Augusztus 24-én történt

Hazánk fővárosa az egyik legszebb fekvésű város a világon. A Duna által kettészelt, hegyes-völgyes és síkvidéki oldalra osztott Budapest, ez a kétmilliós, nyüzsgő nagyváros, egyedi panorámával bír

Budapesti hidak

Mi, budapestiek naponta járkálunk el mellettük, alattuk, fölöttük, sőt még rajtuk keresztül is, mégsem vesszük észre, hogy ott vannak. Ha turisták érkeznek a fővárosba, Budapest egyik jellegzetességeként mutogatjuk nekik őket, és mindenki le van nyűgözve, hogy milyen fantasztikusak, eredetiek, és méltóságteljessé teszik a várost. Pedig tudjuk ezt jól mi, budapestiek is. Már annyira tudjuk, hogy életünk részévé váltak, és kizárólag használati tárgyként tekintünk rájuk. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Budapest világszerte egyedülálló és csodálatos látképét a Duna hídjainak is köszönheti.

1842. 08.24. József nádor elhelyezte a pest-budai Széchenyi lánchíd alapkövét.

A vulkánok

A vulkánok avagy tűzhányók a Föld felszínének olyan hasadékai, amelyeken a felszínre jut a magma, az asztenoszféra izzó kőzetolvadéka.

Úgy a görög, mint a római mitológiában a tűzhányókat az istenek munkájának tekintették, mivel sem a tudomány, sem az alkímia nem tudta elfogadhatóan magyarázni működésüket. Platón két művében is említést tesz Atlantiszról, a legendás szigetről, amelynek elsüllyedésével elpusztult a hatalmas atlantiszi civilizáció. Atlantisz létezése és esetleges földrajzi elhelyezkedése napjainkban is vitatott téma – tény azonban, hogy i. e. 1620-ban az Égei-tengeri Szantorini szigetét egy sor roppant erős kitörés elpusztította. A kitörések által okozott szökőár elpusztította Kréta szigetének északi partját és hozzájárult a szigeten kialakult minószi civilizáció hanyatlásához. Szantorini (vagy Théra) kitörése egy másik görög mítosz alapjául is szolgált: a Deukalión szerint Poszeidón bosszút állva Zeuszon elöntötte Attika, Argolisz, Szaloniki és Ródosz tengerparti területeit.

A görögök úgy tartották, hogy az Etna alatt volt Héphaisztosz műhelye, ahol Zeusz fegyvereit kovácsolta. Gyermekei, az egyszemű küklopszok legendáját valószínűleg az Etna oldalán levő számos mellékkráter alakja inspirálta. Vergilius szerint Athéné, bosszújától vezérelve az Etna alá börtönözte be Enkeláduszt, akinek a fájdalomkiáltásai okozták a hegy működését és morajlását. Ugyancsak Vergiliustól tudjuk, hogy Héphaisztosz Enkeládusz testvérét, Mímaszt a Vezúv alá börtönözte be. A római költő szerint a Campi Flegrei lávaárjai a többi bebörtönzött óriás véréből jöttek létre.

A keresztény hiedelemvilágban a vulkanizmust számos áltudományos elmélettel magyarázták, és elsősorban a Sátán munkájának tudták be. Úgy tartották, hogy a katasztrófákat csak szentek csodái akadályozhatják meg. Ezért például i. sz. 253-ban a Catania lakosai Szent Ágota relikviáival körmenetet szerveztek az Etna közelgő lávaárjának megakadályozására, és a lávaár csodával határos módon elkerülte a várost. Ugyanez a módszer 1669-ben már nem vált be: a város nagy részét elöntötte a láva.

A Vezúv 1660-as kitörésekor lezúduló kődarabokban kereszt alakú piroxén ikerkristályok is voltak, és ezeket a helyi lakosok Szent Januarius (Nápoly védőszentje) csodájának tekintették.

Ki volt Akli Miklós?

Udvari bolond.
Már az ó-korban is előforduló olyan személyek, kiknek feladatuk volt a nagy urakat, különösen lakoma alatt és után, tréfáikkal szórakoztatni. Rendesen kiváltságos joguk volt kényesebb és urukat, királyukat érintő témákat is érinteni, sőt néha ízléstelen módon tárgyalni. Ennek néha megvolt a maga előnye, mert egy sikerült tréfával jó kedvre hangolva uralkodóját, olyan tárgyak felé irányíthatta annak figyelmét, melyet más udvari embernek említeni is tilos volt. Némely  udvari bolond  szellemessége nemcsak uralkodója szívében, de a történelem lapjain is helyet biztosított magának

A hagyomány sokat mesél Mátyás király, Apafi Mihály és Stibor vajda (Beckó nevü) udvari bohócáról. Ha a róluk keringő mondák nem is volnának hitelesek, eléggé bizonyítják kihatásukat koruk szellemi életére, mely megörökíté emléküket/. Forrás: Pallas Nagylexikon/

Akli Miklós

"Mária Terézia udvari személyzete közt még ott szerepel koncipisták, kontrollorok, szekretáriusok, kancellisták közt az udvari bolond, de II. József törülte ezt az állást, s azóta csak okos emberek voltak az udvarnál.

A kalapos király halála után mindenféle erőlködések indultak meg visszaállítani az udvari bolond stallumot, akképpen okoskodván az udvari hatalmak, hogy egy uralkodót okvetlenül megillet egy bolond, aki kedélyességre hangolja. Lám, Józsefnek nem volt bolondja, hát maga csinálta a bolondságokat.

Évtizedekig hasztalan kerestek egy megfelelő bolondot szanaszét az udvaroknál. Szerencsére, két bolondja volt a bajor választó-fejedelemnek s az önként átengedte az egyiket, egy Akli Miklós nevű magyart, aki az akkori udvari kalendáriumban »Mikos Akli« név alatt van bejegyezve. Valószínűleg nyomási hibából maradt ki a Miklós névből az »l« betű, s ennek a fickónak, akinek a mulattatási force-sza abból állt, hogy némelykor együgyűnek tettette magát, a bolondériából maradtak fenn a németek közt az úgynevezett Mikos-viccek, melyekkel a sógorék még ma is csúfolni szeretik a magyarokat.

Miklós tüskés hajú, kellemes fiatal emberke volt, olyan mozgékony arccal, hogy mikor a grimaszokat kezdte csinálni (pompásan utánzott arcban, hangban, mozdulatokban minden embert), halálra lehetett rajta nevetni. A piktorok akadémiáján tanult Münchenben, de annyi pajkos, vidám csínyt követett el, hogy híre kiszivárgott a sörivó burgerek közé, s az egész város az ő dévajságain nevetett. Némelykor a rendőrséggel is meggyűlt a baja, de a legszemenszedettebb leleményekkel mindig kisiklott a büntetés alól.
  Beszélt vagy hat nyelvet, ösmerte az irodalmakat, tudott minden forgalomban levő anekdotát és furaságot, otthonos volt a mágiában, a nyugati és keleti bűvészetekben, tudott a tenyérről jósolni és a csillagokról, ügyesen csinált meg minden kártya-kunsztot, pompás verseket és ódákat írt a császár születés- és névnapjára, amelyekkel behízelegte magát a jószívű uralkodónál. Szóval, minden tudományhoz hozzászagolt valamennyire s felületesen azt habzsolta el belőle, ami érdekes, de a mélyére, ahol már a hasznos kezdődik, nem hatolt. Nem tudott annyit egyik ismeretágból se, még a festészetet sem véve ki, amennyivel a becsületes mindennapi kenyeret megkereshette volna, hanem csak annyit, amivel biztos volt neki a mindennapi kalács.

Néha egy-egy ötletével nemcsak fölvidítá a császárt, de meg is védte, pedig többnyire az együgyűség lárvája alatt beszélt.

Egyszer valami cercle alkalmával azt kérdezte a császár Grassalkovich hercegtől:

- Milyen messze van Gödöllő Pesttől?

- Két órajárás jó lovakon - felelte a herceg.

- És Pest Gödöllőtől? - folytatta a császár szórakozottan.

A cerclenél levő urak elmosolyodtak, de különösen Stadion gróf vágott gúnyolódó arcot, csak Grassalkovich herceg tartotta meg hódolatból lojális komolyságát.

- Ugyanannyi, fölség.

A császár elpirult, az udvari bolond közbeszólt, Stadionhoz intézve a szót:

- Milyen messze van húsvéttól pünkösd, kegyelmes uram?

- Úgy gondolom, lehet vagy ötven nap.

- És pünkösdtől húsvét milyen messze van?

Stadion és a császár elnevették magukat - mert pünkösdtől húsvét már nem ugyanannyi.

- Lássa, kedves Grassalkovich - szólt a császár -, milyen jó, hogy van a környezetemben egy bolond, aki be tudja bizonyítani, hogy nem mondtam egészen bolondot."

/Mikszáth Kálmán: Akli Miklós/

 

 

Almásy László

 
1895. augusztus 22-én született Almásy László Ede, autóversenyző, pilóta, Afrika-kutató, felfedező.
Borostyánkőn (ma Bernstein, Ausztria). 

Felfedezte a Zarzura oázist, feltárta a Líbiai-sivatag addig ismeretlen fenn­sík­ját, a Gilf Kebirt. A történelem előtti korból szár­ma­zó sziklafestményeket talált az Uvainat-hegység bar­langjaiban. 1935-ben egy olyan Nílus-szigeti törzsről tudósított, mely azzal a hittel tartotta magát magyarnak, hogy őseiket XVI. században Szulejmán szultán telepítette oda az osztrákok országából.

 
1929-ben Egyiptomban repülő­is­ko­lát létesített, 1932-ben megalapította az Al-Maza repülőteret. 1949-ben egy vitorlázó re­pülőgépnek Párizsból Kairóba való vontatásával harmadmagával távolsági vi­lág­rekordot állított fel. A kilencszeres Oscar-díjas "Az angol beteg" című filmben róla mintázták a sivatagkutató főhőst. Nevét a térképen a sivatag belsejében álló hegy, a Dzsebel Almásy őrzi.


  Az 1929 utáni években Almásy szenvedélyesen eredt a sivatag legendáinak nyomába.
Ezek közülük az egyik - az elveszett oázisról, Zarzuráról szóló történet - E legenda szerint ugyanis létezik valahol a Kelet-Szahara szívében egy titokzatos, kincses oázis, amelyet egy fehér madár őriz. A madár szájából kivett kulcs megnyitja a kaput az alabástrom- és ónixfalú palotába, ahol évezredek óta alszik a meseszép hercegnő.
Kemal el Din egyiptomi herceg a Líbiai-sivatag belsejében egy hatalmas homokkőfennsíkot talált 1926-ban. Almásy szerint, aki valóságos sivatagkutatóvá vált a harmincas évekre, a Gilf Kebir, azaz a Nagy Fal homokköve rejthette a legenda alapját adó, három völgyből álló oázist.
 

A természet egyik csodája, a növények királya a fa.

A fa összekötő kapocs föld és ég között. Szeretjük, tiszteljük, hisz a vele való kapcsolat átszövi életünk mindennapjait.

A fák néma üzenete az erdő fohásza, amely sok helyütt figyelmezteti a turistákat: Ne bántsd, hanem szeresd a fákat, hiszen belőlük készül bölcsőnk, asztalunk, ágyunk s koporsónk is!

Anyanyelvünkben is gyökeret vert a fa. Az az ember, aki csak jön-megy a nagyvilágban, gyökértelen. Aki keresi a kapcsolatot az ősökkel, a múlttal, az visszamegy a gyökerekhez. Az öreg fát nehéz átültetni, mondja az idős ember, ha otthonából ki akarják mozdítani.

Hazánk talán egyik legszebb tája a Bükk, és a Bükk-fennsik.
.
 A hegység nevét leggyakoribb fájáról, a bükkről kapta, amely itt közel 100 ezer hektáron terül el, és amelyet ezzel Magyarország legnagyobb összefüggő erdőségeként tartanak számon .

Fák a Bükk-hegységen

Kenyér története

A régészeti kutatások és ősi hagyományaink tanulmányozása mutat rá arra az évezredes fejlődési folyamatra, amely az emberi fejlődés során, a mai értelmemben vett kenyér sütéséhez vezetett. A gabonamagvak porrá zúzása, áztatása, vagy főzése a kenyérkészítés első lépésének tekinthető. A hosszú fejlődési út során alakult ki a kása, mely egyre keményebbé, tésztává vált. A tésztát sütéssel, szárítással tették emészthetőbbé, ízletesebbé.

Feltételezhető, hogy a kemence építés tudománya, mely a kása kenyérré válásának feltétele, keletről terjedt nyugat felé. Heródes császár udvarában i.e. 600-ban már volt épített kemence. Már i.e. 5. században Athénben a pékek köztiszteletnek örvendtek, jól szervezett pékségek, működtek.

Ezzel szemben Rómában i.e. 5. század első felében csak házi sütés volt, melyet kizárólag rabszolgák végeztek. Ezekben a pékségekben őrlés is folyt és összetört pörkölt magvakat is használtak egy kenyérfajta előállításához.

Pompeii ásatások során pékségek és közkemencék romjait tárták fel és rekonstruálták. Időszámításunk kezdetén Rómában 300 fős pékcéh létezett. Ezek a pékségek különleges adókedvezményeket kaptak, elismerve közellátási szerepüket.

Rómában széles választékban gyártottak búzakenyeret. Volt pl. egy Ostrearii nevezetű kenyér, melyet osztrigával fogyasztottak. Egy további süteményféle, melynek igen magas nedvességtartalmúnak kellett lennie, és a mostani kenyérhez nagyon hasonlíthatott Panis aquaticus-nak hívtak. Írott emlékekben szerepel a Siligo nevű péksütemény, amely a legjobb fajta volt. Ezt forró hamuban, izzó faszénen sütötték.
 forrás:Magyar Pékszövetség

Békéscsabai gabonamúzeum



Békés megye az elmúlt évszázadokban mindig vezető szerepet játszott a magyar gabonatermesztésben és gabonafeldolgozásban. Magyarországon ezen a tájon termett a legjobb minőségű búza. Itt működtek a jelentős eredményeket elért búzanemesítők közül Mokry Sámuel és Baross László. Az élelmiszer-gazdaság tudományos és módszertani bemutatására határozták el Békéscsabán 1974-ben a Gabonamúzeum létrehozását.

A gabonafélék termesztését hozzávetőleges számítások szerint 8000 évvel ezelőtt a Körös-Kultúra népe honosította meg ezen a vidéken. Az őket követő szkíták, kelták, szarmaták, germán és avar törzsek az állattartás mellett gabonafélék termesztésével is foglalkoztak.

A középkorban a folyókban, legelőkben és erdőkben gazdag Körösök vidéke elsősorban állattartásra volt alkalmas de már Szent István, államalapító királyunk oklevele Doboz jobbágyait kenyéradókként említi.

  

Kárpát-medence kenyere

110 kiló lisztből, 15 kiló burgonyából, 2 kiló sóból és élesztőből készütl a Kárpát-medence kenyere Szolnokon. Az úgynevezett pityókás kenyér alapanyagait a szomszédos országok pékjei hozták, akik a 190 kilós tészta gyúrásában is segítettek.

Az óriás cipó kisütéséhez külön kemencét építettek a Szolnoki Művésztelepen. A 150 kilós kenyér 6 ország magyarlakta területeinek összefogását szimbolizálja.

A Guinness-rekordra is pályázó óriási kenyér sütéséhez hozzájárult a vajdasági Zenta, a felvidéki Révkomárom, a kárpátaljai Beregszász, a székelyföldi Sepsiszentgyörgy, a lengyelországi Tarnow, valamint a hazai települések közül Lipót, ahonnan többek között forrásvizet, burgonyát, sót és élesztőt küldtek a Tisza-parti városba.
  
Az óriáscipó megsütéséhez kellően nagy péklapátokra és dagasztóteknőre is szükség volt, ezeket Berényi Róbert jászalsószentgyörgyi bognármester faragta ki fából.