letakarták, és már kész is volt a finom őrségi perec.

A régió tejtermékgyártói sokat köszönhetnek a jó levegőnek és a jó tejet adó teheneknek. A vásárlók pedig  a körözött túró, csúcsos túró, őrségi kecskesajt, Lajta, Göcseji-sajt, Óvári sajt  stb. gazdag kínálatából válogathatnak kedvükre.

Erdei ajándék a sötét trombitagomba, az aranyvessző /solidago/ méze, a lilatönkű pereszke, mely ízletes gomba. Hogy a hajdina/pohánka vagy a tönkölybúza is e táj jeles terménye, kevésbé ismert, mint az.
hogy a mézes-pálinka nyugat-magyarországi specilalitás.

 

Hungarikumok

A „hungarikum” szó hallatán a legtöbb embernek a gasztronómia, a fűszeres, paprikás ételek jutnak az eszébe. Ezzel valószínűleg a Magyarországra látogató külföldi vendégek is így lehetnek, akik egy jó gulyás vagy marhapörkölt reményében keresik fel a csárdákat, éttermeket. A hungarikumok, vagyis a magyarok kulturális nagykövetei azonban nem rekednek meg a konyha falai között: a magyar fürdők, népszokások, népművészeti műremekek ugyancsak egyedülálló értéket képviselnek.

A magyarokról köztudott, hogy  szeretnek jót enni és inni.
   Az őrölt pirospaprika és a csípős fűszerek a magyar kulinária nélkülözhetetlen kellékei. Az útikönyvek szerint a marhahússal készült gulyásleves a legnépszerűbb étel a külföldiek körében, de ha már levesekről van szó, nem szabad megfeledkezni az újházi tyúkhúslevesről, a bajai, szegedi, vagy badacsonyi halászléről, és a babgulyásról sem. A főételekből sem hiányozhat a paprika, a töltött káposzta, a különféle pörköltek pedig a túrós csuszával igazán kellemes ízvilágot nyújtnak. A desszertek közül leginkább a krémes sütemények és a torták népszerűek, különösen Dobos József alkotása, a cukormázzal bevont dobostorta.

 

A magyar pálinkánk mellett talán csak a borok híresebbek. Magyarország - éghajlatának köszönhetően - híres borairól és bortermelő vidékeiről, amelyekből huszonkettő van. A leghíresebb édes fehér desszertbor a tokaji aszú. A száraz fehér borok közül a badacsonyi szürkebarát vagy az Irsai Olivér, a vörösek közül pedig az egri bikavér tartozik a legismertebbek közé.

   


Magyarország gyógy- és hévizekben rendkívül gazdag. Csak Budapesten tizenöt gyógyfürdő található. A magyar főváros fürdőkultúrája a török hódoltság korában kezdett virágozni, népszerűsége azóta is töretlen. A leghíresebb fürdők közé a Széchenyi és a Szent Gellért fürdő sorolható, de aki törökfürdőzni szeretne, annak a Királyba vagy a Császárba ajánlott ellátogatnia. A fővároson kívül még Zalakaroson, Cserkeszőlőn, Hévízen, Hajduszoboszlón és Harkányban is lehetőség van testünk és lelkünk maximális kényeztetésére.

   A puszta és annak élővilága is egyedülálló magyar kincs, amely jól mutatja az érintetlen természet és az emberi tevékenység összhangját. Magyarország legelső nemzeti parkjává is egy ilyen területet választottak 1973-ban. Ez volt a Hortobágy, amelynek természetes állatvilága mellett haszonállatai a térség jelképévé váltak. Ugyan igazi tarisznyás juhászokkal már nem találkozhatunk a pusztában, de idegenforgalmi céllal még sok ősi magyar szürkemarhát, mangalicát, rackajuhot, magyar lófajtákat, és baromfifajtákat tartanak és tenyésztenek itt. A magyar pásztorkutyák kultusza igen nagy a pusztában: a szállást vagy a tanyát a kuvasz vagy a komondor védte, a nyájat pedig a puli vagy pumi terelte.



A puszta és a végtelen rónaság képe számos képző- és népművészeti alkotás tárgyát képezi.


 A népművészet igazán jelentős Magyarországon, kiemelkedő a pingálás, a varrás, a csipkekészítés, a fafaragás, fafestés és a fazekasság. Minden régió saját magára jellemző mintákat használ. A leglátványosabb alkotásokon – mint például a kalocsai és a matyó hímzés – a rózsa, a pipacs, a tulipán és a nefelejcs központi helyen szerepelnek mind a festészetben, mind pedig a kézzel hímzett textíliákon és ruhákon.A pingálás és varrás az asszonyok, a fafaragás, fazekasság pedig a férfiak téli tevékenységéből nőtte ki magát mára egy kulturális iparággá. Ha a népművészetnél tartunk, érdemes a népdalokat és a népmeséket is megemlíteni. Ezeknek az alkotásoknak több változata maradt fenn, szájról-szájra terjedtek, s közösségi munka közben születtek meg, amelyek gyakran népi igazságokra, szólás-mondásokra épültek. A néptánc és a népzene szintén régiókra jellemzően alakult ki, a komplex gyűjteményeket pedig olyan világhírű magyar zeneszerzőknek köszönhetjük, mint Bartók Béla vagy Kodály Zoltán, akik kutatták és csokorba gyűjtötték a magyar népzenei alkotásokat.

A magyar kultúra népszokásokban is rendkívül gazdag, többségük ünnepi időszakokhoz köthető. A tavaszváró, téltemető mohácsi Busójárás is egy ilyen népszokás, ahol birkabőrbe és félelmetes, fából faragott álarc mögé bújva űzik el a résztvevők a zord telet. A másik ma is élő népszokás a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik




forrás: Múlt-kor történelmi portál