December 26.

December 26.: Karácsony másodnapja, István napja

István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk Szent István névadó szentjének a napja.

Egészség- és termésvarázsló napnak is tartották e napot, ha jó idő volt, jó termés volt várható. E napon is betlehemeztek. A regölés fő időpontja ezen a napon van. A karácsonyi étlapon a húsleves, disznóhúsból készült főétel, kalács, bor, pálinka szerepelt.

A karácsonyt követő időszakhoz kapcsolódik a regölés hagyománya: az István napjától, december 26-tól újévig járó regösök különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adomány gyüjtő szokás volt. A borszentelésre Szent János napján, december 27-én került sor régen. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott, mivel a szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.


A XVI-XVIII. században a vízkereszt utáni első hétfőt regelő hétfőnek nevezték. Heltai Gáspár a XVI. században a regelő hetet említi, mikor az emberek isznak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe. Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben volt szokásos a regölés.
A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó lány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt regöltek össze egy legénnyel. E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek. Néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A bevezetőhöz tartozik a csodaszarvasról szóló részlet is.
A regölés első kutatója Sebestyén Gyula volt. Nem volt zeneértő - fonográffal vette fel az énekeket. Mások - főként Lajtha László - jegyezték le őket.

A hejgetés célja az új esztendőben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása.
Résztvevői legények, akik elsősorban a lányos házakat keresik fel. A mondókát ostorok csattogása, harangszó, furulya, dob és a köcsögdudához hasonló "bika" hangja kísérte. A hejgetés a búza élettörténetét mondja el a mag elvetésétől a kenyér elkészültéig.

December 26-27-én köszöntik az Istvánokat és a Jánosokat.

Áldott, szeretetben gazdag Karácsonyt ! Merry Christmas

Mézeskalácsosságról

A mézeskalács készítésének több évezredes hagyománya van Európában. Ünnepi alkalmakra már a görögök, később a római birodalom népei is gyakran készítettek különböző mézeslepényeket, mézeskalácsokat, sőt mézes italokat is. A rómaiaktól Nyugat-, majd Közép-Európa népei tanulták meg a mesterséget. A középkorban a kolostorokban készítették a mézeskalácsot, majd a szakma kezd polgáriasodni és a XIII. századtól már megalakulnak az első céhek is.

A magyarországi mézeskalácsosság története a középkorba nyúlik vissza. Valószínű, hogy ekkor nálunk is a szerzetesek terjesztették.

A magyarországi mézeskalácsos céhek a XVII. században, nyugateurópai mintára alakultak: Pozsonyban, Besztercebányán, Kassán, Eperjesen, Nagyszombaton voltak az elsők. Az alföldi városok mézeskalácsosai csak a törökök kiűzése után, a XVIII. század elejétől alakítottak érdekeik védelmére céheket. Az Alföld legnagyobb mézeskalács központjában, Debrecenben 1713-ban alakult meg az első mézeskalács céh.

A magyarországi mézeskalácsosságnak Debrecen az egyik legjelentősebb központja, ahol évszázadokon keresztül kiváló minőségű, messze földön híres mézeskalácsot készítettek és készítenek még napjainkban is. A múlt században, de még e század elején is, a búcsúk és vásárok nyüzsgő forgatagának velejárói voltak a mézeskalácsosok. Termékeik, a mézesbábok, babák, huszárok, kardok, tányérok, színes tükrösszívek, nem csak finom, ízletes csemegék voltak, de a leggyakoribb ajándéktárgyak, a kedvestől kapott, sokáig őrzött emléktárgyak is.

A virágzó mézeskalácsos mesterség már a XIX. század végén, de főleg a XX. század elején hanyatlásnak indult. Ennek fő oka a cukorkagyártás, majd a cukrászsütemények megjelenése volt. A vásárokban, búcsúkban az édességet már nem csak a mézeskalács termékek, hanem a cukrász termékek is jelentették. A versenyben a mézeskalácsosok háttérbe szorultak. Egy részük áttért a cukrászmesterségre, másik részük mindkét ipart folytatta, sokszor a két mesterség elemeit ötvözte.

forrás: mesterségek,mézeskalács

Hiedelmek, a karácsonyi asztal ételei

 

A téli ünnepkör legnagyobb ünnepén, karácsonykor az étkezésekhez fűződő szokások meghatározták a karácsonyi asztal terítésének módját, a karácsonyi ételeket és az ezekhez kötődő mozzanatokat. A karácsonyi asztalon vagy asztal alatt elhelyezett ételeknek, egyéb tárgyaknak különleges erőt tulajdonítottak. A hagyomány meghatározta, hogy milyen karácsonyi ételeket kell elfogyasztania a családnak, hogy a következő évben minden családtag egészséges legyen, és hazatérjen, ha elkerül otthonról. Az étkekhez fűződő hiedelmek szerint a karácsonyi ételek befolyásolták a jószág egészségét és a termények bőségét a következő évben.

Csallóközben szentestén a karácsonyi asztal elkészítése nagy gonddal történt. Az asztalra kerülő tárgyak szorosan kapcsolódtak karácsony ünnepéhez és ezeknek a háziak nagy jelentőséget és varázserőt tulajdonítottak. Fehér, házilag szőtt abrosz takarta az asztalt, mely alá búzaszemekből keresztet rajzoltak. A feldíszített karácsonyfa is az asztal egyik sarkára került. A régi időkben a karácsonyfát is a családtagok által készített díszekkel ékesítették: aranyozott dióval, almával, mézeskaláccsal és apró süteménnyel. A fa alatt fokhagyma, alma, ostya és méz, dió, öregbab, lencse, só, bors volt. Ide tették a frissen sült kenyeret és kalácsot, amelyet háziszőttes asztalkendővel takartak le. Rárakták a családfő ünnepi kalapját, melyet Szent József kalapjának neveztek. Ezzel a család szerencséjét és békességét védték, hogy minden családtag a következő esztendőben egészséges és szerencsés legyen. A fokhagyma az egészség és az élet őrzője volt. A karácsonyi asztalon elhelyezett fokhagymát később az állatok gyógyítására is használták. A kenyér, a kalács, az ostya és a méz az egész évi élelem biztosításának szimbóluma volt. A lencse, a bab, a dió az anyagi gazdagság jelképeként volt az asztalon. A hiedelem szerint a babot azért fogyasztották, hogy elegendő nagypénzük (papírpénzük) legyen egész évben, a lencsét pedig azért, hogy mindig elég aprópénze legyen a családnak. A borsot azért tették az asztalra és a levesbe, hogy megőrizze a család egészségét. Az asztal alá került egy köteg szalma, egy tiszta búzával teli kosár abból a célból, hogy biztosítva legyen a gabona az eljövendő évben. A népi hiedelem azt is tartotta, hogy a szalmakötegen pihen meg éjfélkor a kis Jézus.

A karácsonyi asztalra kerültek a főzéshez szükséges eszközök, és az asztal alá helyezték a gabonatermesztés, a földművelés, a favágás és a mesteremberek munkaeszközeit is. Az asztalra helyezett tárgyak jelképesen ez újesztendőt képviselték. A lélek nyugalma érdekében az élelem mellé az imádságoskönyv, a rózsafüzér, esetleg a Biblia is odakerült. Hittek abban, hogy ezek a vallási élethez fűződő tárgyak az egész család lelki békéjét biztosítják. A karácsonyi asztalon és a karácsonyfán gyertya égett, melynek fénye Jézust jelképezte.

A szentestén a karácsonyi vacsora elfogyasztása igazi ünnep volt. A vacsoránál minden családtagnak az asztalhoz kellett ülnie, mivel fontos volt, hogy az ételt együtt fogyasszák el. A gazdasszony már előre minden ételt az asztalra készített, ő sem kelhetett fel az asztaltól vacsora közben. A közösen elfogyasztott karácsonyi vacsora egyik hiedelme volt, hogy a hosszú útra induló családtag, ha eltéved, gondoljon a közösen elfogyasztott karácsonyi vacsorára, és akkor biztosan hazatalál. Ugyanezt szolgálta az a szokás, hogy egy almát annyi felé vágtak, ahányan körbeülték az asztalt. A felvágott alma a család egységét, békéjét és a természet visszatérő erejét is jelképezte. A dióhoz kapcsolódó hiedelem az volt, hogy aki férges diót talált karácsonykor, megbetegedett a következő évben, viszont aki egészséges diót tört, nem betegedhetett meg.

A vacsora előtt a családfő felköszöntötte az ünnepet, hálát adott azért, hogy a családja megérte a szent karácsony estét. A köszöntőt az követte, hogy mindenki ivott a pálinkából, evett a mézzel megkent ostyából, és ezután vette kezdetét a vacsora. A lencseleves után a mákos csikmákot (kifőtt metélt tészta), lekváros dereglét (derelyét) és öregbabot fogyasztották el.

Karácsony misztikumát sok hiedelem és szokás kísérte, melyek közül egyet-egyet a mai családoknál is felfedezhetünk. Szinte önkéntelenül és néha tudattalanul követjük azokat a szokásokat, melynek részesei voltunk gyermekként minden karácsonykor nagyszüleink házában. Ezeket megismételve, gyakran nem is sejtjük, hogy milyen régre visszanyúló szokások és hiedelmek nyilvánulnak meg akkor, amikor a 21. század elején körbeüljük a karácsonyi asztalt.

(A cikk Marczell Béla Naptár és néphagyomány – Csallóközi népszokások könyvében szereplő írások felhasználásával készült.)

Luca széke

A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb Luca napja. 

A Gergely-naptár életbe lépése előtt december 13-a Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig az év leghosszabb éjszakája,ezért sok néphit, babona, szokás tartozik hozzá. 

Keresztény hagyomány
Bár a tizenhármas szerencsétlen szám a keresztény hiedelemvilágban, hiszen Jézussal együtt ennyien ültek az apostolok az utolsó vacsorán, ahol Júdás elárulta őt, a fény szimbóluma elválaszthatatlan Szent Luciától, így kerülhetett ő erre a dátumra a naptárban.Lucia Szicíliában, Szirakuza városában élt, a III-IV. században. Nemesi családból származó, előkelő lány volt, akit beteg édesanyja magával vitt Szent Ágota sírjához, hogy együtt kérjék imájukban a szent közbenjárását gyógyulása érdekében. A sírnál a lánynak megjelent a szent, hívta őt az égiek seregébe. Édesanyja meggyógyult, Lucia pedig azt kérte tőle, soha ne adják férjhez, mert ő Jézus jegyesének tekinti magát. A lányt hite miatt feljelentette elhagyott vőlegénye, és ezzel megkezdődött megpróbáltatásainak sorozata - bordélyházba akarták kényszeríteni, megszégyeníteni, olajjal és szurokkal leöntve megégetni, kiszúrni a szemét - innen az "örök világosság fényeskedjék néki" -, de semmi nem fogott a lányon. Végül elvágták a torkát, ám addig nem halt meg, míg végső imáját be nem fejezte. Így vált aztán többek közt a vakok, szemfájósok, hegyes szerszámmal dolgozók védőszentjévé.

Népi hiedelmek
Kevésbé mondható szent életűnek az a rontó nőszemély, Luca asszony, aki még az ősi hiedelemvilágból maradt fenn, és kapcsolódott össze december tizenharmadikával. A "gyerekek rémének" is nevezett boszorkány napján, akár tavasszal György napján, szabadon garázdálkodtak a gonoszok; így ez a nap gonoszjáró és dologtiltó nap is volt egyben.A rémségeket varázslatokkal, a betegségeket vesszőzéssel lehetett csak elűzni, ezekhez társultak még a dologtiltó napok "aranyszabályai", nem véletlen hát, hogy annyi hiedelem kapcsolódott Luca napjához



Tilalmak
-Aki pedig megszegte az e napra vonatkozó tilalmakat, rettenetes büntetést várhatott - magától Lucától. Ezen a napon ugyanis tilos volt szőni, fonni, varrni, mert azzal bevarrták a tyúkok fenekét egész évre, tilos volt kölcsönadni bármit is, mert az egy évre elvitte a szerencsét is, nem szabadott mosni, és innentől a kémény alá kötözött nyírfa seprűvel volt csak szabad söpörni egész karácsonyig.

Időjóslás
Sok hiedelem kapcsolódott az időjáráshoz is, hiszen a földművelő családok számára roppant fontos volt a következő évi termés, megélhetés szempontjából. A jóslás egyik formája hagymakalendárium, másik a Luca kalendáriuma nevet kapta. Előbbinél egy hagymából 12 réteget hajtottak ki, mindegyik réteget megszórták sóval, és a kemence mellé tették. Amelyik réteg nedvessé vált a sótól, a következő év annyiadik hónapja nagyon csapadékosnak ígérkezett. Hasonló volt a lényege Luca kalendáriumának is: az azt követő12 napot figyelték meg, mindegyik nap az eljövendő év egy-egy hónapjának felelt meg. Amilyen idő volt az adott napon, olyan volt a várható tendencia a következő év annyiadik hónapjában is.

A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása.Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlõ szárú háromszögbõl formált csillag volt az alakja, állítólag már a kelták varázsló papjai, a druidák is ismerték. Ezt az ötszög-alakot boszorkányszögnek hívták. Készítõje Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-fenyõ-, cser- és rózsafából.

Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott állt, nyomban meglátta, ki az, mert az illetõ ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint leleplezése után azonban ugyancsak jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie. Azt tartották, aki az éjféli mise alatt ráül a Luca-székre, meglátja a boszorkányokat.Természetesen ezt a boszorkányok is tudták, és bosszút forraltak az emberek ellen az év legrövidebb, legsötétebb napján. Az emberek pedig hittek a mágiában és a bűbájos varázslatokban, ezért a 13-át megelőző estén bebiztosították magukat a rontás ellen: minden ajtót és ablakot bezártak, fokhagymát dugtak a kulcslyukba, keresztbe tették a a seprűt az ajtóban, és remélték, megússzák a boszorkányok bosszúállását.

Luca napján alakoskodni is szoktak. 

A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz. 

Ellenőrzi a fiatalokat, a lustákat megszégyeníti.

"Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán "kotyolni" járnak a kisfiúk. 

Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszöntőjüket. 

Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával "megvarázsolják" a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak.

 A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.

Luca napján ültették az úgynevezett luca-búzát. 

Cserépbe ültetett búza karácsonyig kizöldellt. 

A búzát az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek. 

Magát a búzát meg a jó termés reményében ültették.

Szokásban volt a “töltött” pogácsa sütése is. 

A sok pénz reményében sütötték, és aki megtalálta a pénnzel töltött pogácsát, annak a következő évben szerencséje és sok pénze lett.

Ugyanezen időszak alatt – Luca-napi kezdéssel – helyezzünk faágat vízbe, és ha kizöldül karácsonyra, garantáltan menyasszonyi sorba lépünk a közeli jövőben. 



Aközel kétezer éves hagyományok nem lehetnek alaptalanok.

Az év leghosszabb éjszakája méltán remek alkalom, hogy megfogalmazzuk magunknak, kire vágyunk, és a csillagokra bízzuk, hogy meg is érkezzen hozzánk.

Régi magyar varázslatok - holnap lesz december 13.

Luca napjának, azaz december 13-ának fontos szerepe van a magyar népi hiedelemvilágban. A 13-as szerencsétlen szám. Ekkor kezdték készíteni a luca-székét, amellyel a karácsonyi misén megláthatták a falu boszorkányát.

 Régi magyar varázslatok

Álmos bűbáj: Ha elalvás előtt megfordítjuk a párnát, azzal álmodunk, akit szeretünk. Aki éjszaka felébredve ismét megfordítja a párnát, akkor a kedvese is látja őt álmában.

 

Vigyázat a kaktuszokkal!: Ahol kaktusz van a háznál, ott nem megy férjez a lány, aki ott él. Tipp! Ha esedékes, érdemes a növényeket elajándékozni annak az ismerősnek, szomszédnak, ahol szintén eladó lány van. Nehogy már előbb férjez menjen! Ugyanez a helyzet a pávatollal is.

Egyéb turpisságok: Aki férjhez akar menni, véletlenül se törjön el tükröt, mert 7 évig nem kel el. Ne egyen fedőről, mert a férfiak nem veszik észre. Ne fogja meg a paplan csücskét és ne vegyék ki a seprűt a kezéből, bárki rimánkodik is. Jó jel, ha az ablakára fecske száll, vagy tavasszal egy gólyapárt lát.

Gazdag férj-fogó bűbáj: Ha jó és gazdag férjet szeretnénk, szakítsunk le egy négylevelű lóherét, rakjuk bele egy kendőbe, tartsuk 3 misén át az oltárvánkos alatt, aztán varjuk a ruhánk jobb oldalához.

Luca napi varázslat: Luca-napján rakjunk egy gyümölcsfa ágat egy vízzel teli edénybe. Ha az Szenteste bimbót hoz és az kipattan, a következő évben férjhez megyünk. Még hatásosabb, ha az ág lopott és mezítláb szakítjuk le. Az edénybe napkelte előtt mindig friss vizet kell önteni. (Tapasztalhatjuk, hogy több varázslatban szerepel lopott holmi. A magyar néphit szerint nagyobb hatalma van annak, amelyet bűn útján szerzünk, amelyhez negatív dolog kötődik. A temetőből lopott föld is erre példa, mert a temető mitikus helynek számít, amelyhez közvetlenül és közvetett módon is (elhaltak szellemei) sok negatív dolog, babona, hiedelem kapcsolódik. A mitikus hely párosul egy negatív, bűnös cselekedettel: a lopással, ezáltal növelve tovább a varázslat erejét. A meztelen láb a meztelenséget jelképezi, ezáltal kapcsolódik össze a szent és a profán: a temető szentsége és a meztelenség bűne.)

Pogácsa jóslás: December 13-án süssünk 13 darab pogácsát, azokba tűzzünk libatollat. Mindegyik egy-egy férfinevet tartalmazzon. Amelyik nem ég el, úgy hívják majdani vőlegényünket. Ha mindegyik elég, akkor jövő farsangkor sem lesz bekötve a lány feje. Naponta 1 pogácsát kell elégetni karácsonyig. (Luca napjának, azaz december 13-ának fontos szerepe van a magyar népi hiedelemvilágban. A 13-as szerencsétlen szám. Ekkor kezdték készíteni a luca-székét, amellyel a karácsonyi misén megláthatták a falu boszorkányát. Férjjóslások és különféle tiltások napja. Tilos varrni, mert aki ekkor vesz tűt és cérnát a kezébe, az bevarrja a tyúk fenekét - nem lesz tojás. (Hasonlósági mágia)).

Bűvös cédulák: Az éjféli misére karácsonykor vigyünk 12 cédulát, mindegyiken egy férfinévvel. Úrfelmutatáskor húzzunk ki egyet közülük és máris megtudjuk, mi lesz életünk párjának a neve.
Ha véletlenül kihagytuk az éjféli misét: Ugyancsak az éjféli mise ideje alatt - ha otthon maradt a lány - lopjon a szomszédoktól forgácsot vagy aprófát. Ha páros számút markolt fel, akkor hamarosan férjhez megy. Tipp! Ha a szomszéd nem fával fűt, vagy nincs kandallója, az a kis faforgács bárhonnan "beszerezhető"!


Szilveszteri varázs: Szilveszter éjjelén üljön a lány a küszöbre, arccal befelé, majd hirtelen mozdulattal rúgja hátra mindkét cipőjét. Ha a cipők orra befelé néz, kérő jön a házhoz. Ha kifelé állnak, meghal egy ismerős. Tipp! Vigyázzunk az arra járó, gyanútlan szomszédokra és járókelőkre! (Ebben a varázslatban ismét előjön az, amit a mágia fejezetben leírtam. A rítusban benne van a kockázat. Tehát annak ára, hogy az érdeklődő megtudja, hogy férjhez megy-e, egy ismerőse élete, abban az esetben, ha a válasz nem. A kinn-benn, jó-rossz, nappal-éjszaka ellentétpárokat oppozícióknak nevezzük. Ezek nagy része a világ népeinek nagy részénél megtalálható, eredetük az őskorig vezethető vissza.)

Forrás: régi magyar varázslatok

Műemlékeink - Pipo várkastély Ozora

A reneszánsz kor emlékhelye az ozorai Pipo-várkastély.



Ozora várkastélya igazi kuriózum a hazai műemlékek között, hiszen a reneszánsz világ hangulatát tükröző épületek csak jelentős átépítésekkel, vagy romosan maradtak fenn az országban. Ám Ozorán a barokk korban magtárrá alakított épületből helyreállítható volt a 16. századi reneszánsz palotaépület, ahol igazi középkori hangulat fogadja a látogatókat.

A várkastély építése a firenzei születésű Filippó Scolari nevéhez fűződik, aki 1416 körül kezdte el építeni az otthonául és gazdaságának központjául szolgáló épületet. Az építkezéshez szülővárosából hívott mestereket, így többek között Amannatínit, a híres építészt is, aki az eldugott tolnai dombok közé varázsolt egy kora reneszánsz firenzei városi palotát.

 

Ozorai Pipo

/1369-1426/

főúr, hadvezér, pénzügyi szakember
Zsigmond király legsikeresebb hadvezére, nélkülözhetetlen gazdasági-, diplomáciai tanácsadója és kitűnő szervező. Pályafutása során volt temesi ispán, kincstartó és szörényi bán is, valamint a Sárkány-rend alapító tagja.

Ozorai Pipo, eredeti nevén Filippo Scolari, elszegényedett firenzei családból származott. 1382-ben, még gyerekként került Magyarországra, egy Budán működő firenzei kereskedőház képviselőjeként. 1387-ben állt Zsigmond király szolgálatába. Az egykori kereskedősegéd Pipo állítólag azzal hívta fel tehetségére először a király figyelmét, hogy egy tanácskozáson, a jelenlevő főurak legnagyobb ámulatára, pillanatok alatt ki tudta számolni, hogy mekkora összeg szükséges a szóban forgó had kiállításához. Kezdetben gazdasági, nemsokára pedig katonai és diplomáciai tevékenysége révén, rövidesen a király legbizalmasabb, nélkülözhetetlen tanácsadója lett.


Ozorára állítólag a szerelem vezette a Pipo lovagot. Siklósi várkapitány korában ismerkedett meg a közeli Ozora birtokosának, Ozorai Andrásnak egyetlen Borbála lányával, akit hamarosan feleségül is vett. Borbálát, tekintettel arra, hogy az Ozoraiaknak nem volt fiúörököse, Zsigmond király fiúsíttatta, így férjét új birtoka és felesége családneve után Ozorai Pipoként emlegetik azóta is.

 Zsigmond király lovagjának hősiessége és hűsége is legendás volt. Választott hazájához, királyához és feleségéhez is rendíthetetlenül ragaszkodott. A legenda szerint amikor a köszvénytől szenvedő Piponak medikusai azt ajánlották, hogy fájdalma csillapítása illetve gyógyulása érdekében minden éjszaka más nővel háljon, ő ezt gondolkodás nélkül visszautasította, feleségéhez való hűsége okán. 

Zsigmond legsikeresebb hadvezéreként lényegében a király minden hadjáratában részt vett és számos önálló hadjáratot is vezetett; többek közt Boszniába, Szerbiába, Friaulba, Havasalföldre és a husziták ellen is, több alkalommal. Legmaradandóbb katonai érdemének mégsem ezen hadjáratok tekinthetők; hanem a törökök elleni, al-dunai végvárrendszer kiépítése, aminek jelentős részét Ozorai Pipo kezdeményezésére és felügyelete alatt emelték. Sőt, Temesvár és Nándorfehérvár kiépítésének megkezdése is az ő nevéhez fűződik.


Egy másik, felelősségteljes megbízatás teljesítése is kötődik Ozorai Pipo nevéhez; mégpedig a következő fél évszázad egyik legnagyobb hadvezérének nevelése, tanítása. Az ő szolgálatában kezdte ugyanis katonai pályafutását a későbbi törökverő, az ekkor még gyermek Hunyadi János...

1426 végén, a déli határon, Ozorai Pipo még egy utolsó, fényes győzelmet aratott a törökök felett. Az utolsót, sikerekben gazdag földi léte során; ugyanis nem sokkal a csata után, 1426.december 27-én, Lippán, feltehetően agyi infarktus következtében, Pipo végleg lehunyta szemeit. Érdemeiért és állhatatos hűségéért királya és régi barátja gondoskodott róla, hogy Ozorai Pipót a magyar királyok temetkezési helyén, a székesfehérvári bazilikában helyezzék örök nyugalomra; temetésén a király pedig személyesen vett részt. Pipo gyermekei nem élték meg a felnőttkort. 

forrás: Történelmi Hősők.
Műemlékek Honlapja,