Meteorológia története - Meteorológiai Világnap

A meteorológia (régies nevén légtüneménytan) az időjárási folyamatokkal és előrejelzésekkel foglalkozó tudományág. A meteorológiai jelenségek megfigyelhető időjárási események, amiket a meteorológia tudománya magyaráz meg. Ezek az események a Föld légkörében található változóktól függenek. Ilyen például a hőmérséklet, a légnyomás, a páratartalom, valamint ezen változók kölcsönhatása egymásra egy adott időn belül. A Földön megfigyelt időjárási események nagy része a troposzférában játszódik le.

A légköri tudományok al-ágai a meteorológia, az éghajlattan, a légköri fizika, a légköri dinamika, és a légköri kémia.

A meteorológia kifejezés Arisztotelész Meteorológia című művéből származik.

Minden évben március 23-án tartják a meteorológiai világnapot arra emlékezve, hogy az 1873-ban alapított Nemzetközi Meteorológiai Szervezet utódaként 1950-ben Genfben megalakult Meteorológiai Világszervezet alapokmánya ezen a napon lépett életbe.

Az újkori meteorológia kezdetének 1780-at tekinthetjük, ekkor kezdték összegyűjteni és kiértékelni a rendszeresen működő mintegy 40-45 meteorológiai állomás adatait. A XIX. század közepén felgyorsult a fejlődés, amiben jelentős szerepet játszottak a hadviselés és a hajózás igényei. Az időjárás-előrejelzés tudománya rohamosan fejlődött az utóbbi évtizedekben, ma már a meteorológusok tíz napra előre tudják olyan biztonsággal prognosztizálni az időjárást, mint negyedszázada egy nappal előre.

Mennyire befolyásolták a történelmet az időjárás változásai, a természet pusztításai?

A ránk maradt mondákban, mint Atlantisz megsemmisülése vagy akár a bibliai özönvíz története, szintén természeti katasztrófák kerülnek előtérbe, amelyek más irányba fordították a világot.

Konkoly-Thege Miklós - ezen a napon

 Az emberiség vágya és törekvése a természet, s ezen belül az időjárás folyamatainak megismerésére, évezredekre nyúlik vissza.
A meteorológia fogalmát már az ókori görög kultúra virágzásának időszakában is ismerték, maga a szó is görög eredetű, jelentése: légkörtan. 

1916. február 17-én meghalt Konkoly-Thege Miklós csillagász, az első térképes időjárás jelentés megszerkesztője.

Az ógyallai csillagvizsgáló Európa egyik legrégibb asztrofizikai obszervatóriuma. 1871-ben alapította az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjobb asztronómusa, Konkoly Thege Miklós. A XIX. század végén az intézmény a világ egyik legjobban felszerelt obszervatóriumai közé tartozott.

  Konkoly Thege Miklós csillagvizsgálója Ógyallán a XIX. század végén

Konkoly Thege Miklós, a magyarországi csillagászat újjáteremtője, a hazai légkörtani kutatások megszervezője, a hajózás és a vasút ügyének fáradhatatlan szószólója (maga is vizsgázott hajóskapitány és mozdonyvezető), az amatőr fényképezés egyik úttörője, a kitűnő zongoraművész és komponista. Nevét külföldön elsősorban mint a fizikai csillagászat (asztrofizika) és a modern műszertervezés egyik jeles művelőjeként említik. Magyarországon azonban nem csekély érdemeket szerzett azzal, hogy fedelet, kutatási lehetőséget adott a korszerű csillagászatnak, vagyonának nagy részét a tudomány előmozdítására és népszerűsítésére áldozta, másfélezer holdnál nagyobb Komárom megyei birtokát pedig a magyar népnek ajándékozta.

Szinte fanatikusan hitt abban, hogy a tudományos-technikai haladás az emberiség boldogulását hozza magával. Ő maga lelkesen támogatott minden törekvést. Mint a fényképezés szakértője és művésze, egyik főszervezője volt 1890-ben az első Országos Amatőrfényképészeti Tárlatnak. Tekintélyének köszönhető, hogy a kiállításra sok külföldi intézmény is küldött képeket.

De támogatta az akkor kibontakozó léghajózás ügyét is, és az első magyarországi léggömb-egyesület folyóiratának, az Aeronautának megjelenését saját pénzéből fedezte. Ugyancsak jelentősen hozzájárult a meteorológiai szaklap, Az Időjárás kiadásához is. Amikor barátja, Lóczy Lajos megkezdte a Balaton tudományos kutatását, azonnal a Magyar Földrajzi Társaság segítségére sietett.

Élete végéig szívesen foglalkozott a tudományos ismeretek terjesztésével. Nagyszerű, vetített képes előadásai híresek voltak, szívesen írt ismeretterjesztő cikkeket. Széles körű érdeklődése és ismeretei szinte meghökkentőek. Bár legtöbbet a fényképezés technikájával foglalkozott, a fotóművészetnek is mestere volt. Alighanem elsők közt ismerte fel az ellenfényben rejlő művészi hatásokat. Fényképészeti tapasztalatairól egy rendkívül olvasmányos, szinte szórakoztató kézikönyvet írt, kezdő fotósoknak, "Bevezetés a fotográfiába" címmel (Budapest, 1891). Kedvelte a festészetet, főként Böcklin és Segamtini képeit, ezeket jó diareprodukciókon mutatta be az érdeklődőknek. Mintegy négyszáz képből, festményből álló gyűjteményét, ásványgyűjteményével egyetemben a komáromi Jókai Egyesületnek ajándékozta.

 

 

Több mint fél évszázad után újra elefánt született a budapesti állatkertben

 

A Fővárosi Állat- és Növénykert közleménye szerint a kis ormányos csütörtök hajnalban látta meg a napvilágot. Súlyát 75 kilogrammra, magasságát 85 centiméterre becsülik. Az elefántborjú eleven és virgonc: gond nélkül lábra állt, szemlátomást jól érzi magát, fürgén sétálva ismerkedik a külvilággal.

Az elefántok a ma élő legnagyobb szárazföldi állatok, egyben a legtermetesebb szárazföldi emlősök

 

 Hogyan használják a meteorológiát az elefántok?

Az elefántok az emberi fül számára nem érzékelhető infra hangtartományt használják távolsági kommunikációra. Éjszaka a levegő 4°C alá esik, és a szél is gyengül. Napközben 43°C-nál melegebb van, a szél gyakran erősebb, mint 30 km/h, ilyenkor nem kedvez a légkör az infra hangok terjedésének.
Michael Garstang, afrikai születésű meteorológus a namíbiai Etosha Nemzeti Parkban tanulmányozta az elefántokat. Ez a terület sík vidék, ahol a tereptárgyak nem módosítják a hang terjedését, azaz csak az időjárás befolyásolja. A talaj közelében valamint egy 7,5 méter magas toronyra szerelt műszerek, továbbá ballon szolgáltatta a meteorológiai paramétereket. Infrahangokra érzékeny mikrofonokkal rögzítették az elefántok beszélgetését.
Több, mint 1300 kisfrekvenciájú hangot vettek fel, melynek 96%-a a kora esti és a kora reggeli időszakra esett. Ilyenkor a mélyebb hangok 10 km-re is eljutnak, vagyis közel 300 négyzetkilométernyi területen belül hallható a többi elefánt számára. Vagyis ezek az állatok is kihasználják az időjárás adta lehetőséget, és beszélgetésük nagy részét akkor bonyolítják le, amikor erre a legmegfelelőbb a légkör.
forrás: meteoline