A minden kezdetet, a megtisztulást jelképező januárt - a februárhoz hasonlóan - a legendás római király, Numa Pompilius (Romulus utódja) vezette be: Korábban márciussal kezdődött az évük, ugyanis a rómaiak a telet eredetileg hónap nélküli időszaknak tekintették. A március szerepét valószínűleg azért vette át a január, mert ebben az időszakban választották a konzulokat. Később a téli napforduló idején tartott Juvenalia fesztivált is e hónap első napjára helyezték át. Ez utóbbi ünnepséget Néró, a hírhedt római császár intézményesítette, állítólag azzal indokolva, hogy 21 évesen ekkor borotválta le először a szakállát, azaz e napon vált férfivá. (Érdekes módon Japánban január második hétfője a nagykorúvá válás napja, mégpedig azok számára, akik az új évben ünneplik a 20. születésnapjukat.)
A január elnevezés a rómaiak Januarius hónapjából ered, ezt a nevet Janusról (a ianua jelentése ajtó, kapu), a kapuk és a boltívek istenéről kapta. Egyes tudósok szerint Janus minden kezdetnek az istene; a napok, hónapok és az évek, de még az emberi élet kezdetét is neki szentelték. Janust a múltat és a jövendőt egyaránt jól ismerő, jóságos teremtőnek vélték. Elsőként mindig az ő nevét mondták, amikor megszólították isteneiket. Őt tartották Latium első királyának. Janus tanította meg az embereket arra, hogyan építsenek hajót, és hogyan műveljék meg a földet. Ünnepét, az Agóniát, január 9-én ülték meg. A Forum Romanumon épített templomának ajtaja háborúban nyitva, békében zárva volt. Ez utóbbira - Numa Pompilius (i.e. 7. sz.) és Augustus (i.e. 1. sz.) uralkodása között - a történetíró Livius szerint, csak két alkalommal került sor. Az ábrázolásokon Janus kezében kulcsokat tart, ujjainak száma, az év napjainak megfelelően 365, arca két ellenkező irányba néz. Ez a kétarcúsága azzal magyarázható, hogy minden ajtó befelé is visz a házba, meg kifelé is.
A 31 napos január „normális” években a hét ugyanazon napján kezdődik, mint az október, a szökőévekben pedig ugyanez az április és a július hónapokra igaz.
Miként általában minden kezdethez, január első napjaihoz is számos időjárási regula kapcsolódik. A britek szerint első három napja kormányozza az első három hónapot. A régi angol népi megfigyelés alapján, amilyen január második napján az időjárás, olyan lesz szeptemberben. Egy másik, még a rómaiak idejéből származó hiedelem azt mondja, hogy ha a kalendák napja (január elseje) nyáriasan napos, május elsejéig télies időjárás várható. A svédek számára pedig a Krisztus születését követő kilencedik nap (január harmadika) használatos időjóslásra, úgy tartják, hogy az e napra jellemző időjárás a következő kilenc hét során is meghatározó lesz.
Nálunk a középkorban a januárt, még januárius hónapnak, Boldogasszony havának hívták. A magyarok képzetében boldogasszony a szülést segítő anyaistennő. Boldogasszonynak nevezik Szűz Máriát, és boldogasszonynak tartják a várandós asszonyokat, a gyermekágyas kismamákat. A gyermekágyat valamikor Boldogasszony ágyának tekintették.
A 16. század végén íródott Csízió számos életviteli tanáccsal látta el olvasóit: "Boldogasszony havában igyál jó bort, és ha van, édes italt. Az ürmösbor mellednek fájása ellen igen jó. (...) Megeheted a kövér disznópecsenyét, kolbászt és ludat mustárral vagy borsos eczettel. Eret ne vágass. Ha mennydörgést hallasz e hónapban, kegyetleneknek halálát jelenti."
Az időjárásról és a születendő gyerekről a következőket írja: "Kis-Karácson napján a reggeli vörös ég hadat és pokolidőt jelent. De mikor fénylik szent Vincze, akkor telik meg a pincze; mikor fénylik szent Pál, minden termés szépen áll; ha pedig havas, vagy eső leend, mértékletes esztendőt jelent. Ha felleges vagy ködös lesz, könyörögjünk az Úristennek, hogy hirtelen haláltól minket megoltalmazzon. (…) Kemény, s kegyetlen hidegű a Boldogasszony havában született gyermek, nedves és hideg természetű leszen, tiszta önnöntermészetében, de nagyravágyó, kevély, igen akaratos, minden szépséget szerető, tobzódó, tékozló, magamutogató, nyájaskodó a szép személyekkel, de haszontalan részeges és kártyás lesz."
A hónap harmadik napján Párizs védőszentjét, a várost kétszer is - először Attila hunjaitól, majd a római légióktól megmentő Genovévát köszöntik a franciák. A Saint-Étienne-du-Mont templomban őrzött ereklyéit minden évben emberek ezrei keresik fel.
Január 6-án, Vízkereszt napján - melyen a háromkirályokra és Jézus megkeresztelkedésére emlékeznek - vége szakad a karácsonyi ünnepkörnek, és kezdődik a farsang időszaka. Vízkereszt a legrégibb ünnep a keresztény egyház kalendáriumában, több országban munkaszüneti nap. A vízkereszt utáni második vasárnap Jézus első csodatételéről nevezetes, ekkor volt a kánai menyegző, melyen a vizet borrá változtatta.
Január 17-e az összes vagyonát a szegényeknek adó Remetei Szent Antal, a pásztorok és a háziállatok védőszentjének a napja, akihez az orbáncosok fordultak gyógyulásért. Ugyanezen a napon Mexikóban Szent Antóniát ünneplik. Ennek alkalmával a háziállatokat, szarvasmarhát, sertést és baromfit feldíszítik virágokkal és szalagokkal, és elviszik a templomba, hogy megáldják őket.
Január 20-a az íjászok védőszentjének, a vértanúhalált halt Sebestyén ünnepe. A középkorban – mint segítőszenthez – hozzá fordultak az emberek oltalomért a pestisjárványok, jószágvészek idején.
Piroska (január 18.) és Vince (január 22.) időjárásjósló napok: „Ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy”, és „Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik a pince, Gabonával pajta, csűr, Mihály így jó, édes bort szűr.” – mondja a népi regula. Az utóbbi naphoz fűződő időjóslás Európa szerte elterjedt, másutt is úgy tartják, hogy ha Szent Vince napján tiszta az ég, több lesz a bor, mint a víz, illetve, ha ezen a napon beragyog a napsugár az ablakon, jó idő és bőséges termés várható az év során. A regula eredete nem ismert, de valószínűleg arra utalhat, hogy nem lehet rossz jelentésű ma napsütés azon a napon, melyen a szent vértanút megégették.
A Vincét megelőző napon, január 21-én a keresztény hitéért mártírhalált halt Szent Ágnesre emlékezik az egyház. Ágnes a fiatal szüzek védőszentje, ünnepén Rómában hagyományosan minden évben körmenetet tartanak, melynek során egy bárányt vezetnek keresztül a városon. Az Ágnes nap estéjét az angolok szerelemjóslásra is használták. Az egyik módszerük az volt, hogy a kíváncsi hajadon a Miatyánk halk mormolása közben a tűpárnából sorra kihúzogatta a tűket, majd - hogy álmában meglássa a jövendőbelijét - az egyiket a hálóinge ujjába szúrta. Ennél egyszerűbben is megtudhatta, ki lesz a párja, ehhez elég volt a hátára feküdnie, és összekulcsolt kezeit a tarkója alá tennie. Majd miután a lány álomba szenderült, megjelent előtte a leendő férje, és egy csókkal köszöntötte őt.
Január 25-e, melyet Szent Pál apostol megtérése után Pál-fordulónak hívnak, az év leghidegebb napja, ezután már enyhülni szokott az idő. A Szent Pál napi jó időhöz a néphagyomány szerint jó termés és a bőség képzete kapcsolódott. Sokfelé az egész év időjárására, sőt az év során várható eseményekre is következtettek az e napon megfigyelt időjárásból. Elterjedt hiedelem volt, hogy ha Szent Pál napján szép az idő, süt a nap, jó termés várható, ha havazik, vagy esik az eső, drága lesz a gabona, ha felhős vagy ködös az idő, sok madár és állat el fog hullani, ha pedig erősen fúj a szél, háborúskodásra lehet számítani.
Január 21-én a Nap a december 22-étől uralkodó Bak jegyéből a Vízöntő jegyébe lép. Január születési köve az igazságot, az állandóságot és a fizikai erőt jelképező gránát, és a rózsaszínű kvarc. Úgy tartják, hogy a januárban született nőknek a gránátkő kivételével semmilyen drágakövet sem szabad viselniük, ezzel biztosítják rendíthetetlen, igaz barátságukat és a hűségüket.
