A
tizennégyi háborúba én tizenhat eszendős vótam. Eppe a mü falunknál
állott a front. Vaj hét családval béhuzakodtunk a pincébe. Vótak ott
vénasszonyok,öregemberek, kicsi gyermekek, mindenféle. Alyan nekem való
forma legén csak egy vót. Elkezdett az ingemet kerülgetni. Édesanyám
észrevehetett valamit, mert erőst tiltott tölle. Még
azt sem hagyta, hogy beszélgessek véle. Így há, egész nap csak lestük
egymást. Mikor osztá, este elfútták a lámpást, a setétbe esszeszúrtuk a
csóré lábunkat, s úgy vótunk. Én minden éjen úgy felbolondultam, hogy az
ördögök vittek el. Sajnos, egy hamar vége lett a frontnak, s haza
kellett menjünk a pincéből. Attól fogva ingemet még az utcára se csaptak
ki, úgy féltettek. Mikor mentem a templomba, édesanyám akkor és utánam
rikolytott, hogy harmadik harangszókor otthon legyek, mert ha nem,
hajamot mind kitépi.
A
fiatalság esent kezdett guzsalyakodni. Jártak a gyűlésbe.Nekem a szüvem
hasadott el, hogy én es mehessek, de ingemet nem csaptak el semmiképp.
Egy este hallom én, hogy édesapámék beszélgetik: apám megyen másnap
reggel fuvarba, s nem jő haza estére. Na, gondoltam, akármi legyen, de
én most elmenyek a guzsalyasba! Elighogy édesapám kihúzta a lábát, én
kezdtem fújni édesanyámnak: Édesanyám, bár most az egyszer, hogy
édesapám nincs idehaza, csapjon el a guzsalyasba! Anyám hallgatott egy
üdeig, én folytattam: Há, nem eleget ülök itthon? S há nem eleget
ügyelek a testvéreimre?S há, nem eleget dógozom evvel az átkozott
kendervel? Hogy a nyavalya egye ki még a gyükerét es!
Na,
eredj, eredj! Ne bornyúzd itt a fejemen! DE hallod-e? Ha én valamit
megtudok, s neked a büzöd elmegyenm én a hajadot mind kitépem!
Amikor kezdett setétedni, megfogtam a guzsalyt, s én úgy mentem bé a lütőn, mind akit visznek.
A
fiatalság imá esszegyült. A leányok fontak, a legények kártyáztak.
Egyik-egyik leült a szeretje mellé. Én es fontam s az a legén leült
melléjem. A orsó örökrétig esett ki a kezemből. A legén felkapta, de
csak csókért adta vissza. Na, vót ott alyan fonás, hogy vége vót a
világnak! Amikor kitőt a gyülés, a legén hazakésért ingemet, A kapuba
jól megölelgetett, megcsókolgatott. Tisztáre kirekesztette az eszemet.
Én onnatt se enni nem tudtam, se alunni nem tudtam.Csak a legén,s csak a
legén!
Vót
a házunk előtt egy kicsi fahidacska, s ha arra valaki realépett, akkor
az bengett. Ez, a legén, mikor járt el a kapunk előtt, a lábával a hidat
örökké megbengette. Akkor én kiszöktem az ajtón s bár egy minutára,
reaneztem. Egy vasárnap estefelé halom én, hogy beng a híd. Kiszöktem az
ajtón, hogy meglássam, de édespám utánam nyúlt, megragadta hátulról a
hajamot: Nem mensz suba se. Nyomd le, ide ne, a
likadot, míg szépen vagy! Azt akarod, hogy egy bitangot esszeszedj?!
Akkor én readöccsentem az ágyra, s neki sírni. Lefeküdtünk de én csak
sírtam tovább. Édesanyámék elfútták a lámpást, s a setétbe kezdtünk
mondikálni. Mondom én: Hagyják el,mert elmenyek szógálni, s odamegyek
ahova akarok!
Eredj, eredj, de osztá többet a lábodat ide bé nem teszed! Én
elgondoltam, hogy alyan jól megvónék édesanyámék nélkül,ha az a legén
ingemet elvenne. Melyen szép a haja, s melyen szép az orcája! Melyen jó
meleg a szája s melyen kemén karjai vannak! Ahogy igy elmélkedem, még
nem vótam elaludva, egyszer csak há, ott ül a legén az ágyam széjibe.
Megörvendeztem, felnyújtottam a karjaimot, hogy megöleljem. Akartam
kérdeni, hogy hogy jött bé? S há akkor az a legén csak kezdett reám
jőni, kezde szorítgatni a nyakamot. Kezdtem sikolytani: Jaj, jaj,
Nyuvadok meg, nyuvadok meg!
Szökjél ember, gyújtasd a lámpást! Mi baja van a leánkának?
Édesapám
kiszökött az ágyól, lámpást gyújtott,s há ott a legén a ház közepibe.
Apám csak felkapta a faragószékről a fészit, s a legénre emelte:
Az anyád ántikrisztussát! Ebbe a helybe esszeváglak! Erre a legén csak lobot vetett, nagy fényesség lett, szórta a tüzet: sergett
a ház közepibe, osztá béhuzakodott az espár ajtaján, felhuzakodott a
kürtön s elment. Mü ottmaradtunk s szinte kétségbeestünk. Mi vót ez?
Apám
kezdett ingemet szidni: Te szerencsétlan! Nem megmondtam, hogy ne vesd
belé az eszedet abba a legénbe? Most ideszoktattad a lüdércet. Jaj,
jaj, mit tudunk tenni, hogy ne jöjjön ide többet az a lüdér?
Jajgatódzott édesanyám a donyha alól. Nannyokám megszólalt a sutuban: Ó
ne legyetek úgy kétségbeesve! Amikor fiatal vótam, hezám is járt a
lüdérc. Majd megkenjük fokhagymával. Ugye s lett. Vaj három este ingemet
csóréra vetkeztettek,megtörtek a kujak fokhagymát, koromval
esszevigyitették s ingemet tetőtől-talpig békentek, Hát erőst csúf
lehettem, mert többet a lüdérc nem jött, Most imán öreg vagyok, de azt a
legént máig se felejtem el.
Kóka Rozália
bukoviniai székely mesegyűjtéséből
bukoviniai székely mesegyűjtéséből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése