A magyarokról köztudott, hogy szeretnek jót enni és inni.
Az őrölt pirospaprika és a csípős fűszerek a magyar kulinária nélkülözhetetlen kellékei. Az útikönyvek szerint a marhahússal készült gulyásleves a legnépszerűbb étel a külföldiek körében, de ha már levesekről van szó, nem szabad megfeledkezni az újházi tyúkhúslevesről, a bajai, szegedi, vagy badacsonyi halászléről, és a babgulyásról sem. A főételekből sem hiányozhat a paprika, a töltött káposzta, a különféle pörköltek pedig a túrós csuszával igazán kellemes ízvilágot nyújtnak. A desszertek közül leginkább a krémes sütemények és a torták népszerűek, különösen Dobos József alkotása, a cukormázzal bevont dobostorta.
A magyar pálinkánk mellett talán csak a borok híresebbek. Magyarország - éghajlatának köszönhetően - híres borairól és bortermelő vidékeiről, amelyekből huszonkettő van. A leghíresebb édes fehér desszertbor a tokaji aszú. A száraz fehér borok közül a badacsonyi szürkebarát vagy az Irsai Olivér, a vörösek közül pedig az egri bikavér tartozik a legismertebbek közé.
Magyarország gyógy- és hévizekben rendkívül gazdag. Csak Budapesten tizenöt gyógyfürdő található. A magyar főváros fürdőkultúrája a török hódoltság korában kezdett virágozni, népszerűsége azóta is töretlen. A leghíresebb fürdők közé a Széchenyi és a Szent Gellért fürdő sorolható, de aki törökfürdőzni szeretne, annak a Királyba vagy a Császárba ajánlott ellátogatnia. A fővároson kívül még Zalakaroson, Cserkeszőlőn, Hévízen, Hajduszoboszlón és Harkányban is lehetőség van testünk és lelkünk maximális kényeztetésére.
A puszta és annak élővilága is egyedülálló magyar kincs, amely jól mutatja az érintetlen természet és az emberi tevékenység összhangját. Magyarország legelső nemzeti parkjává is egy ilyen területet választottak 1973-ban. Ez volt a Hortobágy, amelynek természetes állatvilága mellett haszonállatai a térség jelképévé váltak. Ugyan igazi tarisznyás juhászokkal már nem találkozhatunk a pusztában, de idegenforgalmi céllal még sok ősi magyar szürkemarhát, mangalicát, rackajuhot, magyar lófajtákat, és baromfifajtákat tartanak és tenyésztenek itt. A magyar pásztorkutyák kultusza igen nagy a pusztában: a szállást vagy a tanyát a kuvasz vagy a komondor védte, a nyájat pedig a puli vagy pumi terelte.
A puszta és a végtelen rónaság képe számos képző- és népművészeti alkotás tárgyát képezi.
A népművészet igazán jelentős Magyarországon, kiemelkedő a pingálás, a varrás, a csipkekészítés, a fafaragás, fafestés és a fazekasság. Minden régió saját magára jellemző mintákat használ. A leglátványosabb alkotásokon – mint például a kalocsai és a matyó hímzés – a rózsa, a pipacs, a tulipán és a nefelejcs központi helyen szerepelnek mind a festészetben, mind pedig a kézzel hímzett textíliákon és ruhákon.A pingálás és varrás az asszonyok, a fafaragás, fazekasság pedig a férfiak téli tevékenységéből nőtte ki magát mára egy kulturális iparággá. Ha a népművészetnél tartunk, érdemes a népdalokat és a népmeséket is megemlíteni. Ezeknek az alkotásoknak több változata maradt fenn, szájról-szájra terjedtek, s közösségi munka közben születtek meg, amelyek gyakran népi igazságokra, szólás-mondásokra épültek. A néptánc és a népzene szintén régiókra jellemzően alakult ki, a komplex gyűjteményeket pedig olyan világhírű magyar zeneszerzőknek köszönhetjük, mint Bartók Béla vagy Kodály Zoltán, akik kutatták és csokorba gyűjtötték a magyar népzenei alkotásokat.
A magyar kultúra népszokásokban is rendkívül gazdag, többségük ünnepi időszakokhoz köthető. A tavaszváró, téltemető mohácsi Busójárás is egy ilyen népszokás, ahol birkabőrbe és félelmetes, fából faragott álarc mögé bújva űzik el a résztvevők a zord telet. A másik ma is élő népszokás a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik
forrás: Múlt-kor történelmi portál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése