Fabula

A fabula latin szó, jelentése kitalált történet, mese". Két fajtája van: állatmese, növénymese.

Állatmese: rövid, csattanóval végződő, gyakran párbeszédes formában megírt történet, szereplői állatok, de   emberi tulajdonságokkal vannak felruházva. Főleg Indiában terjedtek el, de gazdag a görög és a római irodalom is Esopus, Phadrus, Babriosz költeményeinek köszönhetően. Legismertebbek az állatmeséi a francia La Fontaine írónak. A magyar irodalom is gazdag, Heltai Gáspár 100 híres fabula c. könyve igazolja ezt. Rajta  kívül Pesti Gábor írt híres fabulákat. 

  Aiszóposz Szamosz szigetén élt a Kr. e. 6. századba n. Már életében nagy tekintélynek örvendett. Ő tette naggyá a mesét, talán előadásmódjával, talán azzal, hogy írásba foglalta őket, talán, hogy közéleti szereplésein politikai eszközként használta. A meséknek az európai kultúrában való elterjedése szempontjából kiemelkedő a Kr. e. 1. században élt római Phaedrus munkássága: a görög mesék latin fordításával irodalmi rangot szerzett a műfajnak. A modern Európa jórészt az ő révén ismeri az ezópusi ha- gyományt. 

Aiszóposz fabulák

	A macska és a madarak A macska meghallotta, hogy valamelyik udvarban a szárnyasok betegeskednek. Orvosnak álcázta magát, fogta a mesterséghez szükséges eszközöket, odament, és az udvar előtt megállva megkérdezte tőlük, hogy érzik magukat. Azok nyomban megfeleltek neki: "Jól - ha te elmégy innen." Így van ez az emberek közt is: a hitványak nem csapják be az okosokat, még ha teljes erejükkel tettetik is a segíteni akarást.

 Ezopus fabulái Pesti Gábor szerint (Bécs, 1536)

 A mesék fordítása az első nyomtatott, magyar nyelvű szépirodalmi termék.   Kötete száznyolcvanöt Ezópusnak tulajdonított mesét tartalmaz. A rövid lélegzetű s az eredetiben is meglehetősen szűkszavú meséket híven, takarékos egyszerűséggel, szép magyarsággal fordította. A történeteket nem bővítette, színezte, mint három évtizeddel később Heltai Gáspár, de stílusával, előadásával határozottan esztétikai hatásra törekedett , hogy belopja az emberek lelkébe a tisztes és hasznos tanulságokat. E szándéka  a magyar széppróza első  tudatos mesterévé avatta.

Pesti Gábor (vagy ahogy maga írta nevét:Gabriel Pannonius) pontos születési és halálozási évszámát nem ismerjük. Az 1520-as években Budán tartózkodott, később, 1530 után, János király udvarában, ahol a gyulafehérvári tudós humanista kör tagja lehetett. Ez időben gyulafehérvári kanonok és küküllői főesperes – holott pappá sohasem szentelték. Bécsben többször megfordult, baráti-ismerősi viszony fűzte az ottani katolikus-erazmista humanistákhoz. A 1536 és 1538 között, amikor is munkái megjelentek, Bécsben élt, 1536-ban az egyetemre is beíratkozott. Majd ismét János király és Izabella szolgálatába állt, életéről az utolsó adat 1548-ból való.

Heltai Gáspár a 16. században oly kevés számú polgár-íróink egyike. Sikeres vállalkozó, sörfőzde-, papírmalom- és nyomdatulajdonos, a városi közfürdő egyik építtetője, aktív politikus, gazdag közéleti férfiú. Katolikus papnak indul, majd fokozatosan elfogadja a lutheránus hitelveket; 1543-ban ővele küldik el Wittenbergbe a brassói zsinat határozatait. Találkozik Lutherrel és Melanchthonnal, az egyetemen elmélyíti teológiai ismereteit, de egy év múlva már ismét szeretett városában, Kolozsvárott van. Soha többé nem utazik külföldre: a szellemi kalandot jobban kedvelte a valósnál. 1550-ben betársul Georg Hoffgreff kolozsvári nyomdájába, majd 1559-től ő lesz az egyedüli tulajdonos. Ez időtől haláláig (lapszámban mérve) nagyobb terjedelemben ad ki magyar nyelvű nyomtatványokat, mint a század összes többi magyarországi nyomdája együttvéve. 1559-ben csatlakozik a helvét irány követőihez, egy évtized múlva pedig, talán közvetlenül Dávid Ferenc hatására, antitrinitáriussá lesz. Jelentős teológusi, egyházszervezői, tipográfusi, szerkesztői munkássága.
E 16. századi német anyanyelvű polgárember a magyar próza mestere.
A Száz fabula az aesopusi mesék legmodernebb felfogását követi: amikor a mese-sorba elegyítve már nem-aesopusi mesék tolmácsolnak világnézeti álláspontokat sőt aktuálpolitikai nézeteket, mesék, amelyek már inkább novellák, amelyekben már emberek szerepelnek az állatok allegorikus figurái helyett, mesék, amelyeknek már Heltai szavaival „Semmi szükség igen hosszú értelmet megjegyeznünk.”  

forrás: A reformáció magyarországi irodalmából

Digitális tankönyvtár

Mesék

 Az öt gombóc /japán mese/

Réges-régen volt egyszer valahol egy öregember meg egy öregasszony, akik kettesben éldegéltek, ráérősen-öregesen. Ám folyton-folyvást csipkelődtek egymással, talán azért, mert túlságosan jóban voltak. Ha elgurult egy parányi babszem, máris évődni kezdtek:

- No, ez is kend miatt van!
- Még hogy miattam! Ha nem tudnád, az egér tehet róla!
Így csipkedték egymást nap mint nap.
Történt egyszer, hogy aznapra kifogytak már az évődésre szolgáló ürügyekből. Szótlanul üldögéltek a tűzhely mellett és teát szürcsölgettek, amikor váratlanul betoppant a szomszédasszony.
- Csináltam egy kis gombócot, hoztam hát belőle kendteknek is egy kis kóstolót!
- Nahát, milyen kedves, mindig gondol ránk!
Nézik az öregek, s látják ám, hogy a tányérkán öt szem finom, édesbabos gombócka van!
- Ez bizony akarva se jöhetett volna jobbkor! Hadd lám csak! No, akkor megkóstolom elébb! - szólalt meg az ember, s ezzel - hamm! - bekapott egyet.
- Hát akkor én is! - mondta az asszony, s ő is - hamm! - bekapott egyet.
- Ez tényleg nagyon jó! No, akkor még egyet!
- Ahogy kend mondja! Hát akkor én is!
A tányérkán már csak egy szem gombóc maradt, s az ember már nyúlt is érte.
- No, akkor még ezt az egyet!
Hanem az asszony hirtelen fürgén a kezére csapott.
- Ha ezt is megeszi, akkor kendnek három gombóc jut, nekem viszont csak kettő. Így nem igazságos! Inkább én kapom be azt a harmadikat!
- Még hogy te! Hisz akkor neked jutna három! Én férfiember vagyok, keményen dolgozom, ezért nekem jár a harmadik!
- Hová gondol kend? Még hogy keményen dolgozik, s hogy kend a férfi! Hát az asszony itthon tán nem dolgozik keményen? Igenis az enyém lesz az a gombóc!
- Nahát! Ki hallott már ilyet, hogy az asszony többet egyen az uránál! - vágott vissza az öreg. - A hiba ott van, hogy te sose csinálsz gombócot! Pedig ha csinálnál, annyit ehetnénk, amennyi jólesik.
- Miket beszél kend! Ha csinálnék, kend biztosan azt mondaná, hogy nem jó. Hiszen kend sose mondja a főztömre, hogy finom, hát nem csinálok! - replikázott az asszony.
- Már mért is mondanám, hogy finom, arra, ami nem jó!?
Na, ezzel megtalálták azt, ami a szokásos csipkelődésükhöz hiányzott, s mint mindig, most sem engedett egyikőjük sem a maga igazából. Igen ám, de ha egyikőjük sem tudja lepipálni a másikat, akkor a gombócot sem tudják megenni!
- Tudod mit, asszony! Nézzünk farkasszemet! - állt elő az ötlettel az öreg. - Amelyikünk győz, azé lesz a gombóc! Nem szabad nevetni, megszólalni, de még csak megmoccanni se. Na, mit szólsz hozzá?
- Nem bánom, legyen úgy, ahogy kend mondja. A tűrést az asszonynép úgyis jobban bírja. Ez máris annyi, mintha én győztem volna! Hát akkor kezdjük: egy, kettő, három!
Ezzel úgy, ahogy voltak, megmerevedtek, s elkezdtek egymással farkasszemet nézni. Az öreg az asszonyra düllesztette nagy, kerek szemét, az meg kissé előredőlve, dacosan nézett vissza rá. Így telt el az ebédidő, majd a délután is. A két öreg még mindig mozdulatlanul meredt egymásra, s közben lassacskán besötétedett.
Öreg este volt már, amikor egy tolvaj settenkedett arra. Észrevette a félig-meddig nyitva maradt ajtót, s nem bírt ellenállni a csábításnak: belesett rajta. Vissza is hőkölt ijedtében, amint meglátta odabent a házigazdákat. S mert valahogy mégis furcsának találta őket, hát lopva újra megnézte a két öreget. Ám a bentiek nem mozdultak, a szemük sem rebbent. Mégiscsak jobb lesz, ha azért előbb beköszön, gondolta a tolvaj, és beszólt:
- Szép jó estét! Hé, kendtek ott! Jó estét!
De hiába szólongatta őket, választ nem kapott. Megkönnyebbült erre, s nyugodt lélekkel belépett a házba.
- A fenébe is, de rám ijesztettek! Hisz ezek csak rabló-riogató bábuk! Biz' isten ügyes munka! Az ember még azt hinné, hogy élnek. Ha fejbe kólintanám őket, tán meg is szólalnának, annyira élethűek! - ámuldozott a tolvaj, s ahogy ezt kimondta, öklével az ember fejére húzott egy nagyot.

A szegény öreg kis híján talpra szökkent a sajgó ütéstől, de a gombóc miatt mégiscsak legyűrte fájdalmát.
Na, fölbátorodott erre a tolvaj, és sietve munkához látott. Fiókot, ládikát, mindent kiforgatott, összeszedte az asszony ruháit. Amit csak érdemesnek talált elemelni, azt mind egy jókora batyuba kötötte, s azzal, mint aki jól végezte dolgát, már indult volna is kifelé. Hanem megakadt a szeme a tűzhely padkáján árválkodó gombócon.
- Nicsak! Milyen finom kis gombóc! No, a munka hevében úgyis megéheztem! - dünnyögte, s azzal már nyúlt is érte.
- Te! - förmedt rá hirtelen az asszony, aki már percek óta figyelte a szeme sarkából.
Ám abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, ujjongva fölkiáltott az öregember:
- Győztem! Enyém az utolsó! - s azzal - hamm! - bekapta az árva babosgombócot.

Egy bizonyos szamuráj igen türelmetlen és forrófejű ember hírében állt. Egy Zen tudós, akit messze földön ismertek pompás szakácsművészetéről, elhatározta, hogy ezt a harcost megleckézteti, mielőtt még veszedelmesebbé válna. Meghívta hát vacsorára a szamurájt.

A szamuráj meg is érkezett a megbeszélt időben. A Zen tudós megkérte, hogy helyezze magát kényelembe, amíg befejezi a vacsorafőzést. Telt-múlt az idő. A szamuráj türelmetlenül várt. Egyszer csak felmordult: – Zen mester, talán megfeledkeztél rólam?

A Zen tudós kijött a konyhából. – Roppantul sajnálom – mondta. – A vacsora elkészítése tovább tart, mint gondoltam. – Azzal visszament a konyhába.

Jó sok idő telt el. A szamuráj csak ült, és percről percre éhesebb lett. Végül felkiáltott, ezúttal kissé halkabban: – Zen mester – kérlek! Mikor tálalod a vacsorát?

A Zen mester kijött a konyhából. – Nagyon sajnálom. Újabb akadály jött közbe. De már nem tart soká. – És visszament a konyhába.

Hosszú idő telt el. A szamuráj végül nem bírta tovább a várakozást. Bosszúsan és farkaséhesen felkelt. A Zen mester épp akkor nyitott be a szobába egy tálca ennivalóval. Először miszo sirut, vagyis szójabab levest tálalt fel.

A szamuráj hálásan kortyolta a levest, és el volt ragadtatva az ízétől. – Ó, Zen mester! – ömledezett. – Ez a legcsodálatosabb miszo siru, amit valaha ettem! Csakugyan megérdemled a szakácsművész hírnevedet!

– Semmiség – mondta szerényen a Zen mester. – Ez csupán miszo siru.

A szamuráj letette az üres tálat. – Ez valami bűvös leves! Miféle titkos fűszereket használsz ahhoz, hogy ilyen íze legyen?

– Semmi különöset – felelte a Zen mester.

– Pedig biztos vagyok benne, hogy igen. Ez a leves valami egészen különlegesen finom!

– Hát, valami csakugyan van...

– Tudtam! – kiáltott fel a szamuráj, és izgatottan előrehajolt. – Kell lennie valaminek, ami ilyen jó ízt ad neki! Mondd meg hát – mi az?

– Idő kell hozzá – mondta halkan a Zen mester.

A tarhonya egy magyar száraztésztaféle. Hungaricum.

A rostán átmorzsolva gömbölygetett tésztát tarhonya néven csak 1788-ban és az azt követő években írták le először, mégpedig verses művekben. Az elődök a középkori apró tésztaformák voltak. Elkészítése igen munkaigényes, később ezért foglalta el a helyét a reszelt tészta. Legjelentősebb az alföldi parasztok táplálkozásában volt öregtarhonya, keménytarhonya, sűrűtarhonya, pirított tarhonya formájában. ]

Az étel eredetije feltehetőleg Perzsiából származik, török közvetítéssel. Magyarországon általánosan az Alföldön terjedt el, mint az egyik leggyakoribb száraztészta.

A szegedi asszonyok különösen híresek tarhonyakészítő művészetükről, ezt a hagyományt máig ápolják.

Az általánosan ismert alaprecept szerint a lisztet és a tojást sóval összegyúrják (összmaréknyi liszthez számítanak egy tojást), majd tarhonyarostán áttörik. Az így készített tésztát napon szárítják ki. Ebben a formában akár több évig is tárolható. Mezőtúron a tarhonyatésztát nem gyúrták, hanem sodorták, közben vízzel locsolgatták. Az apraját a rostán átszitálták, a nagyját pedig áttörték.

Többféleképpen készítik el. Szentesen a főtt tarhonyát tejföllel vagy tojással keverték el. Általában főzés előtt szárazon, hagymás zsírban, vagy olajon megpirítják, majd paprikával ízesítve sós vízben megfőzik. Az így készült tésztáskását többek között öregtarhonyának, keménytarhonyának, aratótarhonyának nevezik. A nagykunsági pásztortarhonya krumplival, hagymával és szalonnával készül. A tejbetarhonya készítésénél a megpirított tarhonyát tejjel engedik fel és készre főzik.

AZ ŐSMAGYAROK KONYHÁJA

Egy nép ételkultúrája éppúgy hozzá tartozik, mint néprajza, zenevilága, hitvilága, nyelve vagy testalkata. Kövi Pál írja. "A népi muzsikához és a népdalkultúrához hasonló érték és páratlan művelődési kincs rejlik a gasztronómiában. Ezt a kincsesbányát fel kell tárnunk, alá kell szállnunk a mélyére, mert minél mélyebbre hatolunk benne, annál magasabbra jutunk a tudás és a szellem dolgában". A magyar konyháról sok korabeli és későbbi adattal rendelkezünk. Ennek oka, hogy ételeink egészen más jellegűek voltak - és ma is azok -, mint Európa más népeié. A másik ok ősi étkezési szokásainkban gyökerezik, amelyek a mai napig megmaradtak.

A magyar ételkultúra gyökere: a belső-ázsiai népek ételfilozófiája

"A honfoglaláskori magyar konyhát nem lehet összehasonlítani a nyugat-európai konyhákkal, mert konyhafilozófiája teljesen más volt és gasztronómiai szempontból sokkal magasabb szinten állt, mint a korabeli európai konyhák. A magyar konyhára mindenekelőtt a főzés a jellemző, miként a türk és más keleti népek konyhaművészetében is ez a lényeges vonás. Míg nyugaton inkább sütnek, keleten inkább főznek az emberek; ez az alapvető különbség a gasztronómia tekintetében" (Cey-Bert Róbert Gyula). A kínai, a mongol, a tibeti, a belső- és közép-ázsiai népek legkedvencebb ételei mindig is a főtt, párolt pörköltes ételek voltak. Természetesen keleten is ismerik a sütés módszereit, de itt az arányok az irányt adóak.

Az ősi magyar ételkultúra gyökere a világfa szimbólumrendszerében gyökerezik. Belső-Ázsiában ősidők óta öt alapelemet különböztették meg: a tüzet, a vizet, a földet, a fát és a fémet, szemben a nyugati négy alapelemmel: a tűzzel, a vízzel, a földdel és a levegővel. Már a hunok is ősi ételeik elkészítésében az öt alapelem elvét követték: 1. az áldozati étel bronzból vagy vasból készített üstben főtt (fém); 2. az üst alatt a tüzet a táltos által kiválasztott fa biztosította; 3. az üst a földön állt; 4. az áldozati ételek elkészítéséhez vizet használtak. Az áldozati étel alapanyagait a táltos úgy válogatta össze, hogy azok kifejezzék a világfa hármas szintű jelképrendszerét: 1. az égivilágot a fán termett gyümölcsökkel, levelekkel, virágokkal és a fán összeszedett mézzel; 2. a földi világot a föláldozott állattal és a földön összegyűjtött növényekkel és fűszerfüvekkel; 3. a föld alatti világot a földben megtermett gyökerekkel, gumókkal és hagymákkal. Ezért hagymának (föld alatti világ), bizonyos növényeknek, mint a tárkony és a borsfű (földi világ) és gazdag gyümölcsöknek, mint a szőlő és az alma (égi világ) feltétlenül jelen kellett lennie az áldozati ételek harmóniájának biztosításában.
/dr.Kiszely István: Ősmagyarok konyhája/

Magyar Vidék napja

 

A hagyományok, a vidék ízei és a népi játékok is helyet kapnak a Millenáris Parkban 2014. február 8-án.


Őrségi receptek

Vargányás hajdinaleves
Hozzávalók: 1 sárgarépa, 1 vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 paprika, 1 csokor petrezselyem zöldje. Egy deciliternyi hajdina, 1 babérlevél, só, őrölt feketebors, majoránna, bazsalikom. 2 evőkanál zsír, 6 evőkanál liszt, 2 evőkanál fűszerpaprika. 10 dkg vargánya.

A zöldségféléket megtisztítjuk, a sárgarépát négyfelé, a paprikát szeletekre vágjuk, a hagymákat kicsit bevágjuk. A petrezselyem zöldjét felszeleteljük. A hajdinát átmossuk és leszűrjük.
Leveses fazékba kétliternyi vízhez hozzáöntjük a hajdinát, beledobjuk a zöldségeket, valamint a babérlevelet. A petrezselyem zöldjéből keveset félreteszünk a tálaláshoz.
A zsírban a lisztet barnulásig pirítjuk. Közben a levest befűszerezzük sóval, borssal, bazsalikommal, majoránnával. Amikor a hajdina és a zöldségek is félpuhára főttek, hozzáadjuk a kockákra vágott vargányát. Összeforraljuk.
Az időközben szép világosbarnára pirult rántásba belekeverjük a fűszerpaprikát, és néhány evőkanálnyi lével felengedve, szűrön keresztül a levesbe csurgatjuk.
Tálalásnál megszórhatjuk petrezselyem zölddel.

Dödölle
Hozzávalók: egy kg krumpli, só, 80 dkg liszt, 2 fej vöröshagyma, 20 dkg sertészsír.
A krumplit megtisztítjuk, felszeleteljük. Kb. másfél ujjnyival több vizet öntsünk rá, mint amennyi ellepi. Megsózzuk, és puhára főzzük. A főzőlében összetörjük, és a lisztet apránként adagolva fakanállal kidolgozzuk.
A vöröshagymát 10 dkg sertészsírban üvegesre pirítjuk. Evőkanállal kiszaggatjuk a dödölléket, közben a kanalat megmártogatjuk a zsírban.
A maradék zsírt serpenyőben felhevítjük, és ebben szép pirosra sütjük a dödölléket.
Önmagában, tejföllel, gombapörkölttel, vagy húsok mellé köretként tálalhatjuk.

Őrség

Különleges, folyók formálta dombvidék hazánknak ez a nyugati tája. Üde zöld rétek, fenyves erdők, kristálytiszta patakok, dombtetőkön megbúvó falvak alkotják. Ez az Őrség. Talán az egyetlen tájegység hazánkban, amelynek nevét nem földrajzi elnevezés, hanem történelme adja. Miután a honfoglaló magyarok birtokba vették a mai Nyugat-Magyarországot, az itt lévő hegyeket, erdőket, folyókat védelmi vonalként használták fel. Itt húzódott az ún. gyepü-rendszer, biztonsági zóna, lakatlan területek széles sávja. Őseink az csatlakozó népeket bízták meg a határ védelmével. Ők a király szolgálói voltak, csak neki tartoztak szolgálattal. A határ védelméért kiváltságokat kaptak, például kedvezményeket az adófizetésben.

Zöldségek, gyümölcsök

Az emberi szervezet rendkívül bonyolult rendszer.

 
A felnőtt emberi test megközelítőleg 100 000 milliárd sejtet tartalmaz - ez körülbelül ezerszer több, mint a Tejútrendszer összes csillagainak száma.

Szervezetünkben egyetlen másodperc alatt mintegy egymillió sejt pusztul el, de a regenerációs mechanizmusoknak, a sejtosztódásoknak köszönhetően ugyanennyi képződik is. Ahhoz azonban, hogy ez az egyensúlyi állapot fennmaradjon, egészséges életmódra - például megfelelő táplálkozásra és rendszeres mozgásra - van szükség. Bármely károsító hatás megváltoztathatja ugyanis az egészséges sejtek számát.



Színek szerepe zöldségeknél és gyümölcsöknél:

A kék és lila zöldségek és gyümölcsök a következők:
szeder, áfonya, fekete ribizli, aszalt szilva, fekete bodza, lila füge, kékszőlő, szilva, mazsola, lila spárga, vöröskáposzta, lila répa, padlizsán, lila endíviasaláta, lila paprika, lila krumpli, feketegyökér. A kék és lila zöldségek és gyümölcsök jótékony hatásúak az öregedés folyamatában, a húgyvezeték működésében, a memória működésében, és olyan antioxidánsokat tartalmaznak, amelyek állítólag megelőzik bizonyos ráktípusok kialakulását. A kék és lila zöldségekben és növényekben található antocián és fenol nevű vegyi anyagoknak öregedésgátló hatást tulajdonítanak.

A zöld színű zöldségek és gyümölcsök a következők:
avokádó, zöld alma, fehér szőlő, sárgadinnye, kivi, zöld citrom, zöld körte, articsóka, rukola, spárga, brokkoli és változatai, bimbós kel, kínai kel, zöldbab, fejes káposzta, zeller, egymagvú tök, uborka, endíviasaláta, leveles zöldségek, póréhagyma, fejes saláta, zöldhagyma, bámia, zöldborsó, zöldpaprika, hüvelyes borsó, cukorborsó, spenót, vízitorma és cukkini. A zöld gyümölcsök és zöldségek lutein és indol nevű vegyi anyagokat tartalmaznak, amelyek elősegítik a látást, felveszik a harcot a rákos sejtekkel, és kalciumot is tartalmaznak, ami erősíti a csontokat.

A fehér zöldségek és gyümölcsök a következők:
banán, barna körte, datolya, fehér húsú nektarin, fehér húsú barack, karfiol, fokhagyma, gyömbér, csicsóka, mexikói karalábé, karalábé, gomba, hagyma, paszternák, burgonya (fehér húsú), mogyoróhagyma, tarlórépa, kukorica. A fehér zöldségek és gyümölcsök allicin nevű vegyi anyagot tartalmaznak, segítenek megőrizni a szív egészségét, csökkentik a rák kialakulásának kockázatát, és megőrzik a koleszterin ideális szintjét, nem engedik, hogy túl magasra emelkedjen.

A sárga és narancssárga zöldségek és gyümölcsök a következők:
sárga alma, sárgabarack, sárgadinnye, perui földicseresznye, sárga füge, grépfrút, sárga kivi, citrom, mangó, nektarin, narancs, papaya, barack, sárga körte, datolyaszilva, ananász, mandarin, sárgahúsú görögdinnye, sárga cékla, pézsmatök, sárgarépa, sárga paprika, sárgahúsú burgonya, tök, karórépa, sonkatök, csemegekukorica, édesburgonya, sárga paradicsom, sütőtök. A sárga és narancssárga zöldségek és gyümölcsök nagyon erős antioxidánsok.


Ezek a gyümölcsök és zöldségek rengeteg C-vitamint tartalmaznak. A sárga és narancssárga zöldségek és gyümölcsök karotinoidokat és bioflavonoidokat tartalmaznak. A sárga és narancssárga zöldségek és gyümölcsök erősítik az immunrendszert, a szívet és a látást, és csökkentik a rák kialakulásának kockázatát.

A piros zöldségek és gyümölcsök a következők:
piros alma, vérnarancs, cseresznye, tőzegáfonya, piros szőlő, piros grépfrút, piros körte, gránátalma, málna, földieper, görögdinnye, cékla, piros paprika, retek, cikóriasaláta, vöröshagyma, piros krumpli, rebarbara, és paradicsom. A piros zöldségek és gyümölcsök likopin és antocián nevű vegyi anyagokat tartalmaznak, amelyek fontos szerepet játszanak a húgyvezeték normális működésében, a memória működésében, a szív egészségében és a rák megelőzésében.

Az optimális egészség érdekében  minden színből fogyasszunk  zöldséget és gyümölcsöt.

Ha csak egy bizonyos színkategóriájú gyümölcsöt vagy zöldséget fogyasztunk, akkor létfontosságú tápanyagoktól fosszuk meg magunkat. 

Az emberi beszéd

A hangzó beszéd az embert mindenektõl megkülönböztetõ sajátja; a magyarul hangzó beszéd egyszerre nemzeti kincsünk és egyéni tulajdonunk. KODÁLY Zoltán szavai szerint "semmi sem jellemzõ annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messzirõl, mikor a szót még nem is értjük."

 Az emberi beszéd olyan, mint egy híd két ember között. Bonyolult, többcsatornás kifejezőrendszer. Kommunikációban gazdag lehetőségeket kínál. A beszéd hangokból, szavakból és mondatokból áll, a személyiség egyik legfontosabb megnyilatkozási módja.

A nap minden órájában beszélünk, mások beszédé hallgatjuk, írunk, írott szövegeket olvasunk, a nyelv úgy vesz körül bennünket, mint a levegő.

Prométheusz, a görög hitregék lázadó titánja súlyosan megszenvedte az olümposzi istenek irigységét, amiért egyebek között a  beszéd ajándékával lepte meg védenceit, az embereket.

Ha  már megadatott nekünk a beszéd képessége, a nyelv, miért nem beszél egy nyelven az emberiség?

Bábel tornya



A népek sokezer nyelve mindmáig zavarba és csodálatba ejti a nyelvészeket.

Az özönvíz utáni ötödik nemzedékben, amikor ismét elszaporodott az emberiség, „mind az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. És amikor kelet felől elindultak, Sineár (= Babilónia) földjén egy síkságot találtak, és ott letelepedtek. És mondták egymásnak:

- Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. És mondták: építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.

Az Úr pedig leszállt, hogy lássa a várost és a tornyot, amelyet építettek az emberek fiai. És mondta:

- Íme, e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. Ezért szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

És elszélesztette őket onnan az Úr az egész föld színére; és megszűntek építeni a várost. Ezért nevezték annak nevét Bábelnek; mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette el őket az egész föld színére” (I.Móz. 11:1-9). (Bábel, Babilon jelentése akkád nyelven: ‘Isten kapuja’, héber nyelven viszont: ‘zűrzavar’)

Igy szól a legrégibb" tudósítás "a Biblia elbeszélés /Károli Gáspár fordításában/  arról, hogyan keletkeztk a különböző nyelvek.

Az égbetörő építmány és a nyelvzavarodás a világ sok más táján is előfordul.

A hátsó-indiai chin nép legendás ősei azért építettek egy nagy tornyot, hogy a teleholdat megrögzitsék az égen, é így éjszaka is legeltethessék nyájaikat. A hosszú épitkezés idején egyes népcsoportok az állványzat más-más részein telepedtek le, elfelejtették nyelvüket, és új nyelven kezdtek beszéln. A haragos hold végül vihart küldött, az összedölt állványzat körül szétfutó népek a világ minden tájára elszóródtak.