A Biblia története szerint Sába királynője Izrael akkori királyának, Salamonnak bölcsességéről hallva felkerekedett meglátogatni őt. A királynő gyógynövényekkel, fűszerekkel és arannyal megrakodva érkezett Salamon udvarába, ahol rengeteg időt töltött találós kérdéseket téve fel az uralkodónak. A király minden kérdésre jól válaszolt, így Sába királynője előtt bebizonyosodott Salamon híres bölcsessége. Salamon gazdagsága is nagy benyomást tett Sába királynőjére. Távoztakor ő is ajándékokkal megrakottan tért vissza hazájába. Az Újszövetség Sába királynőjét Dél királynőjeként említi.
A Korán leírása nagyjából hasonlít a bibliai történetre, kiegészítve azzal, hogy a Korán szerint Sába királynője elhagyta pogány hitét és egyistenhívővé lett.
Etióp történek szerint Etiópia királyai Salamonnak és Sába királynőjének közös leszármazottjai.
Sába királynőjének és Salamon királynak találkozása számos irodalmi alkotás, zenei mű és festmény témája
lett.
.Ki is volt igazából Sába királynője?
Történetének talán leghíresebb és legfontosabb eleme az, ami Etiópiához kapcsolja a királynőt. 1320-ban egy etióp szerzetes – Yetshak - összeállított egy legendagyűjteményt - A Királyok dicsősége címmel. Ebben az áll, hogy amikor Sába királynője - etióp nyelven Makeda - meglátogatta Salamont, és a nagy király elcsábította. Salamon azt mondta, hogy örömmel látja a királynőt, de ne nyúljon semmihez anélkül, hogy kérné. Éjszaka a királynő megszomjazott a fűszeres ételektől, melyekkel Salamon kínálta, és ivott az ágya mellett álló vizes kancsóból. A király azt mondta, hogy Sába ezzel megszegte a szabályt…és ezért vele kell aludnia. Kilenc hónappal később Sába életet adott egy fiúnak, akit Meneliknek neveztek el. Az etiópok szerint a királynő és fia is áttért a zsidó vallásra, és Menelik alapította Etiópiában, Aksumban a Salamon zsidó, majd keresztény dinasztiát. Nagyjából abban az időben, amikor Yetshak nagyszabású munkáján dolgozott, Európában más legendák születtek. A Legenda Aureaban szereplő tizenharmadik századi történet szerint Sába prófétanő volt, és élete valamiképpen kapcsolódik Jézus Krisztus keresztre feszítéséhez. Sába királynője idővel szerves része lett a vallásos művészeti tárgyaknak. Gyakran ábrázolták varázslónőként, aztán csábítóként. Furcsamód francia gótikus szobrokon az látható, hogy a lábán úszóhártya van. Gustave Flaubert - Szent Antal megkísértése című művében vágytól fűtött, mindenre elszánt, csábító nőként ábrázolja, akinek elsorvadt a lába. Ez a testi fogyatékosság talán a korábbi zsidó és iszlám utalásokkal függ össze. A Koránban és a zsidó Targum Sheniben a királynő találkozik Salamon királlyal, és felfedi előtte, hogy szőrös a lába. A zsidó hagyományban később démoni nőnek ábrázolják, egy iszlám legenda szerint pedig Salamon a varázserejével távolítja el a szőrt a királynő lábáról, aztán feleségül veszi. A muszlimok Balkisnak nevezik Sába királynőjét, és úgy hiszik, országa Jemenben alakult ki. A Koránban Sába két kert, amit egy hatalmas vízgát öntöz, ahol magas színvonalú mezőgazdasági munka folyt. Az ország közel helyezkedett el a vörös-tengeri hajózási útvonalakhoz és az arab tevekaraván-utakhoz: mindezeknek köszönhetően a nemzet épült, fejlődött. Dél-Arábiában felfedeztek olyan régészeti bizonyítékokat, melyek megerősítik a fentieket. Jemen - Mareb körzetében, amit az ősi Sába nemzet fővárosának tartanak, ma is láthatóak a nagy vízgát maradványai. A vízgát i.sz. 543-ban omlott össze, de a tudósoknak sikerült megállapítani, hogy körülbelül kétszáz hektárnyi területet öntözött. Néhány évvel ezelőtt a régészek befejezték a Mareb körzetben lévő, Balkis trónja nevet viselő ősi templom visszaállítását. Az építmény az i.e. tizedik századból származik, ez alapján tehát - legalábbis eddigi tudásunk szerint - kapcsolható a királynőhöz. A Mareb körzettől három kilométernyire keletre áll egy másik épület, a Holdisten temploma, ami szintén intenzív kutatások tárgya. Radarkészülékek segítségével sikerült megállapítani, hogy rendkívül nagy és bonyolult szerkezet, és talán választ is ad a Sába rejtéllyel összefüggő kérdésekre. Sajnálatos módon a kutatásokat jelentősen gátolja a zavaros politikai helyzet, és amíg a terület nem válik biztonságosabbá a kutatók számára, könnyen lehet, hogy Sába igaz történetét továbbra is elhomályosítják a mítoszok és legendák.
Történetének talán leghíresebb és legfontosabb eleme az, ami Etiópiához kapcsolja a királynőt. 1320-ban egy etióp szerzetes – Yetshak - összeállított egy legendagyűjteményt - A Királyok dicsősége címmel. Ebben az áll, hogy amikor Sába királynője - etióp nyelven Makeda - meglátogatta Salamont, és a nagy király elcsábította. Salamon azt mondta, hogy örömmel látja a királynőt, de ne nyúljon semmihez anélkül, hogy kérné. Éjszaka a királynő megszomjazott a fűszeres ételektől, melyekkel Salamon kínálta, és ivott az ágya mellett álló vizes kancsóból. A király azt mondta, hogy Sába ezzel megszegte a szabályt…és ezért vele kell aludnia. Kilenc hónappal később Sába életet adott egy fiúnak, akit Meneliknek neveztek el. Az etiópok szerint a királynő és fia is áttért a zsidó vallásra, és Menelik alapította Etiópiában, Aksumban a Salamon zsidó, majd keresztény dinasztiát. Nagyjából abban az időben, amikor Yetshak nagyszabású munkáján dolgozott, Európában más legendák születtek. A Legenda Aureaban szereplő tizenharmadik századi történet szerint Sába prófétanő volt, és élete valamiképpen kapcsolódik Jézus Krisztus keresztre feszítéséhez. Sába királynője idővel szerves része lett a vallásos művészeti tárgyaknak. Gyakran ábrázolták varázslónőként, aztán csábítóként. Furcsamód francia gótikus szobrokon az látható, hogy a lábán úszóhártya van. Gustave Flaubert - Szent Antal megkísértése című művében vágytól fűtött, mindenre elszánt, csábító nőként ábrázolja, akinek elsorvadt a lába. Ez a testi fogyatékosság talán a korábbi zsidó és iszlám utalásokkal függ össze. A Koránban és a zsidó Targum Sheniben a királynő találkozik Salamon királlyal, és felfedi előtte, hogy szőrös a lába. A zsidó hagyományban később démoni nőnek ábrázolják, egy iszlám legenda szerint pedig Salamon a varázserejével távolítja el a szőrt a királynő lábáról, aztán feleségül veszi. A muszlimok Balkisnak nevezik Sába királynőjét, és úgy hiszik, országa Jemenben alakult ki. A Koránban Sába két kert, amit egy hatalmas vízgát öntöz, ahol magas színvonalú mezőgazdasági munka folyt. Az ország közel helyezkedett el a vörös-tengeri hajózási útvonalakhoz és az arab tevekaraván-utakhoz: mindezeknek köszönhetően a nemzet épült, fejlődött. Dél-Arábiában felfedeztek olyan régészeti bizonyítékokat, melyek megerősítik a fentieket. Jemen - Mareb körzetében, amit az ősi Sába nemzet fővárosának tartanak, ma is láthatóak a nagy vízgát maradványai. A vízgát i.sz. 543-ban omlott össze, de a tudósoknak sikerült megállapítani, hogy körülbelül kétszáz hektárnyi területet öntözött. Néhány évvel ezelőtt a régészek befejezték a Mareb körzetben lévő, Balkis trónja nevet viselő ősi templom visszaállítását. Az építmény az i.e. tizedik századból származik, ez alapján tehát - legalábbis eddigi tudásunk szerint - kapcsolható a királynőhöz. A Mareb körzettől három kilométernyire keletre áll egy másik épület, a Holdisten temploma, ami szintén intenzív kutatások tárgya. Radarkészülékek segítségével sikerült megállapítani, hogy rendkívül nagy és bonyolult szerkezet, és talán választ is ad a Sába rejtéllyel összefüggő kérdésekre. Sajnálatos módon a kutatásokat jelentősen gátolja a zavaros politikai helyzet, és amíg a terület nem válik biztonságosabbá a kutatók számára, könnyen lehet, hogy Sába igaz történetét továbbra is elhomályosítják a mítoszok és legendák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése