Tánc

A tánc.. 

„...valami, ami szavakkal nehezen megfogalmazható, valami, ami érzelmes és érzéki, közöl, noha nem beszél, kérdez, miközben szavai nincsenek. Néha megráz, felkavar, néha meghökkent, amikor a fizika törvényeit meghazudtolni látszik. Néha gyönyörködtet csupán. Anyaga az emberi test, de eredője mindig az emberi lélek, és mindig az emberi lélek felé irányul. … Minden ember életében jelen van a tánc, mindenki táncol valahogy. … A táncoló ember, amíg táncol, szabad, független, azonos önmagával...” (Krámer György)

A tánc az őstársadalmak idején a valóság megváltoztatására való törekvést, a mindennapi élet fenntartását szolgálta, annak utánzásával, ráhangolt, ünnepelte azt, kommunikációs eszköz volt emberek, ember és természet között.
Az ókori civilizációkban a tánc és az egyén kapcsolata a vallásban közvetetté vált a papság irányító szerepének bevezetésével. Egyiptomban megszületett a templomi táncosnők rendje, magas technikai és művészi színvonalon működve, hivatásos művészetté emelve a táncot. Indiában szorosan Shiva személyéhez volt köthető, itt kapcsolódott a valláshoz a legközvetlenebb szálakkal. Kínában a tánc a néphez közvetlenebbül kapcsolódott, mint a valláshoz, míg Japánban szintén a vallási karakter jellemezte. Az ókori görögök voltak az elsők, akik a vallási és a szórakoztató jelleg mellett a testi-szellemi képzést is hangsúlyozták, megteremtve az ép testben ép lélek máig használatos elképzelését.

   A hastánc

Talán az egyik legdinamikusabban fejlődő, alakuló, változó táncművészeti ág szerte a világon…
A hastánc a világ legrégebben ismert és feljegyzett táncformáiból alakult ki.
Sokféle kultúrából építkezik. Hordozza az ókori egyiptomi,- indiai termékenységi papnok, az indiából elvándorolt cigány törzsek, az É-Afrikai perzsa népek, beduin törzsek - török, görög és balkáni népek táncainak elemeit. Török neve: rakassé, görög neve: cifte tellin.

  Gyökerei az ősidőkre nyúlnak vissza, kiinduló pont a termékenység fogalma.
 Az őskortól kezdve a természet "kegyességétől" függő népek életében a legnagyobb kudarc a terméketlenség, legyen szó földről, feleségről, állatokról. Kb. 7000 éves múltra tekinthet vissza e tánc; régészeti bizonyíték  van arra, hogy már az őskorban speciális táncként alkalmazták, lányok, asszonyok táncolták. Közép- Afrikában énekszó -taps kíséretében, a szülési mozdulatok eltáncolása jellemezte. Az eredetileg a világ minden táján megtalálható szent női táncok, melyben a csípő- medence mozdulatai domináltak, az imádkozás egyik fomája volt, a vallás pedig a mindennapok fontos része. A vetés, aratás imitálására, áldásadásra vagy szórakozásra nők és férfiak által egyaránt táncolt táncot a sumérok földjéről is ránk maradt eszközökön ábrázolva viszontláthatjuk. Az ábrákon "alig ruhában" fátyolban táncolnak. Az ókori görögök történelmük során titkos szertartásokon vettek részt, melyek istenimádó, orgiaszerű szertartások voltak, ütős-csörgős-fúvós hangszerekre történő önkivületi tánccal - éjszaka, ahol gyakran kígyót is alkalmaztak

• Egyiptomban az esküvői szertartások jellegzetes táncosa volt a Zeffa. Ez a szó jelentette magát az esküvői menetet, a táncost és a táncot. Fején shamadant (gyertyatartót) viselt, ezzel világítva meg a menet útvonalát. Ezen kívül a tűz szimbolikus jelentése is fontos volt számukra, mint a megtisztulás, az új kezdete,
• Marokkóban a Schikhatt táncosok voltak jellemzőek, akik a táncot a pantomimmal ötvözték és a nászéjszakát imitálták mozdulataikkal. Vezetőjük a "sheika" vagy "sheik" volt, melynek jelentése "a tudás birtokosa",
• az arab törzseknél a szülés folyamatát is tánc kísérte.

. Az orientális hastáncnak India a lehetséges forrása, legrégibb történelme, és kifinomult ritmusai alapján. Az Indus völgyének korai táncosai szent, templomi prostituáltak lehettek. A dévadászik Isten szolgái voltak, a legnagyobb tisztelet övezte őket.. A nem templomi táncosok tavaifok voltak -kifinomult, művelt kurtizánok. Később ők feltűntek más országokban is, ahol bajadérok néven váltak ismertté. A táncosok az indiai társadalom elfogadott részei voltak.

Kikerülve a tánc a vallási területről, világivá vált. Az ókori Egyiptomban háremlányokat tanár tanította művészi mesterfogásokra, így indult el a professzionista tánc folyamata. Lábujjhegyen, henna sminkkel, szabott rendben táncoltak a nők háremeken belül a saját örömükre, vagy alig felöltözve a hárem urának örömére. Az utcai táncok pantomin jellegű akrobatikus táncok lettek.

Európába először Napóleon katonái hozták a hírt a XVIII-XIX. században az egzotikus /cigány/ táncosnőkről, amikor a szokatlan mozgást "dance du ventre"névre, angol tükörfordításban "belly dance"-re keresztelték.
A modern hastánc története a századvég nyugati kiállításaival, [1876 Philadelphia, 1889 Párizs] ezek közül is főleg az 1893-as Chicago-i Világkiállítással vette kezdetét. 
A századfordulón és a szecesszió korában a művészetekre jellemzővé vált a Kelet felé fordulás, ami több tehetséges táncost inspirált az orientális tánc felfedezésére és előadására. A modern tánc úttörői levették a balettcipőt,-tüllszoknyát, és a keleti, ázsiai, afrikai tánckultúrák felé fordultak. Majd Hollywood is gyorsan felfedezte az izgalmas témát és létrehozta a mai napig használt kétrészes ruhát, és revüstílust. 

. Amíg nőiesség létezik, addig a hastánc is létezik.

Késztette: János Helga (részlet)
Források:
Tazz Richards: A legõsibb tánc újrafelfedezése