A természet körfolyama, a tavaszújulás és őszi érettség, nyári gazdagság és téli visszavonulás - ez a ritmikus váltakozás és nyomában a növényzet kibontakozása, a Nap járásának eredménye, amely az ember mindennapjait, ünnepeit, munkáját, a gazdasági élet alakulását meghatározta. Az esztendőt az ember mindig kultikus egésznek érezte, de az idő tagolásának igénye egyre inkább erősebbé vált a szabályos ismétlődések felismerésével, a kozmikus rend megértésének igényével együtt. S ennek a tagolásnak megjelenítésére a kalendárium megszerkesztése mutatkozott nagyszerű lehetőségnek.
Az első, igazán magyar szellemiségű kalendárium, a Lőcsei Kalendárium 1626-ban készült. 116 éven át országos nevezetességnek számított, és szállóigévé vált: „Ez is a lőcsei kalendáriumból való.” A magyar nyelvű kiadása 1626-ban indult meg, és 1741-ig majdnem minden évben megjelent. A lőcsei kalendáriumot hosszú időn keresztül a Neubarth (Neupart) család tagjai készítették.
A lőcsei kalendáriumok annyira el voltak terjedve, hogy sok más városban is utána nyomtatták. Ezt a hagyományt követte aztán a későbbi századokban készült naptárak klasszikus négyes tagolása is. Az első rész a hónapok, napok jegyzékét tartalmazta, rendszerint a névnapok, ünnepek, egyházi jeles napok felsorolásával, felekezetek szerint. A második rész az országos állat- és kirakodóvásárok helyét és idejét tartalmazta. A harmadik részben a Nap, a Hold járásával kapcsolatos információk, a tavasz, nyár, ősz, tél kezdetek meghatározása, és természetesen a tennivalók felsorolása, a kertben, az állatok körül, a befőzés során, a konyhakerti növények téli tárolása, kártevők elleni védekezés stb.
A negyedik rész pedig az előző esztendő nagyobb, országos eseményeit idézte meg.
Ma már, mint információ-szerző forrás és mint „hangulati tényező” a hagyományos kalendárium jelentősége csökkent, hiszen azokat az ismereteket, melyek révén korábban oly népszerűek voltak a naptárak, ma könnyebben, gyorsabban és olcsóbban meg lehet szerezni rádió, tv, internet segítségével. Ugyanakkor mégis elég sok szakterületnek van önálló naptáras kiadványa, mint: különböző mezőgazdasági ágazatok, vallási közösségek, különféle művészeti csoportok, kulturális intézmények, múzeumok. Aztán van például rejtvényfejtők kalendáriuma, de létezik koncertkalendárium is. És mint egy egész évre szóló kézikönyv speciális információkkal szolgál a téma iránt érdeklődők számára. Szerencsére sok helyen
érezhető a törekvés, hogy a hagyományos ismereteket, a népi megfigyeléseket, a jeles napokhoz, ünnepekhez kapcsolódó fogalmakat, szokásokat továbbörökítsék ezek a kiadványok.
A ma emberének vannak már szörnyűségesebb időkelepcéi: a határidőnapló, a mobiltelefon, az internet, és persze a televízió több száz csatornával, amely mind-mind leköti, meghatározza, szétforgácsolja, elaprózza, elfecsérli és vesztegeti idejét. Egyéni habitus, törekvés, családi hagyományból eredő szokás, hogy az idővel, mint az élet szövetével hogyan bánunk.
De hogy is van ez: az idő van kelepcében, vagy az ember?
Forrás: Tóth Katalin
régi korok
A januári első héten a mentát és a belőle készíthető teát mutatja be. Éppen akkor, amikor a karácsonyi és újévi ünnepkör bizonyára megterhelte a gyomrunkat, a mentatea pedig éppen emésztésjavító hatással rendelkezik. Január második hetében igyunk meg a főétkezések előtt 1-2 csésze citromfű forrázatot! A csipkerózsa termését ne főzzük, csak meleg vízben áztassunk, ha élvezni akarjuk a C-vitaminját. A kamillateát étkezések után igyuk, ám jobb, ha édesköménymagot, citromfű levelet, mentát és borókabogyót is keverünk bele, de ezt sem forrázzuk, csupán meleg vízben áztatjuk. A hónap végén a csalánlevél forrázata a cukorbetegség ellenszere.
Februárban a pitypang és társainak (legyezőfű, csillagánizs, kukoricabajusz) forrázatát a cellulitiszre ajánlják, nem külsőleg, hanem ivásra. Azután jöhet a zsálya kakukkfűvel és levendulával hét percig forró vízben áztatva, ha a pattanásokat óhajtjuk eltüntetni. A levendula mályvával, majoránnával együtt a bélgyulladásokon segít. A következő héten a körömvirág gyógyteája serkenti az emésztést.
Márciusban macskagyökérből készíthetünk borogatást a zúzódásainkra. A télvégi depressziót a rozmaringos tea enyhíti. A mályva főzete alkalmas a hólyaghurut és az ínybetegségek ellen. A hársfatea vesekő kihajtására és fejfájás ellen is jó.
Áprilisban lázcsillapításra és hörghurut ellen használ az eukaliptusz levele. A bojtorján főzetével a pattanásokat dörzsöljük be. A borágó a herpeszt gyógyítja. A szárított lampionvirág főzete teának elkészítve a köszvény fájdalmait szünteti. A leforrázott útifűvel a viszketést enyhíthetjük.
Májusban a hasmenést és a változókori panaszokat a vadgesztenyehéj főzete semlegesíti. Bélrenyheségre használ a katáng forrázata. Az árnika főzetével az emésztést serkentjük, de csak külsőleg, ezt ne igyuk meg! A májusi gyomorhurutra angelika-forrázatot készítsünk.
Júniusban a tárkony használ az emésztési zavarokra. A bazsalikom az álmatlanságot szünteti. A bélgyulladást az áfonyabogyó forrázatával gyógyíthatjuk. Az erdei fenyő magját hólyaghurutra ajánlják.
A júliusi megfázás és hörghurut ellenszere a kankalinfőzet. A bodzavirág teáját szintén megfázásra használjuk. Az oregánó főzetéből kiváló asztma- és hörghurut elleni szer készíthető. A pásztortáska a szabálytalan menstruáción segít. Az édeskömény főzete a változókori panaszokat enyhíti.
Az augusztusi verbéna az illatán kívül a hányás ellenszere is. Az ibolya köhögéscsillapító. A gilisztaűző varádics, mint a neve mutatja, kiűzi a bélférgeket. A réti legyezőfű méregtelenít akkor is, ha gyógybort állítunk elő belőle (vagyis borban áztatjuk).
Szeptember a piros ribizli ideje, forrázatával megoldódnak a húgyúti problémák. A jázmin virágát fejfájás ellen főzzük meg. A magas vérnyomás megelőzésére alkalmas a csere-galagonya forrázata. A szagos müge puffadás és gyomorfájás ellen használ.
Októberben a szárított füge főzetéből napi 3-4 csészényi a székrekedés ellenszere. A kígyógyökerű keserűfűből készítsünk teát a vizelettartási problémák fellépésekor. A kakukkfű friss virágos hajtásaiból főtt tea semlegesíti a szájszagot, ha öblögetünk vele. A mirtuszlevelet (ha kapható) ugyancsak a kellemetlen szájszag és a hörghurut ellen alkalmazzuk. Az októberi kökény terméséből főtt teából naponta egy liternyit igyunk meg a fáradtság leküzdéséhez.
Novemberben az articsóka leveleiből készült tinktúra méregtelenít, külsőleg pedig a cellulitiszre van jó hatással. A fehér fűz kérgét porítva lábfürdőnek használjuk alvásproblémák ellen. A fehér üröm forrázata lázat csillapít. A mezei zsurló szárát csontritkulás ellen főzzük meg.
Decemberben a babérlevél forrázatát este igyuk álmatlanság ellen. A fokhagyma kiváló szer az érelmeszesedés elleni küzdelemben akár nyersen, akár tejjel összefőzött változatával. A dió levelének főzete csökkenti a vérszegénységre való hajlamot. A réti perje forrázata a karácsonyi túlterhelt időszakban méregtelenít, de a teája vizelethajtó is. Az évet pedig a hajnalka forrázatával fejezzük be, ugyanis külsőleg a gyulladt, irritált bőrfelületre kenhetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése