"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2013. január 4., péntek

Csillagjegyek - Bak

December 22-január 20.

A bak jelmondata: 



"Minden dolognak megvan a maga ideje ."
A bak jegy a föld elemhez tartozik,  
uralkodó bolygója a Szaturnusz.  
A bak jellem: 

Céltudatos, kötelességtudó, dolgos, és állhatatos típus. A hagyományokhoz, az adott struktúrákhoz vonzódik, nem szeret gyakran változtatni. Önfegyelme óriási, ahogy felelősségtudata is. Testileg és lelkileg is szívós alkat. Egy kissé magának való, hajlamos a munkájába menekülni az érzelmei elől. Sokat ad mások, a "társadalom" véleményére. Gyakran nincs elég önbizalma. A szabályokat és a törvényeket mindig betartja, a kötelességet és a teljesítményt sokszor többre tartja mint az önmegvalósítást. Az idő, a tapasztalatok valódi bölccsé tehetik.


A bak a szerelemben:
Mindenekelőtt óvatos, és gyakran a kötelességet a szerelem elé helyezi. Ritkán mutatja ki nyíltan az érzéseit, ehelyett kissé hűvös és tartózkodó, ami egy tüzes jegy számára nagyon zavaró lehet. Meglehetősen sokat aggódik, nem mindig képes "átengedni" magát a szerelemnek. A házasságban is pragmatikus, mindenképpen megvizsgálja jövendőbelije társadalmi és anyagi helyzetét, és előfordulhat, hogy presztízsből házasodik. Szereti birtokolni a szeretteit. 
A bak és az állatok: a kis igényű, nehéz körülmények között is megélő állatok tartoznak ehhez a jegyhez, a kőszáli kecske, az igavonó állatok, a teve, a varjú. 
A bak és az autók: a sínen járó autók és a veterán autók illenek hozzá. A vezetésben is betartja a szabályokat, olykor kissé túlságosan is alapos. Szinte soha nem dudál, és odafigyel a sebességkorlátozásra is.   


A bak és a vacsora: Kedveli a fanyar-kesernyés ízeket, de egyáltalán nem nevezhető válogatósnak. Egy finom, ízesítés nélküli fekete tea is jólesik neki.

A bak színei: hideg színek, fekete 


A bak otthona: világos terek, inkább praktikus mint kényelmes bútorok

/ Forrás: http://velvet.hu/horoszkop/
A Zodiákus jegyek többségéhez hasonlóan a Bak jegyének gyökerei is a történelem előtti ősidőkbe nyúlnak vissza. Ezt a jegyet azonban mindig szentnek tekinteték, mivel magában foglalta a téli napéjegyenlőséget, amely hosszabb nappalokat hozott az északi féltekén.

Az egyiptomi Zodiákusban a Denderah-ban a Bak jegyét Íbisz fejű emberként ábrázolják, aki hegyi kecskén lovagol. (Henry Sayce felfedezte, hogy a babilóniai papok szent öltözéke kecskebőrből készült.)

Az asszíriai naptárban a tizedik hónapot a Dabitu-t a Bakkal azonosították.

Flammarion csillagász megemlíti, hogy a kínai asztrológusok i.e. 2449-ben meghatározták egy öt bolygóból álló együttállás helyét a Mo-Ki (Kecske-Hal) jegyében.

A Bak régi hindu elnevezése Makaran volt, melynek jelentése antilop, de kecskefejű, viziló testű lányként is ábrázolták, ezzel jelölve az állat kétéltű természetét.

A tizedik jegy szarvval rendelkező teremtménnyel való azonosítása tovább folytatódik az Ószövetségben. Jákob Naftali nevű fiának tulajdonította a Bak jegyét, s ezt monda róla: Naftali olyan, mint egy iramló szarvas, melynek kedves borjai vannak”.
A görög és a római mitológiában azt találjuk, hogy a Bakot Pán istent testesíti meg. A legenda szerint az Olümposz istenei és a földi Titánok között dúló háború során az előbbieket Egyiptomba üldözte Typhon, az óriások vezére. Azért, hogy ne essék bántódásuk, az összes istennek meg kellett változtatnia alakját.
Pán isten beleugrott a tengerbe és testének felső része kecskebakká változott, az alsó pedig hallá. Az óriásokat később Zeusz – más néven Jupiter – legyőzhetetlen keze mennykőcsapásokkal elpusztította. Zeusz azzal jutalmazta Pán álcájának eredetiségét, hogy az égbe emelte őt.
Pán és Bacchus (egy másik halhatatlan lény, akit a Bak jegyével kapcsolatba hoztak), nem voltak akkor a legtiszteletreméltóbb egyéniségek, de azt a kicsattanó egészséget képviselték, amelyet sok halandó, földi Bak jegyű ember is mutat.
Latinul a ”pan” szó legelőt jelent. A különböző újlatin nyelvekben a „pan” szó kenyeret, az élet fő táplálékát jelenti. Franciául „le pain”, spanyolul „el pan”, olaszul „il pane”, portugálul „o pao”.

A hagyomány szerint a Bak jegyében született többek közt Ciceró, (i.e.106 január 3.) és Máté, a vámszedő, Jézus tanítványa.

forrás: Németh Ágnes,Asztrokalendarium
A Bak jegyének mitológiai háttere

2013. január 3., csütörtök

A Nap

A földi élet fenntartása szempontjából legfontosabb égitest a Nap. Földünk felületén és légkörében minden energia, így a hő, a mozgás, a változások, fejlődések közvetlenül vagy közvetve a Nap sugárzásából származnak.


  A Napra vonatkozó ismeretek a csillagászati irodalom tetemes részét alkotják.   A Nap  az élet szülője és fenntartója.  A régi korok embere pedig minden ízében át is érezte a Nap egyedülállóan fontos szerepét az ő, a társai, sőt az egész élővilág életében. A legtöbb régi nép istennek, fontos, sőt a legfontosabb istenének képzelte. Hívei a Föld több helyén áldozatot, még emberáldozatot is mutattak be neki, hogy megnyerjék és/vagy fenntartsák jóindulatát. Samas, Ré, Héliosz, Sol, Mithrász, Inti, Huitzilopochtli, Sen Nung, Amateraszu-ómikami, Baldr és még sok más néven tisztelték, imádták a Napot, illetve a benne lakó vagy vele azonosított Napistent.
Sok régi nép – mint az egyiptomi, az inka, a japán – a Nap fiának tartotta uralkodóját. Érthető, hogy a királyok és császárok minden módon igyekeztek fenntartani ezt a hitet, amely az el nem múló égi kapcsolat révén örökké tartó erővel tartósítja hatalmukat.
A Nap, vagyis a Napisten legfőbb ténykedése a fény és meleg kisugárzásán kívül a látható (látszólagos) mozgás, a haladás. Már a legrégebbi időkben észrevették, sőt számon tartották a Nap két legfontosabb mozgását.
1. Napi mozgás. A Nap kivételt nem ismerő rendszerességgel felkel a látóhatár keleti peremén, felfelé irányuló íven halad az égen, eléri napi pályája legmagasabb pontját, vagyis delel, majd fokozatosan ereszkedik lefelé, míg a nyugati horizont peremén lenyugszik. Megszűnik a fényesség, a világosság is, jön a sötét, félelmes éjszaka. De lassan dereng a keleti láthatár, pirkad, és a Nap ismét felkél. Napi útját a Nap – vagyis a Napisten – olyan 1. kép. Ré egyiptomi napisten égi bárkájaközlekedési eszközön tette meg a nép képzeletében, amilyent maga is használt. Egyiptomban a Níluson közlekedtek, a hajó volt a fő jármű. Ezért Ré, a napisten is bárkában ült, amely az égen, mint vízen haladt keletről nyugatra./Csillagászat/

, a nap két óriási bárkát készített magának. Az egyiken nappal járta be az ég tündökletes tájait, a másikon éjjelente vágott neki föld alatti útjának. És hajnalra újra elérte a napkeleti Benben követ. Minden reggel ragyogó ifjúként indult mennyei útjára - ekkor Hepernek, keletkezőnek hívták -, delelőre már érett férfiként érkezett a mennybolt közepére - ekkor Rének nevezték -, estére mint Atum törődött, fáradt aggastyánként szállt az éji bárkába, és másnap ismét megifjodva kezdte meg nehéz útját. Az égi bárka orrán a haragos Széth őrködött, a vörös isten, és rettentő fegyverével tartotta távol a napisten ellenségeit ./forrás:egyiptomi teremtéstörténet/

Legközelebb a Naphoz

2013. január 2-án   kerültünk a legközelebb a Naphoz, helyi idő szerint 6-kor voltunk legközelebb égi csillagunkhoz.
A Föld ellipszis pályán mozog, vagyis mindig változik a Nap – Föld távolság. Amikor legkisebb ez a távolság, azt nevezzük perihéliumnak, a legnagyobb értéknél pedig naptávolban vagyunk, vagyis aphéliumban. A Föld a mai napon 5 millió kilométerrel van közelebb a Naphoz, mint július elején, amikor a legnagyobb távolságban leszünk a csillagunktól.

Mégis miért nincs meleg? A Föld tengelye nem merőleges a keringési pálya síkjára, ebből adódik az évszakok váltakozása. A déli félteke nyarán ér legközelebb a Föld a Naphoz és ebben az időszakban gyorsabb a mozgása. Ugyanis napközelben felgyorsul a Föld sebessége az ellipszis mentén, viszont naptávolban lelassul, amikor az északi féltekén van nyár./Meteoline/

2013. január 1., kedd

Fogadalmak - új esztendő



A leggyakoribb fogadalmak közül is első helyen áll általában a szent elhatározás, hogy megválunk néhány kilótól. Túl a karácsonyi ünnepi lakomákon könnyű szívvel tesszük meg a nagy ígéretet, amit még elsején is könnyűnek érzünk, később persze már elbizonytalanodunk.
 Ha hűek akarunk maradni a szilveszteri fogadalmunkhoz, és belevágunk a fogyókúrába, jól tesszük, ha egy kevésbé drasztikussal kísérletezünk. Első lépésként például áttérünk az egészséges táplálkozásra, ma divatos nevén a reformkonyhára. Ennek lényege, hogy zsírszegény ételeket fogyasztunk, és figyelembe vesszük a helyes szénhidrát-zsír arányt a táplálkozás során. Soha ne éhezzünk, inkább mindenből fele annyit együnk, mint, amit a szemünk kíván.

 Egy biztos fogyókúra recept   

HÉTFŐ:
Reggeli: Alma.
Ebéd: Tejfölös paprikás csirke illatának mély beszippantása, az
asztalon hagyott morzsák, savanyúsággal.
Vacsora: 2 dl aludttej  , néhány cukrászsütemény receptjének lemásolása.

KEDD:
Reggeli helyett yoga
Ebéd: Hatalmas tál töltöttkáposzta és a hozzávaló friss kenyér
megtekintése, az edények elmosogatása.
Vacsora: A szabad szemmel is jól látható darabka sovány sajt reszelt
káposztatorzsával megszórva.

SZERDA:
Reggeli: 5-6 teljes jógalégzés, félbevágott főtt tojás sárgájának a
fele
Ebéd: Bécsi szelet és sült krumpli készítésekor lejátszódó fizikai és
kémiai folyamatok elemzése céklával. Nagy tál túróslepény
lefényképezése.
Vacsora: A képek előhívása, 
CSÜTÖRTÖK:
Reggeli: 1 db fürjtojásból készült rántotta, utána kifli, gyulai
kolbász és vaj segítségével tízórai készítése a gyerekeknek.
Ebéd: Húsleves és rakottkrumpli alkatrészeinek beszerzése 
  Madártej elhelyezése a hűtőszekrényben. Vágott vegyes
savanyúság.
Vacsora: Ecetes hagyma citrommal.

PÉNTEK:
Reggeli: Főtt kolbász, mustár, tea, citrom, zsemle izléses, már-már
esztétikai élményt nyújtó elhelyezése az asztalon, mire a többiek
felébrednek, frissen mosott káposztalével, kekszreszelék.
Ebéd: Gőzölgő bableves, csülökpörkölt, uborkasaláta lerajzolása,
kiszínezése. 1 szelet kétszersült harmadszor is átsütve
Vacsora , dúsan díszített sárgarépaszeletek .
Lefekvés előtt füldugó a korgó gyomor neszeinek  kiküszöbölése.

SZOMBAT:
Reggeli: Joghurtba mártott almaszeletek, limonádé 
nyomelemekkel ízesítve.
Ebéd: Halászlé, túróscsusza, sütemény címmel frappáns epigramma
megalkotása, egy teljes kockasajt parádi vízzel.
Vacsora:  kamillatea, egy teljes rúd ropi.

VASÁRNAP:
Reggeli: Fagylalttölcsér, nagy adag friss levegő, 
Ebéd:  csontlében abált torma citromhéjszeletekkel,
süteménymaradványok levakarása a tepsiről.
Vacsora: Amit a kanári meghagyott.


Képek és gondolatok

Minden bajra két
orvosság van:
az idő és a csend..


Az embert azért áldotta
meg Isten képzelőerővel,
hogy lássa, milyen
lehetne,
és azért áldotta meg
humorérzékkel, hogy el
tudja viselni, amilyen.

A bizalom olyan, mint a
lélek - ha egyszer elszáll,
nem tér vissza többé.

Aki másokat ismer, okos.
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hős.

Az, aki még sosem követett
el hibát, valószínűleg még
sosem próbált semmi új
dolgot.

Csak akkor szólalj
meg, ha szebbet
tudsz mondani, mint
a csönd!

Január napjai

jan. 1. Újév napja: Szilveszter és újév napja szoros kapcsolatban vannak egymással. A kettőt összekötő éjszaka az év legvidámabb éjszakája. Ezt az ünnepet vidámság, mókázás, evés-ivás és az újesztendőre vonatkozó köszöntők, jókívánságok jellemzik.

jan. 6. Vízkereszt és Háromkirályok napja:
Ezen a napon a gonosz szellemek ellen vízzel szentelik meg a házat, ezért kapta a Vízkereszt nevet. A karácsonnyal kezdődő ünnepsorozat utolsó napja, ezért általában ezen a napon gyújtják meg utoljára a gyertyákat a karácsonyfán. A Háromkirályok név egy népszokásra utal, ilyenkor jártak házról házra a gyerekek háromkirályokat köszönteni:

"Háromkirályok napján,
Országunk egy istápját
Dicsérjük énekekkel,
Vigadozó versekkel.
Szép jelön, szép csillag,"

jan. 17. Antal napja:
A háziállatok védőszentjeként tisztelték Szent Remete Antalt. Szent Antal tüzének nevezik az orbáncot és az ehhez hasonló tünetű mérgezést.

jan. 18. Piroska napja: Ehhez a naphoz időjárási regula fűződik: "Ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy."

jan. 20. Fábián és Sebestyén napja: A néphit azt tartja, hogy ezen a napon kezdenek a fák ismét nedvet szívni a talajból.

jan. 22. Vince napja: A szőlősgazdák védoszentje. A néphit szerint:

Ha megcsordul Vince,
Tele lesz a pince.
jan. 25. Pál napja:
Ezt a napot Pál fordulásaként tartjuk számon. A kemény téli időjárás lassan megfordul. A medve is megfordul a barlangjában

Január

Január - Boldogasszony hava
Télhó - Fergeteg hava - Medvetor hava

Római hagyomány szerint a hónapoknak - márciustól decemberig - a városalapító Romulus király adott volna első ízben nevet. Ez az első római naptár valójában empirikus parasztkalendárium lehetett, amely csak a mezei munkák szempontjából számba vehető 10 hónapot vette figyelembe. A fennmaradó téli holt időt a Kr.e. 700 körüli naptárreform idején iktatták be az új 12 hónapos holdnaptárba Ianuarius és Februarius néven - 11. és 12. hónapként. Ianuarius hónap névadója Ianus, a kezdet és a vég istene volt, neki tulajdonítható, hogy a korábbi márciusi, majd szeptemberi évkezdés helyett a rómaiak - Kr. e. 153-tól - január 1-jén kezdték az évet. A január 1-jei évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben, amikor XI. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé. Az egyházi év advent első napjával kezdődik. A változó évkezdet következtében az évkezdő szokások és hiedelmek széthúzódtak az adventi időszak kezdetétől március elejéig. A változó évkezdetre utal az újév kiskarácsony elnevezése is.

A januári hónap javában a tél közepe, amikor a növényzetnek még pihenőre van szüksége, a napsütéses, langyos idő káros mind a fáknak, mind a kibújt gabonának. Januárban az őszi vetés alig kikelt gyenge hajtása a hóréteg fagytól védő takaróját igényli. A gyümölcsfák ágait is felmelegíti a napsütés, és ennek hatására a pórusok kitágulnak, majd a hajnali fagyban újra összehúzódnak, és ez a finom háncsréteg szemmel nem látható roncsolódásával jár.
Az erdélyi néphit szerint, amelyik gyümölcsfát újév napján kora reggel a gazda felköszönti, abban az évben bő terméssel fog visszaköszönni. Ennek a hiedelemnek az az alapja, hogy a felköszöntéskor közel kell a fához lépni, meg kell simogatni, és így észre lehet venni a hernyófészkeket és egyéb rendellenességeket. Ezeket aztán a gazda idejében orvosolhatja.

Népi megfigyelések:
- januári meleg isten csapása
- gyenge január, forró nyár, hűvös tavasz
- ha nem lenne fagy január hónapban, úgy biztosan meg fogja azt hozni március vagy április hónapja
- nedves január mellett a pincében üres marad a hordó
- téli mennydörgés jó termést, de még eljövendő csikorgó telet jelent
- januári kövér veréb, hosszú tél
- ha a mókusok ősszel sok diót és mogyorót gyűjtenek, akkor kemény januárra és általában hosszú télre lehet számítani
- a ködös január nedves tavasszal jár

Jeles napok januárban:
Újév (január 01.)
Vízkereszt (január 06.)
Szent Antal napja (január 17.)
Piroska napja (január 18.)
Sebestyén napja (január 20.)
Vince napja (január 22.)
Pál fordulása (január 25.)

A hívők újévkor kalácsot tettek Ianus oltárára, e napon kerültek minden veszekedést s kölcsönösen jót kívántak egymásnak. A meteorológusok Télhó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Fergeteg havának nevezik , a régi magyar (katolikus) neve Boldogasszony hava, eleink pedig Medvetor havának nevezték januárt. E hónapban a Nap a Vízöntő jegyébe lép.

Népi mondóka
Pálnak fordulása
Fél tél elmúlása
Piroska napján a fagy
Negyven napig el nem hagy.
Ha fénylik a Vince,
Megtelik a pince.
A ködös január
Nedves tavasszal jár.




2013.

Új Évet kezd nekünk a naptár
őrizd meg mit az élettől kaptál,
S legyen a mosolyé az eljövendő
reményteljes szép esztendő!

A 12 hónap

Csikorgott a fagy, szélcsend volt, a tiszta ég csupa csillag.
- Bumm! - ágyúlövés köszöntötte az új esztendőt; Szilveszter éjszakája
volt, és tizenkettőt kongattak a toronyban.
- Tra-ra! Tra-ra! - zengett a kürt. Jókora postakocsi állt meg a
városkapu előtt. Tizenkét utasa volt, többen nem is fértek volna el
benne.
- Éljen! Éljen! - hangzott ki a vidám köszöntő a házakból, ahol teli
poharak csendültek össze az új esztendő tiszteletére.
- Boldog új esztendőt! Jó szerencsét, egészséget, takaros kis feleséget!
Baj, bosszúság elkerüljön az új esztendőben! - kívántak egymásnak
szerencsét az emberek.
Rázták egymás kezét, összekoccantották poharukat, hogy csak úgy
csengett. Javában folyt az ünnepi vigasság, amikor a postakocsi
tizenkét utasával megállt a város kapuja előtt.
Ugyan kiket hozhatott? Az utasoknak rendben volt az útlevelük,
málhával érkeztek, még ajándékot is hoztak nekem, neked,
mindenkinek a városban. Kik lehetnek, s mit hoztak nekünk?
- Jó reggelt! - köszöntötték a kapu őrét.
- Jó reggelt! - felelte az, mert az óra már elkongatta az éjfelet. Aztán
megkérdezte az első utast, amikor kilépett a kocsiból: - Mi a neve? Mi a
foglalkozása?
- Nézd meg az útlevelemben! Tudsz olvasni! - felelte az első utas. - Én:
én vagyok! - szép szál legény volt, prémes bekecset, prémmel bélelt
csizmát viselt. - Az vagyok, akiben annyian reménykednek. Látogass
meg holnap, újévi ajándékot kapsz tőlem. Rézpénzt meg ezüstpénzt
hajigálok az emberek közé, bálokat rendezek, harmincegy bált, ennyi
éjszaka áll rendelkezésemre. A hajóim jég közé fagytak, de a
szobámban jó meleg van: Kalmár vagyok. Január a nevem.
Nyomban utána a második utas szökkent le nagy vidáman a postakocsi
hágcsóján, álarcosbálok, komédiák, táncos mulatságok fő-fő mestere.
Nem volt nála egyéb, csak egy nagy hordó.
- Ebből a hordóból ugranak majd ki farsangkor a jókedv ördögei! -
kiáltotta. - Mert mulatni akarok meg mulattatni, amíg tart az élet, mert
az egész családból az én időmet szabták a legrövidebbre. Csak
huszonnyolc napom van. Talán megtoldják még egy nappal, de az se
sokkal több. Éljen a vígság!
- Tilos a csendháborítás! - intette rendre az őr.
- Nekem ugyan nem tilos! - kiáltotta hetykén az utas. - Karnevál
hercege vagyok. Február a nevem.
Előbukkant a harmadik utas is. Ösztövér legény volt. Ínséges formájú,
mint a böjt maga. Időjóslással foglalkozott, s az bizony nem valami
zsíros hivatal. Nem volt rajta egyéb dísz, csak egy kis ibolyacsokor a
gomblyukában; de nagyon apró ibolyákból.
- Március, hopp! - kiáltott rá a negyedik, aki nyomban utána lépett ki a
kocsiból, és meglökte az előtte állót. - ugorj be az őr szobájába, jó
puncsot főztek ott, érzem a szagát! - De ez a negyedik csak lódított,
áprilist akart járatni a társával, így mutatkozott be az őrnek. Bolondos
legénynek látszott, olyannak, akinek több az ünnepnapja a munkás
napjánál. - Föl-alá táncol a kedvem! - rikkantotta. - S ahogy a kedvem
tartja, eső esik, vagy nap süt. Sír az egyik szemem, nevet a másik, ezt
csinálják utánam! Csupa nyári ruha van a ládámban, de nem vagyok
bolond, hogy fölvegyem! Itt vagyok! Tavaszi lakkcipőben, de téli
kesztyűben megyek sétálni vasárnap.
Nyomában egy hajadon libbent le a kocsiról.
- Május vagyok! - mutatkozott be. Bükkfalevél színű selyemruhát
viselt, kökörcsin koszorút a hajában; szagosmüge illata áradt a
ruhájából olyan erősen, hogy az őr eltüsszentette magát. - Egészségére!
- mosolygott rá a hajadon. Ó de gyönyörű szép volt! Énekelni is, de
nem a színházban, hanem kinn a zöld erdőben, a maga
gyönyörűségére.
- Most jön a menyecske! - kiáltották, s lesegítették az ifjú Június
asszonyt a kocsihágcsón. Szép, sudár teremtés volt, rátarti és fürge
mozgású. Látszott rajta, azért jött a világra, hogy munkára tanítsa az
álomszuszékokat. De lakomát is adott, méghozzá az esztendő
leghosszabbik napján, hogy vendégeinek ideje legyen a sokféle jót
elfogyasztani. Járhatott volna a maga hintaján is, de postakocsin
döcögött a társaival, ezzel is mutatva, hogy cseppet sem gőgös.
Különben sohasem utazott egyedül: mindenüvé elkísérte öccse, a
Július.
Piros arcú legény volt ez a Július, szalmakalap hetykélkedett a fején.
Kevés málhája volt, nem is jó a nagy melegben sokat cipelni, csak
fürdősapkáját meg úszónadrágját lóbálta a kezében.
Aztán az anyja következett, Augusztus asszonyság. Ez aztán ügyes
asszony volt! Gyümölcsöt árult, halastavai voltak, érett kalászú
gabonaföldjei. Széles szoknyájában szaporán jött-ment, csak úgy égett
a kezében a munka, maga hordta a kancsót a mezőre az aratóknak. -
Arcod verítékével szerzed a te kenyeredet! - ez volt a jelszava.
De az aratóünnepen aztán nem sajnálta a jókedvet a munkásembertől.
Utána egy férfi lépett ki a kocsiból, festőféle volt, a színek mestere:
Szeptember. Ha akarta, vörösre, aranyosra, barnára festegette az erdő
minden zöld levelét. Munka közben feketerigók hangján fütyörészett;
ráérős idejében komlósört erjesztett, mert ehhez is értett. Egy
festékesdoboz meg egy nagy ecset volt minden útipoggyásza.
Földesúr formájú bátyja követte a sorban; most is a szántás-vetés járt
az eszében, egyre azon törte a fejét; elvetett-e mindent idejében. De a
vadászat örömeiről se feledkezett meg: vadászpuska csöve meredt
Október uraság válla mögött, vadászkutya szökdelt a sarkában, dió
csörgött-zörgött a tarisznyájában. Temérdek málhája volt, még egy
újfajta ekét is hozott magával. Egyre csak a földről beszélt, de alig
lehetett érteni a szavát bátyja hangos prüszkölésétől meg
krákogásától.
Olyan náthás volt ez a szegény November, hogy lepedőt használt
zsebkendőnek, de még így, betegen is el kellett kísérnie a béreseket az
új helyre, ahová beszegődtek. Azzal vigasztalta magát, hogy majd
kigyógyul a meghűlésből, ha fát fűrészel - mert egy fatelep
fűrészmestere volt. Estelente fakorcsolyákat faragcsált a
parasztgyerekeknek, mert tudta, hogy hamarosan szükségük lesz rá.
Utolsónak az öreg December anyóka kászálódott le a kocsiról.
Parazsasfazekat hozott a kezében, mégis didergett. De a szeme fénylett,
mint két tiszta csillag. Másik kezében virágcserép: egy zsenge kis fenyő
zöldellt benne. - Ezt mindenüvé magammal viszem - mondta. -
Ápolom, gondozom, hogy karácsonyig nagyra nőjön, és színes
gyertyácskák, aranyalmák, bábuk teremjenek az ágain. Akkor alája
ülök magam is, előveszem a meséskönyvemet, és mesélek belőle a
gyerekeknek. Azok csöndben ülnek, hallgatnak, de a karácsonyfa ágain
megelevenednek a bábuk, a kis viaszangyal a fa csúcsán megrázza
aranyporos szárnyát, s leröppen a gyerekekhez, megcsókolja őket.
- No, mehet a kocsi tovább! - kiáltott a városkapu őre. - Megvan mind a
tizenkét utas. Jöhet a következő postakocsi!
- Előbb ezt a tizenkettőt bocsátjuk be a kapun - mondta a
városkapitány. - Lépjenek be sorra, egymás után! Az útlevelük itt
marad, egy-egy hónapig érvényes mindegyik. Tessék belépni