Az ember és a kutya barátsága már több mint tízezer éve tart. Az idők során ez a kapcsolat a különböző fajok között létező egyik legszorosabb kapcsolattá tökéletesedett.
Kutyákat a világ minden pontján tartanak más és más okból. Valaki csak egy hű társat keres bennük, másutt őrzik a házat, vagy terelik az állatokat.
Sok országban pedig a vakok, a siketek és a fogyatékos emberek életét teszik teljessé.
A kutya és ember kapcsolatára utal a szép ősi magyar monda. „… Miután a föld így szépen elkészült volt, Úr-Isten fölnyúlt az égbolt tetejébe, s letört egy kis darabot a Napból. Ebből formálta az első embert és az első asszonyt. S mivel még maradt a kezében egy kis törmelék a Napdarabkákból, ebből a törmelékből teremtette meg az ember és az asszony két hűséges szolgáját: a lovat és a kutyát.”
BODRI TÖRTÉNETE
Szerző: Csabai Lajos
Sándor bátyám nyomorék volt. Gerinc sérülése miatt csak járógéppel és mankóval
tudott járni, hosszabb utakat pedig háromkerekű motorizált járművel tudott tenni.
Népes rokonsága, és kedves szomszédsága szinte minden órában nyújtott segítséget,
De éjjel nappal egyetlen élőlény volt csak vele : kutyája, aki több volt, mint megbízhatóság.
Bodri meghatározatlan fajú fehér kutya volt nagy fekete foltokkal. A tacskóknál
sokkal testesebb, de ugyanolyan rövidlábú jószág volt bölcs értő szemekkel, de zord arckifejezéssel. Farkának csak csonkja volt meg. Ritkán ugatott, de akkor arra fel
kellett figyelni. A háznál megforduló népes látogatókat egyenként szemügyre vette, és valószínűleg azt is, milyen érzelműek.
Ugatással csak azt jelezte, ha gazdája elesett, vagy egyéb gondja támadt és egyedül nem
tudott talpra állni. Ilyenkor a szomszédságból ott termett valaki, aki segített.
Sándor bátyám sokszor volt úton kis járművével. Ha forgalmas, villamos járta útra
készült,valahogy jelezte Bodrinak, hogy most nem jöhet vele. De szinte minden nap akadt falubeli dolog, ahová együtt mentek. Az a 15 km /óra meg sem kottyant még öreg korában sem a kutyának, vagy ha gazdája lemaradni látta, lassított kicsit.
Így jártak tyúktápért, postára, boltba, de a legmeghatóbb: templomba is. Míg gazdája
elfoglalta könnyen megközelíthető fenntartott helyét, ahová soha nem ült le más, ha
bátyám nem jött, akkor sem, Bodri letelepedett az Úr Asztalának lábához. Ezt csak
Úrvacsoránál nem tehette meg, ilyenkor valahogy megértették vele, hogy kint a
helye, de ekkor is csak az utolsó padig ment ki lassan, sértődötten. Sándor bátyám rendhagyóan, a padjában felállva vette magához az Úrvacsorát, három lépésre az Úr Asztalától.
Így telt nehézségeket áthidaló idillikus életük.
Egy nap szörnyű dolog történt. Sándor bátyám forgalmas útra indult, Bodrinak
házőrzés maradt. Bátyámat a kockázatos forgalomban egy részeg autós halálra gázolta.
Bodri türelmesen várta egy darabig, de aztán nyugtalankodni kezdett.
Már leszállni készült a nap, amikor tettre szánta magát. Elindult, bejárta azokat a
helyeket,ahová járni szoktak. Persze nem találta ott. Végül a templomhoz ment. Éppen esti Istentisztelet volt, a résnyire nyitva maradt ajtón kihallatszott az orgonaszó.
Besurrant,szétnézett izgatottan, aztán kiszaladt. Azt mondják a jelenlévők, rögtön tudták, baj van.
Bodri hazament, hátha elmellőzték egymást. Nemsokára a templomi ismerősök és a hírhozók is megérkeztek. Nem voltam ott, csak elképzelni tudom a kutya viselkedését.
Bodri ezentúl két hétig minden nap végigjárta az útvonalat, a templomba is benézett, de nem ült le bent.
. A rokonok próbálták magukhoz venni, de nem hajlott rá.
Bodrit egy reggel halva találták a templomajtó előtt.
Meg nem fagyhatott még, talán a szíve szakadt meg a reménytelenségtől...
