Péntek 13

Felmérések szerint a nyugati kultúrákban, főleg Amerikában és az angolszász nyelvterületeken az emberek 8-10 százaléka hisz abban, hogy ha egy hónap tizenharmadik napja péntekre esik, az szerencsétlenséget jelent. Ez a világ egyik legismertebb és legelterjedtebb babonája, aminek eredetét a legendák olyan régmúlt eseményekre vezetik vissza, mint Jézus keresztre feszítése, a templomos lovagok rendjének felszámolása, sőt, az özönvíz, vagy a kiűzetés a Paradicsomból.

Valójában a babona messze nem ilyen ősi: a péntek tizenharmadika balszerencsés mivoltáról a legrégebbi írásos említés 1869-ből való, a híres zeneszerző, Gioachino Rossini életrajzából (Rossini egyébként 1868. november 13-án halt meg, ami péntekre esett). Ezelőtt a babona legfeljebb közszájon forgott, de nem volt különösebben elterjedt. A hiedelmekkel, népszokásokkal, babonákkal foglalkozó híres Brewers Dictionary of Phrase and Fable enciklopédia még az 1898-as kiadásában sem emlékezik meg a szerencsétlen péntek tizenharmadikáról; az elátkozott 13-as szám, és a balszerencsés péntek azonban külön-külön szócikket kap benne.

Péntek tizenharmadika legendája a néprajzkutatók szerint valószínűleg két egymástól független babona összeolvadásából jött létre, valamikor a huszadik század elején.

Tizenhárom

A tizenhármas a legtöbb ősi kultúrában kiemelt szerepet kapott: Kínában és Egyiptomban szerencsés számnak tartották, máshol pedig szerencsétlennek, mert eggyel több, mint a tökéletesség szimbólumának tartott tizenkettes.
A keresztény kultúrkörben az utolsó vacsora bibliai története bélyegezte meg a számot, ahol tizenhárman ültek az asztalnál. Kevésbé ismert, de egy hasonló történet szerepel a viking mitológiában is, ahol Odin és 11 társa tart lakomát, amit a meg nem hívott Loki, a viszály istene tesz tönkre tizenharmadikként, egy mérgezett nyílvesszővel megöli Baldrt, a szépség istenét, ami végül az istenek háborújához, a Ragnarökhöz vezet.
A tizenhármas szám rossz híre a XX. század első felében olyan erős volt, hogy New York felhőkarcolóinak 80 százalékában kihagyták a 13-ast az emeletek számozásából, a szállodákban nem volt 13-as szoba, a kórházakban 13-as kórterem, a színházak nézőterén 13. sor, az utcákon 13-as házszám.

Péntek
Az ókori Rómában (majd később például a középkori Angliában) a péntek volt a kivégzések napja, így szükségszerűen Jézus keresztre feszítése is péntekre esett - innen származhat a szerencsétlenséget hozó pénteki nap babonája. Az európai pogány kultúrákban a hét ötödik napja szent nap volt, amit az isteneknek szán az ember. Ez is magyarázhatja a babona egy részét, miszerint pénteken elkezdeni egy utazást, vagy bármilyen fontos tevékenységet, balszerencsét hoz, hiszen ezt a napot az isteneknek kellett volna áldoznunk.
Az angol „friday" szó a szerelem és a termékenység viking istennőjére, Freyjára utal („Freyja's day"). Egyes történészek szerint a keresztény egyház szándékosan állította be a hívei előtt rivális vallás istennőjét boszorkánynak, Freyja szent napját pedig szerencsétlenséget hozó, elátkozott napnak, boszorkányszombatnak.

Karácsony a kastélyban

 

A Nagytétényi Kastély idén tizenegyedik alkalommal várja a látogatókat a Karácsony a kastélyban elnevezésű programsorozatára, mely idén Elvarázsolt órák címmel 2013. november 30. és január 5. között kerül megrendezésre. Az idő megáll, a karácsony nyugodt, meghitt pillanatait, elvarázsolt órákat tölthetünk e pompás barokk kastélyban. 

Advent csöndes, visszafogott, várakozással teli időszakát felgyorsult városi környezetünkben egyre kevésbé élhetjük meg a maga meghittségében. A Nagytétényi Kastély a főváros déli csücskében, csodálatos parkjában sajátosan elszigetelve nyújt utánozhatatlan helyszínt az elmélyülésre és feltöltődésre. A gyönyörű késő-barokk kastély épületének zárt, védett öble, a kastélypark eleganciája, időtlensége és csendje advent idején megtelik a várt titok érezhető jelenlétével. Fűszerek illata, zeneszó, fények évek óta mind egybeforrva, elengedhetetlenül hozzátartoznak a kastély decemberi képéhez éppúgy, mint a termekben elhelyezett fenyőfák, melyet kortárs iparművészek varázsolnak karácsonyfává.

 A hagyományos karácsonyi programsorozat idején kellemes sétát tehetünk a gyönyörű barokk kastélyban, az Iparművészeti Múzeum bútortörténeti kiállításán, ahol hét évszázad európai és a magyar bútorművességének legszebb darabjai és az Európában egyedülálló múzeumi kezdeményezés – minden teremben különlegesen feldíszített karácsonyfák, az archaikus és modern művészeti technikák és stílusok keveredése – varázsolnak ünnepi légkört.
Az ünnepi fénybe öltözött kastély 28 termében neves iparművészek által egyedi módon feldíszített karácsonyfák, a decemberi hétvégéken a család minden tagjának szóló programok várják a látogatókat. Ezen kívül iparművészeti és kézműves vásár, kürtöskalács és forró téli italok várják a látogatókat.

A kastély története az ókorba vezethető vissza.
Nagytétény, Campona néven, a Római Birodalom határait védő erődítményláncolat része volt, a kastély területén már ekkor építkeztek.

Az ún. Grassalkovich-típusú kastélyok sorát gazdagító főúri rezidencia kialakítása Rudnyánszky József nevéhez fűződik, aki 1778-ban fejezte be a kastély építtetését.
A kupolára emlékeztető tetőszerkezettel fedett középrizalit oromzatában a Száraz és Rudnyánszky család címere büszkélkedik.

A kastély állandó kiállítása: Bútorművészet a gótikától a biedermeierig.
A kiállítás egyedülálló módon végigkíséri az európai bútorművesség kézműves korszakát a XIV. századtól a XIX. századig.

Karácsonyi fenyőillat

 

 
Az illatok hatnak ránk. Viselkedésünkre, közérzetünkre, érzelmeinkre. A külvilágról kapott információk 3,5%-át nyerjük a szaglás útján. Az emberek kb. tízezer-féle szagot képesek megkülönböztetni.
A szagok felismerése az idők kezdetén az életben maradáshoz volt szükséges. Alapvetően kódolt, hogy a rossznak érzett szag és annak forrása felkelti veszélyérzetünket. Egyes szagok ma is figyelmeztethetnek veszélyre (gáz szag, égés szag). De nemcsak olyan anyagok szagától riadunk meg, amelyek mérgezést okozhatnak, akár az ártalmatlanoktól is. És ennek az ellenkezője is igaz, a kellemes illatú dolog is lehet veszélyes.
Az illatok hatalmát már az ősi civilizációkban felismerték: előszeretettel használtak illatos olajokat szakrális tevékenységekhez. Az illatok, szagok később a gyógyításban is fontos szerepet játszottak. Hippokratész a lehelet, a vizelet, illetve a testszag alapján állított fel diagnózist, de a kínai orvoslásnak is fontos eleme a szagvizsgálat. Manapság elsősorban az aromaterápiában használják az illatok jótékony hatását. A különféle aromák segíthetnek ellazulni vagy éppen energizáló hatásúak, jótékonyan befolyásolhatják érzelmeinket, idegrendszerünket.
Az illatok mindig hozzátartoztak – és ma is hozzátartoznak - az asszonyi csábítás eszköztárához is.   . Manapság a kozmetikai ipar hihetetlen fejlettségének köszönhetően rengeteg illat közül választhatjuk ki a nekünk leginkább tetszőt. Azt, hogy mi a kellemes vagy a kellemetlen, az évezredek során kialakult tapasztalat vagy az aktuális divat dönti el.

Az illatok közvetlenül hatással vannak lelki egyensúlyunkra. Egy kellemes illat nagyon gyorsan javíthat a kedvünkön, viszont a nagyon intenzív, átható illat nyugtalanít, és rossz hatással van ránk. Bizonyára mindenkinek megvan a kedvenc illata: a frissen főzött kávé illatát általában még azok is szeretik, akik nem fogyasztják. Egy pékség illatához is általában pozitív élmények kapcsolódnak, de ha valaki fogyókúrázik, számára ugyanaz az illat akár kellemetlen is lehet. Vannak nehezen meghatározható illatok: ilyen például, amikor először megérezzük a tavasz illatát. Vagy ne feledkezzünk meg az eső utáni friss illatról sem.
A különböző szagok emlékképeket idéznek fel: a fenyőillatról asszociálhatunk a karácsonyra, egy bizonyos sütemény illatáról nagymamánkra. Ha egy bizonyos szag jelenlétében tanulunk meg valamit, akkor könnyebben visszaidézzük, ha ugyanaz csapja meg az orrunkat. A szagokhoz azonban hozzá is lehet szokni: az állandó szaghatásnak kitett szaglósejtek érzéketlenné válnak a szagingerrel szemben (telítődnek).
Az illatok az ételek ízéhez kapcsolódva fokozzák a gasztronómiai élvezetet. Az ételek „íze” valójában főleg azoknak a gázoknak az illata, amelyek az ivás, rágás folyamán szabadulnak fel a táplálékokból, és beszivárogva az orrlyukakba eljutnak a szaglóhámhoz. Az agy a szagjeleket összegzi a nyelv által kibocsátott íz-jelekkel, és a szájban lévő ételhez hozzárendel egy ízt. A jó konyha az ízérzékelésre és a szaglásra egyaránt épít, és mindkét érzékszervünket rendkívüli módon kifejlesztheti. A szaglás étkezésnél betöltött szerepét meggyőzően bizonyítja az, hogy ha náthásak vagyunk, nem érezzük az ízeket sem
./forrás:Bulyáki Judit/
  

Az illatok bármilyen formában hatással vannak a lelkünkre. Érzelmeket és gondolatokat váltanak ki belőlünk,   energiával töltenek fel bennünket. Érdemes az illatokat cserélgetni, például télen a fenyőillat mellett a vaníliát, a narancsot és az eukaliptuszt is kipróbálni. Így tudatosíthatjuk magunkban, hogy az érzéseink sokfélék lehetnek, és sorsunkat is a változatosság jellemzi. 

 

A karácsonyra való készülődés során, a téli hónapok csendes, félhomályos estéin alkalmunk van arra, hogy gondolatainkban elmélyülve, illatokkal körülvéve, akár egy könyv segítségével is helyükre rakosgassuk életünk darabkáit lelkünkben, a hozzájuk tartozó élményekkel és személyekkel együtt./Bien.hu/

Az illatok hatása az érzelmekre nem a XXI. század találmánya, már az ókorban is hasonló célt szolgáltak. Amikor Kleopátra először hívta meg Marcus Antoniust a palotájába, piros rózsaszirmokkal szórta tele a márványpadlót, két csepp mosusszal illatosította ébenfekete hajkoronáját és aranyedényben édes vaníliát füstölt. Az első parfümfajta, a tömjén után megjelentek az illatos vizek, amiket a gazdag házakban használtak, nem csupán illatosításra, de a higiénia hiánya okozta kellemetlen szagok ellen is ellenszerként alkalmazták. Így mind kedveltebbé váltak az illatos vizek a világon. A régi időkben az emberek - már akik tehették - mértéktelenül bántak az illatszerekkel: illatosított vízben fürödtek, testükön, hajukon kívül illatosították az ágyaikat, a házukat, a hintójukat, sőt még a lovaikat is. Az illatszerész igen megbecsült szakma volt, amit gyakran papok, orvosok, patikáriusok és más tudós emberek gyakoroltak.

A karácsony legkedveltebb jelképe a fenyőfa. De miért fenyőt díszítünk?

 




Abban a formában tehát ahogyan mi ismerjük, mindössze négyszáz éve állítanak fenyőfát december 24-én. Azt is tudni kell azonban, hogy régóta szokás télidőben valamilyen zöld növénnyel díszíteni a házat, ezzel is utalva a reményre, az újrakezdésre, az eljövendő tavaszra. Az örökzöldek hasonló célra való „felhasználása” már Jézus születése előtt is elterjedt volt egyes területeken.

Ahol csak babér termett…
Az örökzöldek életereje egyfajta mágikus hatással volt az emberekre. Úgy vélték, gyógyító erővel bírnak ezek a növények. Aki tehát az újévet zöld növényekkel „felszerelkezve” várta, az egészséget hozott a házába, és bizakodhatott a jövő évi szerencséjében is. Már a rómaiak is megkoszorúzták házaikat az év végén, illetve újévkor, ők azonban babérágakat használtak erre.
A német területeken aztán a középkorban tovább módosult ez a hagyomány, és tartományonként változó fákkal, növényekkel díszítették a házakat. Volt, ahol a tiszafa jött szokásba, másutt a magyal volt „divatos”, vagy éppen a boróka, esetleg a fagyöngy volt kedvelt. Megint máshol a közönséges fenyőfák terjedtek el, néha a lucfenyő váltotta ezeket.

Az első említések: 1494, 1535, 1605
Az első feljegyzések szerint már 1494-ben „karácsonyi májusfát” állítottak egy német házban, azaz fenyőágakat vittek a lakásba. Erről ugyanis már Sebastian Brandt „Narrenschiff” (Bolondhajó) című, Baselben kiadott művében is ír. (A Bolondhajót 1494-ben adták ki, s néhány képét Albrecht Dürer készítette.)
1535-ben pedig Strassburgban (a mai Elzászban, amely immár Franciaországhoz tartozik), kisebb tiszafákat és magyalokat árultak, amelyeket akkor még gyertyák nélkül helyeztek el a helyiségekben. A karácsonyfák német területeken való elterjedésének a lutheri reformáció adott lendületet, sokáig a protestánsokhoz kötődött inkább ez a szokás.
A díszítés 1605-ben tovább „fejlődött” – ekkor jelentek meg az almák az egyik strassburgi karácsonyfán. De ezt a fát még mindig nem ékesítették gyertyák. Az utóbbiak „bevetésére” 1611-ből, Sziléziából származik adat. Ezt a fenyőfát Dorothea Sybille von Schlesien (Sziléziai Dorothea Szibilla) hercegnő kastélyában állították fel.

Gyertyák nyomában – Goethe szerepe
A XVIII. századtól a fenyőfa válik egyre inkább elterjedtté, 1708-ban mindenesetre már más német területeken is említés esik a gyertyákról (Liselotte pfalzi grófnő révén). De például Goethe csak 1770-ben találkozik karácsonyfával, méghozzá Strassburgban. (Más források szerint már 1765-ben Lipcsében látott ilyet.) S hogy ez miért fontos egyáltalán? Leginkább azért, mert később, 1774-ben az ifjú Wertherről írt szentimentális levélregényében éppen a német költőfejedelem ismertette meg egész Európát a karácsonyfa-állítás szokásával, és bizonyos fokig népszerűvé is tette azt.
1780-ban Berlinben is megjelenik az első „példány”. Ausztriában 1813 bukkan fel a fenyőfa, itt Graz volt az úttörő, Bécs mellett. 1815-ben az északi Danzigban (a mai lengyel Gdanskban) tűnnek fel e fák.
Ausztriában Henriette von Nassau-Weilburg terjesztette el azonban a fenyőfa-állítást, ő egyébként Károly főherceg hitvese volt. 1816-ban a karácsonyt már egy feldíszített, gyertyákkal ellátott fa tette szebbé a főhercegi otthonban.

Az amerikai karácsony
Az Újvilágba is német utazók, illetve kivándorlók vitték az első fenyőfákat. 1747-ben történik az első említés az amerikai karácsonyfákról: aligha véletlen, hogy a németek által sűrűn benépesített Pennsylvaniából érkezett a hír.

Edison segéde találta fel a karácsonyfaégőket
 Kevesen tudják, hogy Edison segédje, Edward Johnson találta ki a karácsonyfaégőket 1882-ben, s a lámpácskák szériagyártása 1890-ben kezdődött.

Magyar karácsonyfa-történet
Magyarországon is a német származásúak honosították meg a karácsonyfákat. Az első hazai óvoda megalapítóját, Brunszvik Terézt sokan az első magyarországi karácsonyfákkal is összefüggésbe hozzák: éppen az óvodában állította fel a fákat 1828-ban.
Podmaniczky Frigyes báró édesanyja, Noszticz-Jäckendorf Elza grófnő, egy szászországi miniszter lánya is e tájról jött hozzánk, s az elsők között, szintén 1828-ban állított karácsonyfát itthon. (Más források az 1825-ös évszámot hangsúlyozzák, mind Brunszvik, mind pedig Podmaniczkyék kapcsán. Az óvodaalapító esetében pedig 1824 is felmerült.)
A szászországi Zittauban 1737-ben azt jegyezték fel, hogy annyi feldíszített, gyertyás karácsonyfát állítanak, ahány megajándékozott személy van a családban. Az ajándékokat a karácsonyfák alá helyezték. Ezt a szászországi hagyományt bizonyítja száz évvel később a magyar Podmaniczky báró visszaemlékezése gyerekkorára is, hiszen édesanyja éppen erről a németországi vidékről származott: "Hat órakor háromszoros csengés hirdette a mi karácsonyfáink megérkeztét. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme, s mi gyermekek - öten voltunk - egy, a szoba közepén elhelyezett nagy asztalon mindegyikünk külön megtalálta a karácsonyfáját s az a körül csoportosított különféle ajándékokat..."


national geographic
 

A mézeskalács

A mézeskalács illata a legtöbb ember képzeletében a karácsonyi fényeket és hangulatot idézi. Ez az egyszerű, finom sütemény bármilyen ünnepet meghitté tehet, hisz nem csak illatával és ízével emelheti annak fényét, hanem csodaszépen díszítheti az ünnepi asztalt. 

Így lakodalom, húsvét, anyák napja és születésnap alkalmából is készíthetünk mézeskalács ültetőkártyákat, mézesfát, tojás alakú mézeskalácsdíszeket vagy szív alakú apró mézeskalácsot az édesanyánknak.

A méz, mint táplálék és édesítőszer hosszú évszázadok alatt folyamatosan jelen volt az emberiség életében. A méhészet jelentős szerepet játszott Európa királyi udvaraiban, és a mézet méhészek gyűjtötték az egyházi személyek és földesurak részére is. A méz gyűjtése a magyar nép körében is folyamatosan gyakorolt tevékenység volt, hisz egészen a 19. század végéig ez volt a parasztság egyetlen édesítőszere. A mézet a népi gyógyászatban sok betegség ellen használták, a népi hiedelem szerint pedig az egészség és boldogság jelképe volt.
A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy már a Római Birodalomban is készítettek mézeskalácsot: agyagformákba nyomkodták a tésztát, és ebben sütötték ki. A középkor nagy ünnepségein szokás volt a mézeskalácsok osztogatása az ünneplő vendégek körében.. A mézeskalácsok és mézespogácsák főleg a főurak és az egyházi személyek részére készültek. A mesterek által történt mézeskalács-készítés a 19. századig erőteljesen jelen volt a céhekben, kézműves műhelyekben – a céhek mestereinek tevékenysége nyomán a parasztság körében a 17. századtól megindult otthoni készítése is.

A méz a lakodalmakban nemcsak mézeskalács formájában volt a szokások része, hanem az ifjú pár mézet evett, hogy sokáig legyenek édesek és boldogok. Itt jelent meg a mézesfa vagy örömkalács, amely a lakodalmi étkezés leglátványosabb tárgyi emléke volt. Egy nagyméretű fonott kalácsba ágakat szúrtak, és ezekre rögzítették a díszített mézeskalácsformákat. Ezek között szív, pólyás baba, virág és madár szerepelt. Az ünnepi asztalon, az ifjú pár előtt elhelyezett mézesfát az étkezés végén elfogyasztották, de az is előfordult, hogy a násznép az ajándékba kapott mézeskalácsokat hazavitte emlékbe.

A 19. században a vásárokban is gyakran árusítottak mézeskalácsokat, amit emléktárgyként, ajándékként vittek haza a férfiak és asszonyok. Az ajándékba kapott mézeskalács szív, pólyás baba, huszár vagy kard a boldog tulajdonos szobájának jól látható részére került, aki, ameddig csak lehetett, megőrizte azt. Ezek a mézeskalácsok már a polgárosult társadalom ízlését tükrözték.

A mézeskalács készítésének több módja alakult ki. Egyik legrégebbi módja az volt, hogy a nyers tésztát még a sütés előtt ütőfákba vagy verőfákba – a mézeskalács figurák formázására használt keményfaformákba – nyomták. Ezek az ütőfák a minta homorú negatív lenyomatai voltak, amelyekből kiemelték a tésztát, és sütővason megsütötték. A formák készítői a mézeskalácsos mesterek voltak, ügyességüket tükrözte a figurák stílusa, aprólékos ábrázolása. A mézeskalács készítésének újabb lehetősége volt a fémlemezből készült tésztaszaggatók használata. Ennél a technikánál a nyers tésztából a figurák körvonalait vágták ki. A sima tésztát megsütötték, pirosra festették, színes cukormasszával díszítették, esetleg tükörrel vagy papírfigurákkal cifrázták.

Ma a mézeskalács-készítők számos technikával készíthetik el a süteményt. Sodort figurákat készíthetnek úgy, hogy az átgyúrt nyers tésztából gyúrótáblán tésztahurkákat sodornak, azokból különböző méretű csigákat formáznak, majd figurákká illesztik össze azokat.

Az aprólékos munkát kedvelők nagyon szép mézeskalács bábokat készíthetnek magvas és tésztarátétes díszítéssel. A kinyújtott tésztából ki kell vágni a formát, amit olajos magvakkal lehet díszíteni. Ugyanígy díszítőelem lehet a nyers tésztából sodort tésztahurka, melyet a kivágott formára kell ragasztani: a díszítés előtt a mézeskalácsformát tojásfehérjével kell lekenni, hogy az alaptésztára tapadjon a díszítőelem. A díszítés után a mézeskalácsokat 220 Celsius fokon aranybarnára kell sütni.

A legismertebb technika a cukormázzal írókázott mézeskalács. A cukormáz készítéséhez egy tojásfehérjét kell habbá verni. Ehhez kell kisebb adagokban hozzákeverni a finomra szitált porcukrot addig, amíg a máz olyan sűrű lesz, hogy csomókban esik le a habverőről. A mázat zacskóba kell kanalazni, a zacskó sarkán kis nyílást kell vágni. A nyíláson kinyomott mázhurkával lehet díszíteni az aranybarnára sült mézeskalácsformákat.

A házi mézeskalács receptje

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 17 dkg porcukor, 20 dkg méz, 1 csapott evőkanál szódabikarbóna, 1-1 kávéskanál őrölt fahéj és szegfűszeg, 2,5 dkg margarin, 1 egész tojás és 1 tojássárgája

A szobahőmérsékletű, leszitált lisztet és porcukrot összekeverjük a fűszerekkel és a szódabikarbónával. Hozzáadjuk a mézet, a margarint és a tojásokat. A tészta alkotóelemeit masszává gyúrjuk addig, amíg olyan kemény nem lesz, hogy nehezen mozognak benne az ujjaink. Ezután két kézzel gyúrjuk bele a maradék lisztes részt. A tésztát fél napig pihentetjük. A tészta nyújtását lisztezett gyúródeszkán végezzük: először kezünkkel kilapítjuk, majd folyamatosan alálisztezve, mozgatva 5-6 mm vékonyra nyújtjuk. A kinyújtott tésztából kivágjuk a formákat, amelyeket sütőpapírral kibélelt vagy vékonyan kiolajozott sütőlemezre helyezünk.
A sütőt 220 Celsius fokra előmelegítjük, és a mézeskalácsokat 5-7 perc alatt aranybarnára sütjük. Miután kivettük a kész formákat a sütőből, helyezzük azokat sima lapra (hogy ne görbüljenek el), majd díszítsük cukormázzal.

Huszár Ágnes/recept/

Forrás: Vágó Edit Mézesbábok, sütemények

Mézeskalács falu

          

A gyömbéres, fahéjas, szegfűszeges illatú mézeskalács nem csak a karácsonyfán mutat jól. Feldíszíthetjük vele az adventi koszorúnkat, ajtó- és ablakdíszeinket, ajándékcsomagokra kötözhetjük, vagy önállóan, tálra rendezve kínálhatjuk vendégeinknek. 

 

Akármelyik mézeskalács receptet is válasszuk, mindenképpen fontos, hogy néhány órát, de akár egy éjszakát is a hűtőben pihenjen a tészta.
A mézeskalács tésztáját célszerű közepes vastagságúra, azaz legalább fél centi vastagra nyújtani, különben a kiszaggatott sütemény szélei könnyen megéghetnek.
A tésztából készülhet aprósütemény - a szívtől az angyalkáig bármi, attól függően, milyen kiszúróformánk van, de különböző méretű csillagokból fenyőt is építhetünk, vagy akár sablon alapján mesebeli mézeskalács házikót is alkothatunk.


 

Gyógyítás hangokkal

 Tibeti hangtálak

Hangokkal, harmóniákkal létrehozhatók azok az egészséges energetikai minták, melyek a test-szellem-lélek egyensúlyát megteremtik.
A hangoknak gyakran sikerül az, ami a gyógyszereknek sem mindig: gyógyíthatják testünket-lelkünket. Számos tudományos kísérlet igazolja, hogy a hangok, a ritmusok, a dallamok nemcsak a lelki állapotunkra gyakorolnak hatást, hanem testi működésünkre is: befolyásolják például légzésünket, pulzusunkat, vérnyomásunkat.

  Életünket gyakorlatilag „vízlényként” éljük. Születésünkkor 99%, halálunkkor 60% a testünkben található víz aránya. A víz testünk minden pontján megtalálható, így a rezgésen keresztül sejtszinten, a sejtmembránt megmozgatva az egész szervezetben egy nagyon erőteljes anyagcsere-folyamatot indít el. Ezáltal olyan helyekre is képes hatni, mint a csontok üreges részei és az ízületek, a véráramon és a nyirokrendszeren keresztül pedig minden szervre.

Annak idején az indián sámánok ütemes dobolása transzállapotot és gyógyulást idézett elő. Keleten gyógyítás céljából tálakat, csengőket használnak. Már a Védákban is írtak a hangterápiáról, hogy a kolostorokban a mantrák folyamatos ismétlése és az ércedények együttes használata segít, hogy az emberek meditatív állapotba kerüljenek.

  Hogyan hat?

 A terápia lényege, hogy a megszólaltatott tálak az emberben összegyűlt alulrezonált energiákat feloldják, a működésképtelen sejteket gyógyító rezgésekkel töltik meg. A tálak különböző méretűek és vastagságúak, s közel száz féle hanghullámot képesek produkálni.

 A hanghullámok csoportjai

 Az említett hanghullámok három csoportra oszthatóak. Az úgynevezett alfa-rezonens ellazít, valamint lecsendesíti az elmét.
 A théta már a mélyalvás szintjén hat, s hasonló rezgéseket hordoz, mint amilyeneket Földünk. Ez a hanghullám a feloldásban, a beépítésben segít, öngyógyító folyamatokat indít el, s megszünteti a feszültséget, az érzelmi blokkokat. Emellett javítja a légzést, méregtelenít, a beteg rezonanciákat pedig meggyógyítja. Általában már ekkor gyógyulásnak indul a szervezet, de egyénfüggő, ki melyik szinten képes befogadni a jótékony hanghullámokat. Sejtjeink tovább közvetítik a rezgéseket a fej, a lábak és a kezek irányába – a beteg rezgések ugyanis így távoznak, aminek következtében a végtagok kihűlnek, úgy érezzük, hogy fázunk.
A delta hanghullám súlyosabb betegségek gyógyítására szolgál, mely első lépésként kikapcsolja a testérzést, hogy könnyedén megtisztíthassa a szervezetet.

 Hogyan folyik a terápia?

 Hangfürdő során lehet kényelmes testhelyzetben, relax fotelben ülni vagy,  kényelmes fekvő helyzetben lenni.  A testre, azon belül is a 7 fő csakrára (főbb energia központjai a testnek) az adott csakrához rendelt tálak, valamint a test körül továbbiak kerülnek elhelyezésre. A tálak több különböző technikával történő rezegtetése csodálatos hangok kíséretében rövid idő alatt mély meditatív állapotba helyezik a kezelt személyt. A kellemes masszírozó rezgések a csakrákon keresztül eljutnak a legbelsőbb szervekig, ahol a sejtmembrán szintjéig rezonálva felfrissítik azokat.    Mely betegségek gyógyíthatóak a tálakkal?  A zengőtálak feloldják a stresszt, a félelemérzetet, ellazítják az izmokat, s megoldást jelentenek az érrendszeri problémákra is. Enyhítik a nyaki, háti, deréktáji, ízületi fájdalmakat. Oldják a görcsöket, az alhasi panaszokat, erősítik az immunrendszert, s megkönnyítik a légzést is. Mindemellett a hangterápia növeli a koncentrálóképességet, megszünteti a fejfájást, az erőtlenséget, méregtelenít, valamint alvászavarok kezelésére is kiválóan alkalmas. A hangtálak segítségével ezen felül a meditáció érzését is megtapasztalhatjuk.

 Egy hangtál készítésénél 7-12 különféle fémet használnak fel. Az előállításkor bedolgozott anyagok száma és minősége a készítés helyétől és a vallási behatástól függ. A hagyomány szerint egy hangtál hét fémet tartalmaz, ezek külön külön egy bizonyos bolygót szimbolizálnak.

• Arany – Nap 
  
• Ezüst – Hold
  
• Higany – Merkúr
  
• Réz – Vénusz
  
• Ón – Jupiter
  
• Vas – Mars
  
• Ólom – Szaturnusz  

Érdekesség:

Az egykor élt kovácsok csak akkor készítettek hangtálakat, ha munkavégzés közben a feleségük is jelen volt. Ez azon a felfogáson alapult, hogy az univerzumban a két őserő, a yin és a yang egymást kiegészítő energiája jelenti a teljességet./forrás: Gyuricza Andrea/