"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2018. január 30., kedd

A szivárvány

 A szivárvány az egyik leglátványosabb természeti tünemény. Az emberek mindig a derűvel, a megbékéléssel, a jóléttel kapcsolták össze.

 
De mi is pontosan ez a nem mindennapi jelenség, és hogy jön létre?
A szivárvány egy optikai jelenség. Két dolog szükséges hozzá, hogy meglássuk: a Nap és az esőcseppek. A légkörben lebegő esőcseppek prizmaként viselkednek, és amikor a napsugár áthalad rajtuk, a fény megtörik és létrehozza a szivárványt.
A szivárvány teteje és a megfigyelő között 42 fokos szög van. A szög állandósága miatt félkör alakúnak látjuk. Azonban, ha esetleg repülőn ülünk, a teljes kör láthatóvá válik. Néha kettős szivárvány is létrejöhet, abban az esetben, ha a cseppeken a fény kétszer verődik vissza. A második szivárvány erőssége sokkal kisebb, és a színek is fordított sorrendben következnek. További érdekesség, hogy a nagy esőcseppek fényesebb szivárványt eredményeznek, míg a kicsi cseppek halványabbat.


A híres angol tudós, Isaac Newton volt az első, aki megmagyarázta, mi a szivárvány a XVII. században, Descartes korábbi optikai munkásságának felhasználásával (Descartes 1596-ban született és 1650-ben halt meg).
Megmutatta, hogy a napfény különböző színekből áll, amit az ember szeme nem tud elkülöníteni. 
A fény színek sorozata: piros, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya, melyet látható spektrumnak nevezünk.


Legendák és mítoszok
A szivárványok a mesékben és a mitológiában is visszaköszönnek.  
A vallásokban és a népmesékben a szivárvány gyakran az égbe vagy egy másik világba vezető híd. A skandináv mitológiában egy szivárványhíd, köti össze a földi világot az égivel, ezen az úton viszik a valkürök a lelkeket a Valhallába. Az ausztrál mitológiában a Szivárványkígyó teremtette a
 világot.
 A görög mitológiában a szivárványt Írisz istennővel azonosították. A sumer Gilgames-eposzban Istár nyaklánca, amelyet az özönvízre való emlékezés jelképeként helyez az égre. A zsidó és keresztény mitológiában Isten az özönvíz után emberekkel kötött szövetség jelképéül adja, ezért terjedhetett el az a bibliai eredetű elképzelés is, amely szerint a szivárvány a béke, az áldás jelképe.
Úgy tűnik, hogy e töredékes hit-elemek táptalaja eredetileg egy olyan elképzelés volt, amely szerint a szivárvány az emberi életet befolyásoló természetfeletti erő, esetleg természetfeletti  lények lakhelye..
Számos különböző kultúrában úgy tartották, hogy a szivárvány bajt hozhat az elővigyázatlan emberre; balszerencsét jelentett például ujjal a szivárványra mutatni, és a gyerekeknek ránézniük sem volt szabad.

A magyar néphiedelemben közismert volt a szivárvány színeiből való jóslás: az egyes színsávok szélességéből, egymáshoz viszonyított arányából következtettek a mezőgazdaság bekövetkező eseményeire: a széles zöld csík jó búzatermést, a vörös jó bortermést (vagy háborút) jelentett. Általános volt az ujjal mutatási tilalom (elszáradna az illető ujja; vagy ha mégis rámutat a szivárványra, ennek megelőzéséül harapja meg az ujját). Ez a tilalom egész Európában, sőt Ázsia nagy területein is ismert. Moldvában úgy tartják, hogy meg sem szabad számolni a szivárvány színeit. Összegezve, az "égi híd” elképzelés Európa nagy részén elterjedt elképzelés volt. A palócok a szivárványt tündér szalagjának nevezik.
Ma már nehéz elképzelni, hogy valaha ilyen természetfeletti erőt tulajdonítottak a szivárványnak, de az kétségtelen, hogy csodás jelenség, bárkit ámulatba ejt ma is az égen átfutó szivárvány. Mivel az emberi szem gyengén érzékeli a színeket halvány fénynél, a szivárvány fehérnek hat.

1 megjegyzés: