Ősi városok - Pompei

 

Pompei: a múlt varázsa

Gőgösen és hidegen uralkodik Pompei panorámáján a Vezúv, életének és halálának okozója és tanúja. Lábainál az egykor eltemetett város csendes maradványai a történelem varázsával terhesen újra élnek, és rendkívüli közvetlenséggel mesélnek egy távoli múltról.

Egy egyedülálló és egyedi történet Pompei, egy virágzó campaniai település története, amelyet i.sz. 79-ben teljesen elárasztott és elpusztított a vulkán kitörése. A nagy mennyiségű és finom kitörési anyag (vulkáni por vagy hamu), mely az iszapnál jóval könnyebb állagú, tette lehetővé, hogy a várost teljességében a napvilágra lehessen hozni, és leginkább azt, hogy nemcsak az építészeti részek és a falfestménydíszítések maradjanak teljesen épen, hanem a dísztárgyak, a bútorok, a legkülönfélébb munkaeszközök, de például maguk az ételek és a szövetek is. Egy rendkívüli fontosságú és gazdagságú leletegyüttes tehát melynek kivételes varázsa van, mivel a szokásostól ténylegesen eltérő képet ad a „mindennapokról”. Sok ókori várost, sok műemléket, sok régészeti leletet hoztak a napvilágra, és mint megannyi mozaikdarabot, raktak össze a tudósok, hogy az ókori civilizációk képmását rekonstruálják. Pompei esetében másról van szó: abból a hamurétegből, amely egykor megfojtott és eltemetett egy népet és egy várost, mára teljes egészében újból kibontakozhatott egy civilizáció, egy városi település, mely nemcsak házakból, templomokból, középületekből áll, hanem számtalan apró dologból is, melyek a szokásokról, a hagyományokról, az életmódról, a fontos és a hétköznapi emberek mindennapi tevékenységeiről árulkodnak.

Hirtelen, a Vezúv kitörésével, a város ki lett radírozva a történelemből; minden megállt egy pillanat alatt. Évszázadok távlatában Pompei újra ott van, kiásva, az emberek szeme előtt, akik így meg tudják ragadni a múlt képeit, újra fel tudják fedezni a tragédia pillanatait, de az emberek mindennapi életének mozzanatait is.

Pontosan ez Pompei különlegessége: a tény, hogy egy teljes, kimerítő és leginkább élő képet tud adni a múlt egy civilizációjáról. Egyetlen más dokumentáció sem képes erre. Ilyen közvetlen, ennyire világos, mint az, amelyet az ezekben az ásatásokban napvilágra került leletek adnak nekünk. Egyetlen más műemlék, ha még oly nagyszabású és fontos is, sem képes ugyanazokat a dolgokat elmesélni; semmilyen írott tanúbizonyság sem képes annyira kifejező lenni egy kisváros mindennapi életéről, mint az, amikor az utcákat járjuk, belépünk a házakba, és az akkor használatos tárgyakkal kapcsolatba kerülünk.

Nagyon érdekes megfigyelni, ahogy a polgárok mosták és szőtték a ruháikat, ahogyan őrölték a lisztet és sütötték a kenyeret, vagy ahogyan a választási propagandájukat folytatták, vagy éppenséggel értesítették a lakosokat a Színházban vagy az Amphiteatrumban tartott előadásokról. Érdekes annak felfedezése, hogy miként működtették a söntéseket, játékbarlangokat, vagy a házak alagsorában lévő üzleteket. Rekonstruálhatjuk azt is, ahogy az emberek szabadidejüket töltötték a közfürdőkben, a testgyakorlótereken (gimnáziumokban) vagy az utcákat járva, a Forum nagy terén politikáról, gazdaságról és jogról vitatkozva.

A kiásott város egy másik, nagy fontosságú dokumentációt kínál a különböző társadalmi rétegek életéről és szokásairól. Ebből a szempontból nagy jelentőséggel bírnak a lakóház-típusok. Meg lehet különböztetni a nemes család házát a kereskedő és iparos réteg házától. Az elsőt a klasszikus római tipológiához lehet hasonlítani; a második, bár lényegében a domus elemeit ismétli, két jellegzetes vonást tartalmaz: egyrészt különösen fényűző, hogy kiemelhesse a polgári réteg fontosságát, másrészt az a jellemzője, hogy a tulajdonképpeni lakás a második szinten van, lévén helyet kell, hogy adjon a földszinten elhelyezett üzlethelyiségnek.

Ott vannak végül a köznép jóval szerényebb és kisebb házai, díszítések nélkül és gyakran konyhakerttel, ahol a föld alapvető terményeit művelték. A szolgaságnak és a rabszolgáknak nem volt saját hajlékuk, számukra a szolgálati helyiségek részében tartottak fent egy kis szobát, mely minden előkelő lakóházban megvolt.

Azután léteztek szállók vagy bérhelyiségek az átutazóban lévő emberek számára, akik valószínűleg Pompeiban mindig nagy számban voltak jelen, mivel a város kikötő- és kereskedelmi tevékenységet folytatott.

A városban fel lehet ismerni az előkelő és a köznépi lakónegyedeket: az elsőt széles, burkolt utak keresztezik, amelyekre szép és gazdag villák homlokzata néz, melyek belsejében csodálatos kertek és értékes díszítések látszanak; a másikban keskeny és rossz állapotban lévő sikátorok ékelődnek az egyszerű és alacsony kis házak közé, melyek mellett kis üzlethelyiségek vannak. Ahhoz, hogy Pompei értékét felismerjük, nem a művészeti szempontból legjelentősebb műemlékeknél és építménynél kell elidőznünk, hanem be kell, hogy járjuk a város minden zugát: csak így tudjuk felfedezni az igazi arcát és újraélni a múltját, hagyva, hogy a dolgok, melyek egy majd két évezreddel ezelőtti történetet mesélnek, megigézzenek.

 

Pompei: történelmi megjegyzések

Pompei egy lávatalapzaton épült, mely a Vezúv egyik régmúlt időben lezajló kitörése következtében keletkezett. valószínűleg Campania oszk nemzettségei alapították, akik ezt a megemelt helyet választották, mert természetesen védettnek látszott, és ráadásul nem is volt messze a tengertől. Ez az elem bizonyosan kedvezett a város gazdasági és politikai fejlődésének, mert később a görögök hatását szenvedte el, akik kiterjesztették uralmukat Dél-Itália nagy részére, és különösképpen a Nápolyi-öbölre, ahol hatalmas erődöket és hajóbázisokat hoztak létre. A település rövid ideig volt az etruszkok uralma alatt (i.e. 525-474), hogy később, miután őket Cumánál legyőzték, ismét a görögök fennhatósága alá kerüljön. A campaniai terület birtoklásáért e két nép között harcot egy harmadik, a samnis civilizáció megjelenése oldotta meg. Ez utóbbiaknak sikerült sok várost birtokba venniük, köztük Pompeit is, melynek lakott részét újjáépítették és kibővítették. A régészeti ásatások valóban számos itáliai-samnis típusú építményt hoztak napvilágra, valamint feltételezhetően ugyanahhoz az időszakhoz tartozó különböző szobor- és falfestménydarabokat.

A görög művészet hatása ellenben néhány templomban, valamint néhány helyiség díszítésében és részben magán a várost körülvevő falon ismerhető fel.

Az i.e. IV. század körül Campaniát római seregek kezdték átszelni, melyek megpróbálták Itália déli részét birtokukba venni; három samnis háború keletkezett ebből, amelyek Róma győzelmével értek véget, és a területek ez utóbbiak uralma alá kerültek.

Pompei ugyanezt a sorsot követte: először a város „társának” lett nyilvánítva, és ezzel egy bizonyos fokú függetlenségét ismerték el. I.e. 80-ban, miután az itáliai népek által, a függetlenségük megvédése végett kezdeményezett társadalmi háborúhoz csatlakoztak, megostromolták és legyőzték őket. Ennek következménye lett, hogy római kolóniává vált „Colonia Veneria Cornelia Pompeii” névvel. Azóta a város minden szempontból római település volt, a politikai és a közigazgatási életben éppúgy, mint az építészeti tipológia fejlődésében, valamint a falfestészetben és a szobrászatban. Gazdasági téren ipari és kereskedelmi tevékenységével tűnt ki.

Pompei halála

I.sz. 62-ben Pompeit az első igazán nagy katasztrófa érte: egy félelmetes földrengés rázta meg Campaniát. Pompei nagyon súlyos károkat szenvedett, sok épülete összedőlt, vagy súlyosan károsodott. De a város erős volt és gazdaságilag virágzó, ami lehetővé tette, hogy magához térjen: a házakat és a középületeket helyreállították, újakat építettek, az üzlethelyiségek száma kiterebélyesedett, a lakóházakat utólag egy sor új falfestmény-díszítéssel ékesítették.

79. augusztus 24-én, a délutáni órákban, bekövetkezett a Vezúv hirtelen kitörése (a részletes leírást az ifjú Plinius és Tacitus között lezajlott levélváltás adja nekünk).

Hatalmas hamu- és lapillitömeg lepte be a várost, teljesen eltemetve azt. A lakosok a tenger felé próbáltak menekülni, de ugyanúgy elvesztek, mivel a vulkánból leomló izzó anyag (valószínűleg ún. izzófelhő) utolérte őket; azok viszont, akik házaikban bújtak el, megfulladtak. Ezeknek kézzel fogható és drámai emléke maradt a lenyomatokban, amelyeket a testeik bomlása által üresen hagyott terekbe folyékony gipszet csurgatva kaptak.

Az a tény, hogy Pompeit hamu, azaz finom vulkáni por lepte el, lehetővé tette, hogy viszonylagos könnyűséggel lehessen kiásni. Nem ugyanez történt a közeli Herculaneummal és Stabiae-val, amelyeket szintén érintett a kitörés, de iszapár (lahar) pusztított el. Ez, miután idővel megszilárdult, komoly gondokat okozott a régészeknek.

Pompei tehát 79-ben elpusztult és hosszú időre elfelejtődött. Története csak megtalálását követően folytatódott.

Pompei megtalálása és az ásatások története

Pompei első megtalálása teljesen véletlenszerű volt: a XVI. században történt, a Sarno folyó közelében egy csatorna ásása során. Fontana építész, a munkálatok vezetője néhány feliratot, falmaradványokat és falfestmény-leleteket fedezett fel. Abban a pillanatban senki sem gondolta, hogy épp erről az ókori városról lehetett szó, melynek teljesen elveszett még az emléke is.

Más ásatásokat csak 1748-tól kezdődően végeztek Bourbon Károly király megbízásából, miután napvilágra kerültek – ez alkalommal is véletlenszerűen – néhány épület maradványai. Ekkortól már a munkálatok rendszerezettebben folytak, és mivel ennek a területnek a kiásása jóval könnyebbnek tűnt, mint Herculaneumé, melyet néhány évvel korábban kezdtek el, szinte kizárólag Pompei napvilágra hozatalának szentelték magukat. Először a Színházat és a Via dei Sepolcri sírjait találták meg. A XIX. század első éveiben hozták felszínre a Forum környékét. 1860 után, elsősorban Giuseppe Fiorellinek köszönhetően, szervesebb és tudományosabb ásatási tanulmányok és technikák korszaka vette kezdetét; mely lehetővé tette, hogy a város nagy részét kiássák, és ugyanakkor azt is, hogy a műemlékek rendszerezett restaurálását is folytassák jobb megőrzésük érdekében. Szintén Fiorellinek köszönhető a híres „lenyomatok” szerzésének találékony és igen hasznos megoldása: az üregekbe, mely megőrizte az élőlények körvonalait, gipszet csurgatott, majd miután az megkötött, lebontotta róluk a megkeményedett, hamuréteget. Fiorelli egyszerű, de ötletes technikája tette lehetővé, hogy ma annyi bizonyítékunk legyen a múltról, és annyi drámai képünk a tragédiáról.

Fiorelli után más régészek és tudósok (Ruggiero, Maiuri és sokan mások) folytatták az ásatási munkálatokat. Pompei kiásásának utolsó szakaszát egy új rendszerű ásatás jellemezte, amely nemcsak az épületek falszerkezeteinek megőrzésére irányult, hanem a hiányzó részek helyreállítására is, valamint arra, hogy helyben tartsák a falfestményeket, szobrokat, tárgyakat, oly módon, hogy az ókori város arculata minden szempontból hiteles maradjon.

(Loretta Santini nyomán, Lieber Tamás kiegészítéseivel

Természeti katasztrófák

A természeti katasztrófákkal szemben az ember kiszolgáltatott, kialakulását, bekövetkezését nem, vagy csak 
ritkán tudja megakadályozni, tehát az emberi tevékenységtől függetlenül, a természet erőinek hatására elemi csapásként fordulnak elő.
 Bekövetkezésük, kialakulásuk részben előre jelezhető, pl. árvíz, belvíz, másrészt nem. 

A  Sandy hurrikán

 

Közel 60 millió ember rettegte át a keddre virradó éjszakát az Egyesült Államok keleti partvidékén, ahol magyar idő szerint hajnali 1-kor ért partot a pusztító Sandy hurrikán. A vihar ugyan nem váltotta be a legsötétebb félelmeket, és nem változott szuperviharrá, de 150 kilométeres széllökéseivel így is hurrikánokat megszégyenítő pusztítást végzett.

 

Természeti katasztrófák, melyek átírták a történelmet

 

Az emberi történelem legtöbb halálos áldozatot követelő földrengés

természeti katasztrófája 1556. január 23-án történt., a sűrűn lakott   virágzó Shensi tartományban (érezni azonban további 9-ben lehetett) 

 

Városok váltak a földdel egyenlővé több száz kilométeres körzetben. 

A geológiai kutatások a Richter-skálán körülbelül 8-as erősségű  

 földrengést valószínűsítenek, amelynek következtében 830 ezer ember halt meg. 

 

Az 1970. november 8-án kialakult, Bhola névre keresztelt vihar a történelem legtöbb halálos áldozatával járó vihara. A közel 185 km/órás átlagos szélsebességgel kísért vihar, a Gangesz bangladesi deltájában több mint 500 ezer halálos áldozatot szedett.  

2004. december 26-án több mint 200 ezer ember életét követelte a cunami, amely egyik pillanatról a másikra letarolt mindent Indonéziától egészen Szomáliáig. A történelem legnagyobb emberáldozatot követelő szökőárja, Szumátra szigetén, Thaiföld és Malajzia partjain, a Maldív-szigeteken, Sri Lankán és India délkeleti partjain is pusztított. Az ok egy az óceánban kialakuló pusztító erejű földrengés volt 240 kilométerre Szumátra szigetétől. Percekig tartott, és akkora ereje volt, hogy a Föld forgását is felgyorsította. 

 

A pusztító erejű földrengés Kína nyugati részén, Szecsuán tartományban történt 2008. május 12-én magyar idő szerint 08:28:04-kor. A földrengés erőssége a Richter-skála szerint 7,8-as volt. Epicentruma Csengtutól, Szecsuán székhelyétől 92 kilométerre nyugat-északnyugati irányban volt, a föld felszíne alatt 26 kilométerrel. A rengések a környező országokban is érezhetők voltak. Megközelítőleg 69 ezer ember vesztette életét, 368 ezer 545 ember megsérült, 18 830 ember eltűnt.  

A vulkáni tevékenység során létrejött sziget Indonéziában, Jáva és Szumátra között található. A Krakatau 1883 augusztusában a történelem leghatalmasabb vulkánkitörését produkálta: 25 köbkilométernyi hamut lövellt a levegőbe, a robbanás zaját több ezer kilométerre, Ausztráliában is hallani lehetett. A robbanás a sziget kétharmadát megsemmisítette. A kitöréskor a levegőbe került gázok és a láva 36 ezer embert ölt meg, lerombolt 165 falut. A kitörést követő szökőár végigsöpört a Csendes- és az Indiai-óceánon, hatalmas pusztítást végzett Afrikában, Latin-Amerikában és Mexikóban. Az árhullámot 32 óra elteltével a La Manche csatornában is érzékelni lehetett. 

 

A szigeten számos vulkánt található, ezek egyike a Mont Pelée, amelytől 9 kilométerre, délre húzódott a csendes kikötőváros, Saint Pierre. A vulkán 1902-ben váratlanul működésbe kezdett. Április 23-án a városban és a környékén erős kénszag terjengett, az ezüsttárgyak megfeketedtek. A pánik azonban csak május 5-én tört ki, amikor a krátertó forró vize a magával sodort iszappal, szikladarabokkal és fatörzsekkel együtt mindent megsemmisítő faltörő kosként dübörgött végig a Riviere Blanche völgyén. Két perc alatt érte el a 32 ezer lakosú várost, melyet teljesen elpusztított. 

A kolumbiai Nevado del Ruiz 1985. november 13-án tört ki. A lávafolyások elolvasztották a havat és a jeget a csúcson. Az olvadék több völgyön folyt le a hegyről számos települést eltüntetve. A kitörés halottainak száma összesen 25 ezer, valamint ötezer sebesültet és rengeteg megsemmisült épületet hagyott maga után a zabolátlan természeti erő. A helyiek sokszor találnak emberi maradványokat mind a mai napig. 

 

A Katrina 2005. augusztus 23-án alakult ki a Bahama-szigetek térségében. Gyenge, 1-es fokozatú hurrikánként érte el Floridát, ahol még nem okozott igazi károkat, ám a Mexikói-öböl meleg vize fölé érve azonban gyorsan megerősödött, és így érte el 2005. augusztus 29-én a Mississippi torkolatvidékét Louisiana államban. A következő napokban a maximális ötös fokozatot elért trópusi ciklon hatalmas árvizet okozott, ami közvetlenül 1500 ember halálát okozta. A vihar visszaduzzasztotta a Mississippi-t, a hatalmas víztömeg szinte teljes New Orleans-t romba döntötte. 

A történelem legveszedelmesebb tornádója 1925. március 18-án érkezett Missouriba. A neve "három állam tornádója" (Tri-State Tornado) lett, mert Missouri keleti részén, Illinois déli részén és Indiana délnyugati részén haladt keresztül, és több mint 350 kilométert tett meg. A három órán át tomboló "kegyetlen" tornádó 695 ember halálát okozta, 2027 sebesültet hagyott hátra, és 15 ezer otthont rombolt le. 

 

Az egyik leghírhedtebb magyar természeti katasztrófa. A megáradt Tisza csak a város legősibb, legkiemelkedőbb része, a Palánk környékét hagyta szárazon. 36 200 holdnyi terület került víz alá, és 146, más számítás szerint 151 emberéletet követelt a 75 ezer lakosból áldozatul. A víz majd csak három hónap múlva, szivattyúzások segítségével kezdett apadni. 5 ezer 458 ház összeomlott, épségben csak 265 maradt. Az épen maradt házak leginkább a belváros kőépületei voltak. Mintegy 60 ezer ember vált hajléktalanná.

 

/Forrás: Kiskegyed 2010.Természeti Katasztrófák/

Természeti katasztrófák

A szakértők szerint bolygónk az extrém időjárások és természeti katasztrófák színtere. Így volt ez régen is, és ugyanez a helyzet napjainkban is.

A  nagy kínai földrengés

1556. január 23. Ehhez a naphoz kötődik az emberi történelem legtöbb halálos áldozatot követelő földrengés természeti katasztrófája. Városok váltak a földdel egyenlővé több száz kilométeres körzetben.
A virágzó kínai kultúrában az akkori Shensi (mai Shaanxi) tartomány területén igen sok ember élt. A tartományi központ azonban néhány perc alatt szinte teljesen elpusztult.

A korabeli feljegyzések és geológiai kutatások alapján a tudósok modellezték a történéseket és arra a megállapításra jutottak, hogy egy, a Richter-skálán körülbelül 8-as erősségű földrengés alakult ki, melynek rombolási ereje a Mercalli skálán XI. fokozatú lehetett.

Az epicentrumot a tartományi főváros, Xi’an mellett 80 km-re határolták be. A földrengést kilenc tartományban lehetett még érezni. A város falai, a templomok és a házak rázkódtak, majd összeomlottak. Huaxianban 3 méter mélységben süllyedt meg a talaj, több helyen víz tört fel, csatornák keletkeztek. Xi’anban csak a falak 15-20%-a maradt állva, és repedések szabdalták a földet minden irányban.
Az emberek 60%-a életét vesztette. A feljegyzések 830 ezer civil állampolgár és katona haláláról szólnak, ezzel a számmal a kínai katasztrófa a mai napig a legtöbb áldozatot követelő földrengésnek számít.



Közel két évezrede, időszámításunk szerint 79 augusztusában a Vezúv váratlanul kitört, és elsöpörte a föld színéről a mellette fekvő településeket.Az ókori rómaiak egyáltalán nem tartották veszélyesnek a vulkánt, régen kialudt tűzhányónak gondolták, ezért még az oldalát is szépen művelt szántóföldekkel borították be. Aztán a hatalmas hegy hirtelen megmozdult: előbb csak porral vegyes gőz áramlott ki belőle, majd tüzes fények kezdtek el cikázni fölötte, végül pedig a szinte felrobbanó Vezúvból hullani kezdett a perzselő hamueső.

Az emberek kezdetben nem vették komolyan a bajt, haboztak, késlekedtek menekülni, egészen addig, amíg már valóban késő volt. A forró hamu hét-nyolc méter vastagságban telepedett rá Pompei-re és a tőle nem messze lévő Herculaneumra, elpusztítva mindent és mindenkit

A legpusztítóbb szökőár

A történelem legnagyobb emberáldozatot követelő cunamija, Szumátra szigetén kívül Thaiföld és Malajzia partjain, a Maldív-szigeteken, Sri Lankán és India délkeleti partjain is pusztított 2004. december 26-án.
Karácsonykor rengetegen pihentek a festői szépségű Szumátrán, illetve a többi, turisták által igen kedvelt indonéziai szigeten. Senki nem sejtette, hogy a szeretet ünnepén az emberiség egyik legpusztítóbb természeti katasztrófája fog bekövetkezni.

Helyi idő szerint reggel 7 óra 58 perckor pusztító erejű földrengés rázta meg az óceánt 240 kilométerre Szumátra szigetétől. A legtöbb nagy földrengés csak pár másodpercig tart. Ez percekig tartott, és akkora ereje volt, hogy a Föld forgását is felgyorsította.
A cunami a földrengés kipattanása után 15 perccel érte el Szumátra partjait, Thaiföldet 60, Sri Lankát pedig 90 perc alatt. Szumátrán a hullám érkezését a tenger visszahúzódása előzte meg. Ahol a part lapos volt, a hullám 1-2 km-re hatolt be a szárazföldre.
A legnagyobb pusztítás a háború sújtotta Aceh tartományban következett be, ahol éhínség és fertőzésveszély is fenyeget, halottak ezrei hevertek az utcákon, többek között a lerombolt fővárosban, Banda Acehben.
Az árhullám főként a sűrűn lakott, alacsonyan fekvő tengerparti területeket érintette. Az egészben az a szörnyű, hogy műholdas és egyéb megfigyelő rendszerek birtokában a világ másik felén néhány perccel a földrengés után már tudták, hogy mekkora katasztrófa fenyeget. A helyiek azonban a megfelelő riasztó rendszer hiánya miatt nem értesültek időben az őket fenyegető veszélyről.
A több mint 30 méter magasságot elérő cunami, és közel 300 000 életet követelt.  Rengetegen eltűntek, a halottak pontos számát nem lehetett megállapítani, mert a visszahúzódó hullám a tetemek ezreit sodorta a tengerbe.
Gyermekek tízezrei maradtak árván, családok hullottak szét, életek munkája vált semmivé egy szempillantás alatt.
2008. decemberében még mindig több mint 400 holttestet nem sikerült azonosítani.

Tornádók

Az írott történelem legveszedelmesebb tornádója 1925. március 18-án érkezett Missouriba. A neve „három állam tornádója” (Tri-State Tornado) lett, mert Missouri keleti részén, Illinois déli részén és Indiana délnyugati részén haladt keresztül, és több mint 350 kilométert tett meg. A három órán át tomboló tornádó 695 ember halálát okozta, 2027 sebesültet hagyott hátra, és 15 ezer otthont rombolt le
Az 1970. november 8-án kialakult, Bhola névre keresztelt vihar a történelem legtöbb halálos áldozatával járó vihara. A mindössze III-as erősségű, közel 185 km/órás átlagos szélsebességgel kísért vihar, a Gangesz bangladesi deltájában több mint 500 ezer halálos áldozatot szedett.
És bár nagyon ritka, mégsem mentes hazánk sem a tornádóktól. Az egyik legerősebb megfigyelt tornádó Bia és Vác között pusztított 1924. június 13-án. Élettartama mindössze 6 perc volt, de ezalatt 5 ember életét követelte, 61 embert megsebesített, és 6 millió aranykorona kárt okozott.

Katrina hurrikán

A Katrina 2005. augusztus 23-án alakult ki a Bahama-szigetek térségében, és gyenge, 1-es fokozatú hurrikánként érte el Floridát. Itt nem okozott figyelemre méltó károkat, a Mexikói-öböl meleg vize fölé érve azonban gyorsan megerősödött, és így érte el 2005. augusztus 29-én a Mississippi torkolatvidékét Louisiana államban, New Orleans-tól 100 kilométerre. A következő napokban a legnagyobb, 5-ös fokozatot elért trópusi ciklon hatalmas árvizet okozott, ami közvetlenül 1500 ember halálát okozta. A vihar visszaduzzasztotta a Mississippi-t, a hatalmas vítömeg szinte az egész várost romba döntötte.
Ez volt a legtöbb halálos áldozatot és legnagyobb anyagi kárt okozó hurrikán, egyben a „legdrágább” természeti katasztrófa az Egyesült Államokban. A vihar a Mexikói-öböl partja mentén számos várost, köztük St. Louis-t, Long Beach-et érintette, de a legnagyobb károkat New Orleans-ban okozta: a város 80 százalékát a földdel tette egyenlővé. A károk helyreállítása a mai napig tart.

A Krakatau kitörése

A vulkáni tevékenység során létrejött sziget Indonéziában, Jáva és Szumátra között található. A Krakatau 1883 augusztusában a történelem leghatalmasabb vulkánkitörését produkálta: 25 köbkilométernyi hamut lövellt a levegőbe, a robbanás zaját több ezer kilométerre, Ausztráliában is hallani lehetett. A robbanás a sziget kétharmadát megsemmisítette. A kitöréskor a levegőbe került gázok és a láva 36000 embert ölt meg, lerombolt 165 falut.
A kitörést követő szökőár végigsöpört a Csendes- és az Indiai-óceánon, hatalmas pusztítást végzett Afrikában, Latin-Amerikában és Mexikóban. Az árhullámot 32 óra elteltével a La Manche csatornában is érzékelni lehetett.

2011, március 11.

• 9-es erősségű földrengés rázta meg Japán északkeleti partvidékét 
  
• A földrengés után hatméteres hullámokkal szökőár árasztotta el Japán egyes részeit.

forrás: természeti katasztrófák
zöld újság