Kávé története

 

Számos legendát ismerhetünk a kávé élénkítő hatásának felfedezéséről. Az egyik legrégebbi történet szerint Etiópiában, Krisztus előtt 850 táján vette észre egy fiatal kecskepásztor, hogy az egyik növényfajta termését elfogyasztó kecskék rendkívül élénkké váltak.

Ez után szerzetesek kóstolták meg a termést, de csalódást okozott nekik a keserű íz, úgyhogy a maradékot tűzbe dobták. Hamarosan finom illatokat éreztek a levegőben. Az illat annyira felcsigázta kíváncsiságukat, hogy a pörkölt termést lefőzték. Az ilyenformán készített italt Isten ajándékának tekintették, mert elfogyasztása után szinte egész éjszaka ébren tudtak maradni.


2. A kávé felfedezése

A kávéivás kultúrája a XI. század táján alakult ki. Ekkoriban importálták először a kávét Arábiába a növény őshazájából, Etiópiából. A perzsákat elbűvölte az ital erőteljes stimuláló hatása, a kávét "iszlám borként" emlegették, hiszen a valódi bor fogyasztását a muzulmánoknak vallásuk szigorúan tiltotta. Innen ered a "kávé" szó is, amely a régi arab "kahua" névből származik.

A XV. század második felében a kávé elterjedt az Arábiai Királyság egész területén, majd Mekkán és Medinán keresztül 1510-ben már Kairóig is eljutott.

A XVI. század első felében az Oszmán Birodalom hatalma csúcspontjára érkezett. A kávé eközben az élet mind fontosabb részévé vált Arábiában, Kis-Ázsiában, Szíriában, Egyiptomban, valamint Dél-Kelet-Európában is. Az első kávéházak 1530-ban és 1532-ben nyíltak meg Damaszkuszban, illetve Aleppóban.


3. A kávé meghódítja Európát

1615-ben velencei kereskedők hozták el Nyugat-Európába az első kávét tartalmazó zsákokat. A kávét csodás aromája és élénkítő hatása hamar népszerűvé tette. Hamarosan Európa-szerte felbukkantak a kávéházak. A polgárság, amelynek gondolatai mindig az üzlet körül forogtak, valósággal magasztalta a kávéfogyasztás józanító hatását, hiszen a kávé még az iszákosokból is szorgos munkásokat csinált. A holland és angol telepesek a földkerekség legkülönfélébb tájain megszerzett gyarmatokra vitték el a növényt, hogy ültetvényeiken tovább termesszék.

Amikor a törökök 1683-ban Bécs ostromának befejezésére kényszerültek, távozásukkor 500 zsák kávét hagytak hátra. Egy vállalkozó szellemű lengyel üzletember ezt a készletet használta fel a város első kávéházának megnyitására.

A kávéfogyasztás terjedésével párhuzamosan növekedtek a kávéültetvények világszerte. Európában pedig már a XVII. század elején sikeres próbálkozásokat tettek az üvegházi kávétermeszre is. 1714-ben XIV. Lajos király ajándékba kapott egy kávécserjét Párizsban. Ez az egyetlen növény a közhiedelem szerint sok millió mai kávécserje őse.


4. A kávé a XX. században

A XX. század eleje óta Brazília a világ legnagyobb kávétermesztője. A teljes mennyiség körülbelül egynegyedét állítja elő ez biztosítja számára az első helyet. A világ kávétermelése körülbelül évi 100 millió zsák. Ennek legnagyobb része Közép-Amerikából, Brazíliából és Dél-Amerika trópusi övezeteiből származik.

A házi kávépörkölést idővel teljesen kiszorította az ipari késztermék-gyártás. 1901-ben a japán Dr. Sartori Kato bemutatta a nyilvánosságnak az első oldódó kávéport. 1938-ban a Nestlé társaság megteremtette az oldódó kávé (az ún. instant-kávé) kereskedelmi értékesítésének alapjait is.

A kávé felhasználásának alakulásáról érzékletes képet ad a statisztika azzal kapcsolatban, miként fejlődött a nyerskávé fogyasztása a legutóbbi 250 évben:

1750: 600.000 zsák, 1850: 4 millió zsák, 1950: 36 millió zsák, 1995: 94 millió zsák, 2000: 103 millió zsák.

A forró és élénkítő ital iránti kereslet hamarosan az olaj utáni második legfontosabb kereskedelmi termékké tette a kávét. A sikertörténetet persze tarkították túltermelési időszakok – melyek során hatalmas fölös készleteket égettek el – árzuhanások, a világgazdasági válság, fogyasztáscsökkenési periódusok a két világháború idején, és végül nemzetközi kávékereskedelmi megállapodások, amelyek célja a kávé árának stabilizálása volt.

Kávé világnapja

Szeptember végén számos országban ünnep a kávé világnapja.

 Magyarországon nyolcadik alkalommal fognak össze a szakma képviselői, hogy tehetséges, alkotókedvű baristák avassák be a közönséget a kávé világába.

Hétfőn kezdődik a csillagászati ősz

Ebben az évben szeptember 23-án ünnepelhetjük az őszi napéjegyenlőséget. 

   Őseink ilyenkor hálát adtak a természet bőkezű ajándékaiért, a termények sokaságáért.

  A Nap éppen 90° magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka is ugyanolyan hosszúságú ezen a napon.

2019. szeptember 23-án elkezdődik a csillagászati ősz.

Őszi falevelek

A levélhullás (abszcisszió) komplex fiziológiai változások eredménye. A fotoszintézis folyamata csökkenti a levélzetben található klorofill mennyiségét; a növények ezt a nyári hónapokban visszapótolják. Amikor a nappalok rövidülni, az éjszakák pedig hűvösödni kezdenek, vagy a száraz évszak hatásai érződni kezdenek, a lombhullató növények klorofillpigment-termelése visszaesik, így a levelekben jelen lévő egyéb festékanyagok láthatóvá válnak: megjelennek a levelek őszi színei. Ezen festékanyagok közé tartoznak a sárga, barna és narancs színeket adó karotinoidok. Az antocián pigmentek a leveleket vörösre és lilára festik; ezek nem mindig vannak jelen a levelekben, csak késő nyártól, amikor a cukrok a levélben maradnak az abszcisszió megkezdődése után. A gyönyörű őszi tájképek a világ olyan részein láthatók csak, ahol a rövidülő nappalok és hideg éjszakák előfordulnak. Máshol a lombhullató fák levelei egyszerűen leesnek, az antocián felhalmozódásából adódó ragyogó színek beállása nélkül.

Gondolatok

 

,,Ha van kerted és könyvtárad, akkor mindent birtokolsz, amire valójában szükséged van.” (Marcus Tullius Cicero)

,,A kert nagy tanár. Türelemre és gondos odafigyelésre tanít; tanítja a munkát és a takarékosságot; de mindenekelőtt megtanít a tökéletes bizalomra.” (Gertrude Jekyll)

Ősz kezdete - hova repülnek a füsti fecskék?

Az állatvilág legbámulatosabb vándorai a madarak.

Az őszi hónapok, különösen a szeptember átlagos hőmérséklete szerint maradnak, illetve távoznak tőlünk költöző madaraink.Radarmegfigyelések alapján tudják a tudósok, hogy évente körülbelül kétmilliárd énekes- és kismadár indul útnak Európából, és repül át a Földközi-tengeren és a Szaharán. A madarak előrelátóan, energiatartalékokkal felszerelve indulnak el a hosszú utazásra. A legfontosabb feltétel ahhoz, hogy a repülést bírják az, hogy a leggazdaságosabb sebességet választják. Ha túl lassan repülnének, akkor túl sok energiát kellene elpazarolniuk, hogy egyáltalán fenn maradjanak.Ha viszont túl gyorsan repülnének,rengeteg  energiát kellene elhasználniuk, hogy legyőzzék a levegő súrlódását.A kettő között van az a bizonyos energiatakarékos repülési sebesség, amely minden madárnál a test felépítésétől függően más és más, de amelyet minden madár pontosan betart.
Minden repülő madár légörvényt hoz létre a szárnyai mögött, mindkét oldalon. A nyomában repülő másik madár így egyszerűen csak  viteti magát az előtte repülővel. Igy az ék alakzatban repülő madarak sok energiát képesek spórolni. Mivel az élen repülő madárnak a legnehezebb a dolga, ezért azt társai gyakran le is váltják.









 A füsti fecskék háta fekete, feje eleje vörös, hasa fehér és villás farokkal rendelkeznek. Május elején érkeznek Afrikából. Hazánkban párt választanak és fészket raknak. Általában a házfalak felső részébe, istállókba tapasztják fészküket, mely sárból, saját nyálukból készítenek.
Szeptember elején kezdenek gyülekezni nagyobb csoportokban villanydrótokon, fákon. Ilyenkor eszmélünk, hogy elmúlt a nyár. Szeptember végén indulnak dél felé százas csoportokban, de a későket még október közepe-vége felé is lehet látni.

Jövő tavasszal pedig újra útra kelnek, hogy május elején, a nyár hírnökeként, csivitelve megérkezzenek

A magyar néphit szerint a fecskék ősszel a nádasokba húzódnak, s télire halakká változnak. Tavasszal újra fecske lesz belőlük. Hasonló hiedelem él a kínaiak körében is, szerintük a telet a tengerben kagylóként vészeli át, és minden tavasszal visszaváltozik eredeti formájába. A fecske a gólyához hasonlóan, szerencsét és boldogságot hozó madár. Azt mondják, akiknek ereszük alatt fecske fészkel, szerencsések lesznek. Ha beteg ember házába száll a fecske, gyógyulást, ha a fiatal házasokéba, boldogságot jelent.


Kányádi Sándor:    Ősz eleji kívánság

A vadludak és a darvak
már az égre ékelődnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

A fecskék is készülődnek,
sürgönydróton sorakoznak;
jó utat az elmenőknek,
hosszú őszt a maradóknak.

Az árnyékok vékonyodnak,
a patakok hűvösödnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

Magyar konyha történet

A magyar konyhaművészet gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza. Ám manapság egyre ritkábban találkozni olyan fogásokkal, amelyek valóban az évezredes, évszázados hagyományos ízeket mutatják meg. E helyett a pirospaprikás, fekete borsos gulyást, csikós, paprikás imázst próbálják ránk erőltetni olyannyira, hogy már háziasszonyaink konyhájából is hiányoznak az ősi fűszereink, még pontosabban fűszerszámaink, hiszen a fűszerezés minden esetben a harmónia, az egyensúly visszaállítását, a gyógyítást is szolgálja, ha máshol nem is, akkor az emésztőrendszerben. Minden ősi fűszerünk egyben gyógynövény is, ízük harmóniája egyidejűleg szolgál testi, érzelmi, gondolati egyensúlyunk megtalálásához.

Az ősi magyar fűszerekhez, ételekhez való visszanyúlás érdekében mogyoróhéjban tekintsük át a magyar konyha történetét.

Az ősi magyar konyha néhány jellemzője mai napig tetten érhető konyhaművészetünkben, ilyenek pl. a következők:

Az általunk igazán ízletesnek tartott ételekben a pentaton (édes, savanyú, sós, keserű, csípős) ízharmónia jelenik meg, melyből egyik íz sem „lóg ki”, nem válik dominánssá, s éppen ettől élvezetes (pl. gondoljuk az igazi házi húsleves ízeire).

Legfinomabb ételeink egyetlen edényben készülnek, és
ezek mindig leveses, szaftos fogások.

Nagyon sok az olyan tartalmas leves, ami főétkezésnek is beválik, pl. gulyásleves, babgulyás, palóc leves, stb.


Az ősmagyarok, a nyugati népeket több ezer évvel megelőzve, ismerték és alkalmazták a szárított hús és tejpor készítését. Így egy ősmagyar lovas bőrzsákjában több liter levesnek vagy tejnek megfelelő élelmet vihetett magával. Alkalmazták az aszalást és a füstölést is. A téli szálláshely körül gabonaféléket termesztettek: árpát, kölest, búzát. A főzéshez bográcsot használtak, a sütéshez nyársat. A kásafélékből, a gabonákból tejben, vízben főtt kásákat, később kerek köveken sütött lepényeket készítettek. Ezek a lepények átmenetet jelentettek a kenyér és a tésztafélék között. Az egyik legrégebbi tésztánk a galuska és a csipetke.

Ételeik ízesítéséhez előszeretettel használtak tárkonyt, csombort, kakukkfüvet, fokhagymát, rozmaringot, zsályát, valamint gyümölcsöket (áfonya, fekete ribizke), és virágokat (ibolya, körömvirág, rózsaszirom).

A magyar konyhában mai napig fontos étel-alapanyag a vöröshagyma, káposzta.

A tej savanyításával nyert kötő-, sűrítő- vagy éppen alapanyagok közül is a magyar tejföl és túró nem csupán számos ételünk nélkülözhetetlen kelléke, hanem egyetlen más világkonyhában nem használatos (tejszínt használnak általában).

Mindmáig egyedülálló pl. a kovászos uborka elkészítési módja, máshol nem készítenek ilyen savanyúságot.

A reneszánsz korban Mátyás király konyhája nagy hatást gyakorolt a konyhaművészetre, előtérbe került az élet élvezete, a finom fogások, ízletes lakomák, fantasztikus borok. Ebből a korból már írásos receptek is maradtak fent.

A török hódoltság korában a magyar konyha visszaszorult Erdélybe, és erdélyi konyhaként élt tovább. Az ásványi só elterjedése a konyhában is az erdélyi sóbányáknak köszönhető.

A paprikát Kolumbusz hozta magával Közép-Amerikából, az ebből készült megőrölt fűszer az írásos emlékek szerint a XIX. Században vált használatossá.

A konyhánkban próbáljuk meg hasznosítani a keleti hagyományokon kialakult táplálkozástudomány (makrobiotika) alapszabályait is, melyek a következők:

A mérsékelt égöv népeinek hagyományos tápláléka a teljes gabonafélék (erőt, energiát adnak), a zöldségfélék (gyógyítanak), a hüvelyesek, a gyümölcsök (méregtelenítenek, frissítenek) és olajos magvak. A hideg éghajlaton természetes a hús és a zsiradék fogyasztás. A gabonát (barnarizs, köles, kukorica, hajdina, búza, rozs, árpa, zab) sütve, főzve fogyasszuk. A hüvelyesek fehérjeforrások (bab, lencse, felesborsó). A gyümölcsnek nyugodtan megehetjük minden részét, kifejezetten használunk vele a szervezetünknek.
Mindig a közvetlen környezetünkben termő táplálékot részesítsük előnyben, mert arra van szükségünk, annak energiái vannak velünk összhangban.
Minden évszakban azt együk, ami éppen terem, legfeljebb természetes módszerekkel tartósított táplálékkal bővítsük étlapunkat.
Figyeljük magunkat, és rájövünk, hogy milyen ételre van szükségünk. Amikor az egyik irányba felborítjuk az összhangot, máris jelez a szervezetünk valamilyen másik oldali élelemre vágyással, amivel ellensúlyozza az eltérést. (Pl. húsos ételek után szomjasak vagyunk, zsíros ételre jól csúszik a bor, stb.)
A legtöbb energiát a cserép, öntött vas edényben való főzés hagyja az ételben. Jó még a zománcozott, acél és üveg edény is.

A főzéshez jó kedvvel, örömmel álljunk hozzá, mert akkor az ételen is érződik majd, hogy ezt jó szívvel készítették.

A főzés a nő, a családanya jelképe. A nő felelős a családi tűzhely melegéért, s ha nem vigyáz rá, a tűzhely kihűl, a család szétesik. A család tagjai akkor tartózkodnak szívesen otthon, ha melegséget, szeretetet, jó főtt ételt (régi mondás, hogy a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út), jó illatokat találnak a lakásban. Nem mindegy, hogy a családanya örömet talál-e a főzésben, sütésben, nem véletlen, hogy a magyar nyelv azt mondja, milyen finom ez az étel, érződik, hogy szívvel készült, igen, jó szívvel, szeretettel. Érdekes módon a magyar szokások szerint a szabadtüzű főzésnél szinte mindig az apa főz, így ha időnként is, de részt vesz a tűz táplálásában.

Fontos, hogy a rég elfeledett fűszernövények ízét és hatását újra felfedezve, szeretettel és szívesen használják azokat az ételek elkészítésénél, hiszen fűszerezni egészséges és pompás élvezet.

A jól elkészített ételt szívesen enni: egészség és életöröm.

Forrás: egész-ség,spir.akad.