Ágota napja van. Szent Agatha ("A Jó") – a legenda szerint – Szicíliában
született előkelő görög családban, s Decius császár alatt szenvedett
vértanúhalált (250-ben).
Szent Ágota kultusza egy halála utáni csodatettével kezdődik. Egy évre a
történtek után kitört az Etna, s csak a szent sírjáról levett fátyollal
sikerült megállítani a lávafolyamot. A szentet azóta is földrengések,
vulkánkitörések, tüzek ellen hívják segítségül, és az ércöntők,
bányászok egyik védőszentjeként tisztelik. (Nálunk a barokk korban
szerepét Flórián vette át.)
A középkorban mint a tizennégy segítőszent egyikéhez, a mellbetegek
fordultak hozzá, de ő volt a szoptatódajkák, s általában az anyatej
védőszentje.
Ágota napi hiedelmek
A nap időjárási megfigyelését rigmusba foglalta a népi hiedelem: "Ha
Ágota szorítja, Dorottya majd tágítja” (tudniillik a telet, a hideget).
Ágota napján sokfelé szenteltek kenyeret.
Az Etna
Az Etna egy napjainkban is aktív vulkán Szicília északkeleti részén. Európa legmagasabb működő vulkánja: jelenlegi magassága 3329 méter, ami állandóan változik a kitörések miatt.
A görögök úgy tartották, hogy az Etna alatt volt Héphaisztosz műhelye,
ahol Zeusz fegyvereit kovácsolta. Gyermekei, az egyszemű küklopszok
legendáját valószínűleg az Etna oldalán levő számos mellékkráter alakja
inspirálta. Vergilius szerint Athéné, bosszújától vezérelve az Etna alá
börtönözte be Enkeláduszt, akinek a fájdalomkiáltásai okozták a hegy
működését és morajlását. Ugyancsak Vergiliustól tudjuk, hogy
Héphaisztosz Enkeládusz testvérét, Mímaszt a Vezúv alá börtönözte be. A
római költő szerint a Campi Flegrei lávaárjai a többi bebörtönzött óriás
véréből jöttek létre.
Egy másik legenda szerint az Etna alatt lakozik, Gaia Földanya százfejű, tűzokádó gyermeke, Tüphón, akit Zeusz legyőzött, és ráborította a hegyet. Azóta is ott morog és mocorog alatta.
Az Artúr királlyal és a Kerekasztallal kapcsolatos legendát a normann
hódítók hozták Szicíliába. A történet szerint Artúr király egy ütközet
során elvesztette az összes harcosát, és a kardja is kettétört. A király
tudta, hogy közeledik a halál órája, de arra kérte az Istent, hadd
halhasson meg ép karddal a kezében. Isten elküldte Mihály arkangyalt,
hogy teljesítse utolsó kívánságát, és elvezette Artúrt az Etnára. A
vulkán lávájánál összeforrasztották a kettétört kardot, és Artúr az
egyik lávabarlangba húzódott, hogy ott várja a halált. Másnap reggel,
mikor felébredt, a szeme elé tárult a gyönyörű szicíliai táj, a kék ég, a
smaragdzöld tenger, a virágok sokasága. A király kérlelni kezdte az
Istent, hadd élhessen még egy napot, hogy beteljen ezzel a rengeteg
szépséggel. Az Isten engedett neki, és ahogy a napok teltek Artúr király
megerősödött, sebei begyógyultak. A barlangjából nézte a völgyeket és a
krátereket, és arra kérte az Istent, hadd kapjon egy lovat, amivel
bejárhatja a vulkánt. Abban a pillanatban előtte termett egy hófehér ló,
amelyre felpattant Artúr király. Azóta is minden éjjel a vulkánt járja,
és ha kitör a hegy, kardjával eltéríti a lávát, hogy ne okozzon kárt a
házakban és emberéletekben /Wikipedia/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése