Egészségügyi világnap április 7.

 Az ENSZ ezen a napon alapította meg a WHO-t (World Health Organization) az egészségügyi világszervezetet.

1943. április 6-án jelent meg Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye, "A kis herceg"

Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg – mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
- Minden bizonnyal – feleltem.
- Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.


Antoine de Saint-Exupéry

 

Bútorok - tulipános láda és szuszék

"A szuszék a legrégibb tárolásra használt bútorunk itt, a Kárpát-medencében. A néprajzkutatók szerint őse már az ókori közel-keleti civilizációkban kialakult. Miben különbözik a szuszék a tulipános ládától? Gyakran keverik össze manapság őket, pedig nagyon más a kettő. A szuszék többezer éves technológia kiforrott formája, és hasítással, ácsmunkával készült, jó minőségű bükkfából - ezért nevezik “ácsolt ládának” is.

Ezzel szemben a tulipános láda a későbbi asztalosipar terméke (a „láda” szó is német eredetű), és már fűrészelt puhafából, fenyőből készült. Deszkái közt már nincs zsindelyszerű hornyolt illesztés, fecskefarkas sarokillesztéssel ragasztották össze őket. A ládát kifestették leveles, virágos mintákkal, innen kapta közkeletű nevét. Ezek, majd azután a fiókos sublótok az 1930-as, 40-es évekre végképp kiszorították kelengyés funkciójából az ácsolt szuszékot. 



A szuszék jellegzetességei
A palóc szuszék formája jellegzetes, teteje jellemzően domború. Kézimunkával készült, nem volt benne vasszeg és semminemű ragasztóanyag sem. Érdekesség, hogy ennélfogva tökéletesen megfelel a mai német „biobútor” szabványnak is!
Szerkezetének lényege hogy a négy lábba hornyokat vájt a készítő, ezekbe csúsztak be zsilipszerűen az ácsolással megfaragott deszkák, amiket faszeggel rögzítettek. Az ácsolt láda minden deszkáját egyenként kézi munkával kellett megfaragni és hornyolni. A hornyok lefelé álltak, így még a víz is lefolyt róla. A jól elkészített ácsolt ládában mindig biztonságban volt a ruha, értékes holmi. A palóc (főként gömöri) ládákon kívül - amelyek vásározással egész messzire is elkerültek - híresek voltak a baranyai „szökrönyök” és az erdélyi szuszékok is. Egyéni formaviláguk volt az egyes tájegységeknek, de a szerkezete, készítési módja mindnek közel azonos: a zsindelyezéshez hasonlóan hornyolták, illesztették a deszkákat.
A palócföldi mesterek kétféle használatra készítettek ácsolt ládát: gabona tárolásra - ezeket nem díszítették -, az igen cifrán „hímzettet” pedig menyasszonyi kelengyés szekrénynek. Díszítés előtt megfüstölték, így a belekarcolt minták szépen kirajzolódtak. A készítő mester fontos jelentéstartalommal ruházta föl a szekrenyt, hiszen az ifjú asszonyt ez a bútor elkísérte esküvőjétől élete végéig.

A szuszék újkori újjáéledése
A hagyományos menyasszonyi használatra már mindkét ládaféle eltűnt – a szuszék készítését 1955-ben tudták utoljára filmre venni - mégis sok száz ácsolt láda található még itt a Kárpát-medencében. Mi ennek a titka? Minden egyes szuszékot éppen darabjainak szabálytalansága, csodálatos díszei miatt körülleng valamiféle megfogalmazhatatlan ősiség, erő, időtlenség és utánozhatatlanság. Az egykori készítők és készítőközpontok gazdag termést hagytak maguk után, és az ácsolt szuszék igen tartós: rendes szobai körülmények közt néhányszáz évig is elálldogál. (Ismerünk 3-400 éves példányokat is.) Ezek miatt sokan gyűjtik őket; a lakásban archaikus látvány egy szuszék (bár a régi szuvas példányokból nehéz kiölni a farontó bogarakat).
Napjainkban ismét feléledt ez az ősi szép­mesterség: megrendelésre újra készítenek kisebb méretű palóc szuszékot, az eredeti kézi módszerrel és a régi díszítésekkel, amelyek közt – akár­csak az öreg szuszékok esetében – ma sincs két egyforma."

forrás: Gyenes Tamás, Ősi bútorunk, a szuszék

A tavasz első virágai

A tavasz első virága a mitológiai gyökerekkel rendelkező nárcisz, melyben -időjárástól függően- már márciustól gyönyörködhetünk.



Egy másik rendkívül kedves tavaszi virág a tulipán.

A 16. század eleji török hódítások idején terjedt el Európában is, ekkor honosították meg Hollandiában, ami később tulipán nagyhatalommá vált, mivel óriási üzletté nőtte ki magát a tulipántermesztés.

Akkoriban rendkívül jó befektetésnek számított tulipánokkal kereskedni, mivel egy-egy különlegesebb fajtáért akár egy kisebb vagyont is megadtak. Az 1630-as években azonban spekuláció miatt összeomlott a tulipán piac, így rengetegen tönkrementek. Magyarországon a 16. század végén kezdték el termeszteni, azóta pedig több ezer fajtáját nemesítették ki. Különlegessége, hogy kéken kívül bármilyen színű lehet, léteznek olyan sötét lila fajták, melyek már majdnem feketének tűnnek, sőt még zöld fajták is vannak, ezen kívül mintázatuk is rendkívüli változatosságot mutat -forma és szín tekintetében egyaránt. A tulipánnal igen egyszerű dolgunk van, ha díszíteni szeretnénk vele otthonunkat. A legjobban egy keskeny teljesen egyszerű üvegvázában mutat, viszont ügyeljünk arra, hogy a talpa elég széles legyen, mivel a tulipán szára elég vastag, és a fejek is nehezebbek, nehogy felboruljon. Már pár szál is rendkívül dekoratív lehet, akár egy vagy több színben is. A leveleket is nyugodtan fennhagyhatjuk a virágokon, ami egy plusz színt ad a csokrunknak.

A jácint eredete is a mitológiában keresendő, ugyanis a mítosz szerint Apollón véletlenül megölte kedvesét, Hüakinthoszt, a spártai király fiát. Az ifjú véréből fakadt a jácint, így vált a jácint az újjászületés szimbólumává.

A 18. században rendkívül népszerűvé vált, így ekkor több, mint 2000 fajtáját nemesítették ki Hollandiában, mindössze 3 fajból. Több színben és formában létezik, így dekorációnak is kiválóan megfelel. Kis áttetsző vázákat válasszunk, hogy a szárak is érvényesülhessenek, mindegyikbe tehetünk más-más színt, így dekorálva az asztalt, vagy akár egy színt is választhatunk, amit egy kupacba rendezünk. Levelekkel együtt is nagyon szép, de tehetünk közéjük pár szál barkát is. Ügyeljünk arra, mindegyik virágnál, hogy mielőtt vázába rakjuk, ferdén vágjuk le a szárát, így több vizet tud felvenni.

Tóbiás és Sára

Tóbiás és Sára, a híres gemenci fekete gólyapár fészkében március 29-én megjelent az első tojás, így néhány nap múlva várhatóan már 3-4 tojás költését kezdhetik meg a szülők – tájékoztatott közleményében a Gemenc Zrt.

 Forrás: Sokszínű Vidék

Fecskék

 
A fecskének sokféle jelentése van, jelképe a jónak, a boldogságnak, a hűségnek. Az egyiptomi Ízisz fecskeként eredt férje, Ozirisz keresésére. 

A görög mitológiában a fecske Aphrodité szent madara. Egyik mítoszuk a következőképpen meséli el a pacsirta, a fecske és a búbos banka hangjának történetét. Amikor Prokné férje, Téreusz beszeretett felesége húgába, Philomélébe, azt hazudta neki, meghalt az asszonya. Miután feleségül vette, kivágta Philomélé nyelvét. Eközben jelentkezett Prokné, aki megölte férjétől született fiát, Itüszt, s a húsát feltálalta Téreusznak, amikor az rájött, miféle húst evett, üldözőbe vette a menekülő lánytestvéreket. Könyörögésükre, az istenek mindhármukat madárrá változtatták. Proknéből pacsirta, Philoméléből fecske, Téreuszból búbos banka lett. A madárrá változott Prokné állandóan azt csipogja "Itüsz, Itüsz", mire Téreusz azt kiáltja "Hol van? Hol van?"

A magyar néphit szerint a fecskék ősszel a nádasokba húzódnak, s télire halakká változnak. Tavasszal újra fecske lesz belőlük. Hasonló hiedelem él a kínaiak körében is, szerintük a telet a tengerben kagylóként vészeli át, és minden tavasszal visszaváltozik eredeti formájába. A fecske a gólyához hasonlóan, szerencsét és boldogságot hozó madár. Azt mondják, akiknek ereszük alatt fecske fészkel, szerencsések lesznek. Ha beteg ember házába száll a fecske, gyógyulást, ha a fiatal házasokéba, boldogságot jelent.

A fecske előhírnöke az újjászületésnek, a kedvező változásnak, előfutára a reggelnek, a napfelkeltének és a tavasznak. A közmondás úgy szól, "Egy fecske nem csinál nyarat." A népi megfigyelés szerint a fecskék megérkezését és elköltözését viharok kísérik.

A fecskéről számtalan szólásmondásunk van: a legismertebb,  az egy fecske nem csinál nyarat; de ismert a csacsog, mint a fecske; nem jó verébnek fecskével perlekedni; nyári szállásért nem telel veled a fecske; hírmondó fecske tavaszt énekel; nem sirat egy fecskét egy nyár, idővel a fecske még házadra szállhat; elmegy a fecske, marad a túzok.

A fecskék, több nép elképzelésében úgy szerepelnek, mint a szurkáló nyelvű, fecsegő asszonyok. Időjós madárként, az alacsonyan röpködő fecskék esőt jeleznek. Balszerencsés jelnek minősül, a többi állathoz hasonlóan, egy fecske elpusztítása.

/Forrás: Rosta E./

Zöld erdőben jártam.. - Húsvét hétfő

A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, tudniillik gyakran erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet. A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locsolóversike újabb keletű szokás városon és falun egyaránt.



Helyileg kialakított hagyományos formái voltak a húsvéti locsolásnak.

Például az Ipoly vidékén már előző este jártak a legények, ez volt az ún. tojáshajtás. Lányos házanként 8–10 tojást szedtek össze. Előre megbeszélt háznál szalonnát kaptak, ott a tojásrántottát elkészítették és megették. A héjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamilyen oknál fogva haragudtak. Ezután indultak el locsolni. Külön jártak locsolni a még legényszámba nem vett fiúk a keresztanyjukhoz és a rokon lányokhoz (Manga 1968a: 149). Galgamácsán az öntözés után volt a maskurázó tojásszedés. A gyűjtött tojást a legények eladták, a húsvéti táncmulatság költségeire használták fel.
Erdélyben zászlós felvonulást rendeztek. A házigazdával folytatott vőfélyversszerű párbeszédeket jegyeztek fel a hatvanas években is (Molnár I. 1962).
Országszerte azonban nem a köszöntő volt a szokás lényege, hanem az öntözködés.
 Néhány rítusszöveget is találunk a közismert, újabb keletű locsolóversek mellett, mint például az alábbi Békés megyei jókívánságmondás:
 „Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!”

 Versbe foglalt változata esőindító gyermekmondókára emlékeztet:
Szépen kérem az anyját,
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját,
Hadd nőjjön nagyra,
Mint a csíkó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?
(Orosháza, Békés m.; Ortutay–Katona 1975: II. 125)

A háromszéki köszöntővers tréfás fenyegetés:
Ajtó megett állok
Piros tojást várok,
Ha nem adtok lányok
Mind a kútba hánylak.
(Konsza 1957: 449)

Tápiószentmártonban a napot öntöző hétfőnek nevezik. Csak a két világháború között vált fokozatosan általánossá a szagos vízzel történő locsolás. Tápióságon, Tápiószentmártonban az alábbi locsolóverset is mondják:
Én kis kertész legény vagyok,
rózsavízzel locsolkodok,
szépen kérem az anyját,
de még jobban a lányát,
hagy locsoljam meg a göndör haját.
(Barna 1985b: 786)

Turán is vödör vízzel öntözte a legény a szeretőjét, majd a lány átöltözött, és szagos vízzel is meglocsolta. Az 1940-es évek óta „szelídült” meg a szokás, és a legények a szokványos locsolóverssel állítanak be a lányokhoz:

Zöld erdőben jártam,
Piros rózsát láttam,
Meg szabad öntözni?
(Schram 1972: 71)

Lányos házhoz mentek locsolni, de a fiatal menyecskéket is meglocsolták. Sonkával, kocsonyával, kaláccsal, borral kínálták őket.