NYÁRUTÓ

Ilyenkor már lassan elcsendesednek az erdők. Üresek a fészkek, lehulltak a virágok, és az erdei tisztások fűerdejét is tarlóra vágta a szisszenő kasza.
Hallgatóznak ilyenkor és susognak az erdők; ha vihar van, érett hangon szólnak, és a reggelek párájában megfakul a nyár ezerszínű rokolyája.
És a madarak is másként szólnak, a sárgarigó fuvolája mostmár az érett epret dicséri, a cinkék  cserregése a hernyóknak szól, a varjak némán lesik a szöcskét a boglyák puha tetejéről, de a szerelemről és a fészekről nem dalol már egyik se.
A letarlott búzamezőkön pedig elgondolkodva dől a kereszteknek az öregedő Nyár.

Egy jó szó, egy mosoly

"De egyszer, valahol meg kellene
állni egy mosolyra, egy
ölelésre, egy igaz szóra.
Valahol meg kellene állni,
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra
mosolyogni, kezet nyújtani!
Hiányzik a világunkból
a nagy világ...
Hiányzik az életünkből
az életünk, - a szeretet."
/Móricz Eszter: Hiányzik az életből valami/


"Az igazi közösség alapja a barátság" - mondja a bölcs Püthagorász.

  Ma olyan légkörben élünk, ahol hiánycikk lett a jó szó, az őszinte mosoly, a  másik megértése. Nehéz társat, barátot találni, és még nehezebb egy barátságot hosszan megőrizni.  

Ezért szokatlanul ritka élmény manapság a jó szó.  Ha megkapod valakitől, úgy érzed megtisztult körülötted a levegő, élhetőbb lett az élet.  

Köszönettel és szeretettel ajánlom ezt a pár sort az Alsóörsi Strand" Oliva büfé"-t üzemeltető kedves családnak,ahol  a finom ételek mellé - mindenkinek - jutott egy jó szó, egy kedves mosoly.

A mesék

Szeretem a meséket. Nem csak azért, mert szépek és szórakoztatnak, hanem mert életbölcsességeket tartalmaznak.

De felnőttként miért ne kukkanthatnánk a gyermekkorunkból jól ismert történetek mögé? Amint megfordítjuk a meseszőtteseket, máris képesek leszünk átértékelni azt, aminek eddig csak a felszínét láttuk. Miért ne gyönyörködhetnénk olykor-olykor a mesék fonákjában is? Hiszen a szőtteshez a fonákja is hozzá tartozik.

.
A mesékben gyógyító erő lakozik. Hatalmuk van felettünk, noha nem követelik meg, hogy bármit is tegyünk, csak meg kell őket hallgatnunk.


Perzsia északi vidékén történt, hogy egy ember beleesett a vízbe.Már csak a feje volt ki az iszapból, kétségbeesetten kiabált segitségért. Egy-kettőre nagy tömeg gyült össze, s az egyikük rá is   szánta magát, hogy segít a bajba jutottnak.   "Add ide a kezedet..." kiiáltott be hozzá, majd én kihúzlak a mocsárból... de a süllyedő csak kiáltozott tovább, és semmit sem tett, hogy a másik ki tudja húzni. 'add id a kezed! ismételgtte a másik az utasítást.   De válaszként csak kétségbeeset segélykiáltások jöttek.  Ekkor odalépett egy harmadik, és azt mondta: láthatod, hogy soha nem fogja kinyújtani a kezét. Add oda neki te a kezedet, akkor majd megmentheted...

A  két feleséggel járó boldogságról...
 Egy sejknek megadatott az a nagy boldogság, hogy két felesége lehetett. Túláradó örömében vásárolt a bazárban kát egyforma  nyakláncot, s miután boldog órákat tölött el hitveseivel, megajándékozta egyiket is , másikat is, de azzal a kérésel, hogy a másiknak egy szót se szóljanak az ajándékról. De  nem maradhat  minden boldogság felhőtlen ezen a földön.Egy napon a két hitves a versengés és a féltékenység lázától dúltan járult a sejk elé, hogy kérdésekkel ostromolja? áruld el nekünk melyikünket  szereted jobban?

- De szerelmeim - csititotta őket a sejk - mindennél jobban imádlak benneteket.  Nem úgy, tiltakoztak a feleségek, azt akarjuk tudni melyikünket illeted több szerelemmel?  A sejk, mivel nem állhatta tovább hitvesei kérlelését, sokat ígérően visszafogta a hangját és azt rebegte, Ha mindenáron tudni akarjátok, megmondom nektek az igazat. Azt szeretem jobban kettőtők közül. akinek az aranynyakláncot ajándékoztam. A  két feleség a győzelem biztos tudatában nézett egymásra, és helyreállt közöttük a béke.  /perzsa történet/




Öszeűlt egyszer három öreg barát, és az ifjúság örömeiről, meg az öregség gondjairól folyt közöttük a szó.    Ő jaj, sóhajtott az egyik - bizony az én csontjaim már nem a régiek, régen  úgy futottam mint az agár... most meg? alig vonszolom magam.    Jól mondod, helyeselt a másik...  én is azt érzem, hogy ifjúságom ereje elszszivárgott belőlem, akár a sivatagban a víz.
A harmadik:    nem értelek benneteket  barátaim. Én bizony semmit  nem ismerek abból, amiről ti panaszkodtok. Én ma is ugyanolyan erős  vagyok, mint negyven évvel ezelőtt.Ezt viszont a másik kettő fogadta hitetlenül.De bizony erősködött a harmadik. Úgy van ahogy mondom, és a minap ennek bizonyságát is adtam:  a hálókamrámban emberemlékezet óta van egy súlyos tölgyfa szekrény. Negyven évvel ezelőtt megpróbáltam megemelni,de mit gondoltok barátam, mi történt? Meg se bírtam mozdítani. Tegnap azután eszembe jutott, megpróbálom még egyszer megemelni azt a szekrényt. Nekifeszültem minden erőmmel, de másodjára sem sikerült. Ez viszont  világosan bizonyítja: ma is ugyanolyan erős vagyok, mint negyven évvel ezelőtt.

Megkérdezte barátja a mollahot, miután végighallgatta átszellemült ifjúi hével teli prédikációját: mondd csak, nagyrabecsű, hány éves vagy te?  A mollah végigmérte a nála fiatalabb kérdező:  több ingem száradt  már a napon, mint neked. de nem titok a korom, negyven éves vagyok.
Vagy húsz év elteltéveli smét találkoztak.A mollah fejét ősz haj borította, szakálla pedig olyan volt, mintha liszttel hintették volba be. Nagybecsű mollah  kérdezte a barát, nagyon hosszú  ideje nem láttuk egymást, mondd hány éves  vagy most? Ó  te kiváncsi - felelte a mollah, látom te mindent tudni akarsz. Hát halld meg: negyven éves vagyok.Az meg hogy lehet? mikor  húsz évvel ezelőtt kérdeztelek, ugyanezt válaszoltad. Ez már mégsem lehetséges. Már miért nem voln az? förmedt rá mérgesen a mollah.  Mit számít nekem az a húsz esztendőcske? akkor azt mondtam negyven éves vagyok, és azt mondom ma is: mert én már csk úgy tartom: egy ember - egy legyen a szava  is!


A  palota kertjében egy fekete varjú szállt le az egyik narancsfa ágára. A szépen ápolt füvön egy páva lépkedett nagy peckesen.
„Hogyan lehet megengedni egy ilyen fura teremtésnek – károgott a varjú –, hogy betegye ide a lábát! Olyan kevélyen járkál, mintha maga a szultán volna személyesen, pedig a lába kifejezetten rút. A tolla meg milyen förtelmesen kék! Ilyen színt én sohasem vennék magamra. A farkát meg úgy húzza maga után, akárcsak egy róka.”
A varjú ekkor elhallgatott, és várta, mi lesz. A páva egy darabig nem szólt, majd szomorkásan elmosolyodott, s azt mondta: „Azt hiszem állításaid nem felelnek meg a valóságnak. Azt mondod, kevély vagyok, mert egyenesen tartom a fejemet, olyannyira, hogy vállamon feltarajzik a toll, nyakamat pedig rút toka csúfítja. De valójában legkevésbé sem vagyok kevély. Pontosan ismerem a magam fogyatékosságait, és tudom, hogy lábamat csupasz, ráncos bőr borítja. Éppen ez okoz bánatot, és emiatt hordom magasan a fejemet, hogy ne kelljen látni a lábamat. Te csak azt látod meg rajtam, ami csúf. Erényeimet, szépségemet nem veszed észre. Neked még nem tűnt fel ez? Amit te  csúfnak nevezel, az emberek éppen ezért szeretnek engem.”

A Hortobágy

A Hortobágy egy olyan, a pásztorközösségek által megművelt kultúrtáj, mely az ember és a természet kétezer éves, hagyományos és kíméletes földhasználaton alapuló, harmonikus együttmőködésének kiemelkedő példája. Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, mely nem az erdők kiirtása eredményeként jött létre, hanem emberi tevékenység révén, és képes volt megőrizni biológiai sokféleségét.

 

 

A leghíresebb magyar puszta fogalommá vált, és nemzetközi szinten mondhatni régebb óta ismert és elismert mint hazánkban. 1967. decemberében a Pro Natura akció keretében 22 világhírű tudós memorandumban kérte a magyar kormányt, hogy a Hortobágy egyedülálló természeti és kultúrtörténeti értékeit nemzeti park formájában őrizze meg. Ennek eredményeként 1973-ban 51 ezer hektáron létrejött Magyarország első nemzeti parkja, melynek területe napjainkra már elérte a 82 ezer hektárt - ezzel ma az ország legnagyobb összefüggő védett területe. A Hortobágyi Nemzeti Park teljes egészében UNESCO Bioszféra Rezervátum, közel egyharmada pedig nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, melynek védelmét a Ramsari Egyezmény külön biztosítja.

A kiaszott szikes puszta láttán nehéz elhinni, hogy e táj arculatát döntően a vizek formálták. A Hortobágy sekély mélyedéseinek nagy része a jégkorszak végétől a XIX. század közepéig a Tisza és a Berettyó szabad árterülete volt, melyek vize gyakran öntötte el a területet, hordalékával termékeny talajtakaró feltételeit biztosítva, míg néhány helyen a víz akár egész éven át megmaradt, vizenyős területeket, tocsogókat, mocsárrendszereket létrehozva. Honfoglaló őseink egy nagy kiterjedésű mocsarakkal, szikesekkel, rétekkel tarkított tájat találtak itt.

Az ember jelenléte e térségben már a fiatalabb kőkorszakban is bizonyítható: elsősorban a réz- és bronzkor folyamán emelték a (köznyelv által kunhalmoknak nevezett) kurgánok nagy részét. A kurgánok mesterséges eredetű, tájképi, régészeti, botanikai, zoológiai és kultúrtörténeti szempontból kiemelkedően fontos mesterséges eredetű képződmények - lakódombok, sírhalmok, őrhalmok és határhalmok. Méretük változó: átmérőjük 20-90 méter, relatív magasságuk 0,5-12 méter. Alaprajzuk többnyire a körhöz közelítő ovális.

A középkorban a falvak kialakítása jelentette e tájon az ember legmarkánsabb tájképi beavatkozását - erről ma már csak néhány templomrom tanúskodik. Az Alföldön keresztülvezető fontos kereskedelmi útvonalak (mint például az erdélyi sóbányák kincsét szállító "sóút") mentén épültek fel 10-12 kilométerenként - többségében a XVII. században - az utazókat kiszolgáló csárdák, valamint a vízborítás idoszakában a közlekedést megkönnyítő hidak. Ezek egy híres utóda és legismertebb példája, mely a Hortobágy egyik szimbólumává is vált, az 1827-ben megépített Kilenclyukú-híd. Szintén a magyar puszta szimbólumaként ismeretesek az eredetileg az állatok itatására szolgáló gémeskutak.

Szeptember közepétől november közepéig évről évre több tízezer daru lepi el a Hortobágyot. A daruvonulás a puszta egyik leglátványosabb természeti jelensége, amelynek csúcsa általában október végére esik.

Fuji - a vulkánok

Bármikor kitörhet a Fuji, a japánok szent helyként tisztelt tűzhányója – állítják geológusok. A vulkán magma kamrájában lévő nyomás 16-szorosa annak az értéknek, ami már elméletileg képes egy kitörést beindítani.
A Fuji környékén 2000-2001-ben egy sor kisebb földrengést tapasztaltak, a kitörés azonban elmaradt. 2011 tavaszán egy nagyobb földrengés volt, amely egy új törésvonalat hozott létre a hegy alatt. A kutatók szerint ez a földmozgás indította el azt a folyamatot, amely miatt a vulkán ébredezik.
A 3700 méter magas vulkán Japán legmagasabb hegye, Tokiótól 100 kilométerre fekszik. Utoljára 300 éve tört ki, ekkor hatalmas hamufelhőt lövellt a magasba, láva azonban akkor nem tört a felszínre
./meteoline/

 A Fuji
A nevét a tűzistennőről kapta, s a japánok számára évezredek óta a tökéletes szépséget testesíti meg. "Egyszer fölmenni a Fudzsi csúcsára bölcs dolog, másodszor bolondság" - szól az ősrégi mondás. Az ősi tradíciókhoz hűséges helybéliek számára életük során legalább egyszer megmászni a Fudzsit több mint kötelező.
 Nekünk, földi halandóknak a hegyekhez való viszonyunkat a történelmi ókor óta a legkülönfélébb hiedelmek határozták meg. Ennek okát abban az általános emberi tulajdonságban kereshetjük, hogy amit nem ismerünk, attól félünk. A titokzatos erők szinte valamennyi ősi kultúrában mindig is a hegycsúcsokon laktak, gondoljunk csupán a Kalias hegyre, az Olimposzra, a Csomolungmára, avagy éppen a bibliai Sínai hegyre.

A vulkánok avagy tűzhányók a Föld felszínének olyan hasadékai, amelyeken a felszínre jut a magma, az asztenoszféra izzó kőzetolvadéka.
Úgy a görög, mint a római mitológiában a tűzhányókat az istenek munkájának tekintették, mivel sem a tudomány, sem az alkímia nem tudta elfogadhatóan magyarázni működésüket. Platón két művében is említést tesz Atlantiszról, a legendás szigetről, amelynek elsüllyedésével elpusztult a hatalmas atlantiszi civilizáció. Atlantisz létezése és esetleges földrajzi elhelyezkedése napjainkban is vitatott téma – tény azonban, hogy i. e. 1620-ban az Égei-tengeri Szantorini szigetét egy sor roppant erős kitörés elpusztította. A kitörések által okozott szökőár elpusztította Kréta szigetének északi partját és hozzájárult a szigeten kialakult minószi civilizáció hanyatlásához. Szantorini (vagy Théra) kitörése egy másik görög mítosz alapjául is szolgált: a Deukalión szerint Poszeidón bosszút állva Zeuszon elöntötte Attika, Argolisz, Szaloniki és Ródosz tengerparti területeit.

A görögök úgy tartották, hogy az Etna alatt volt Héphaisztosz műhelye, ahol Zeusz fegyvereit kovácsolta. Gyermekei, az egyszemű küklopszok legendáját valószínűleg az Etna oldalán levő számos mellékkráter alakja inspirálta. Vergilius szerint Athéné, bosszújától vezérelve az Etna alá börtönözte be Enkeláduszt, akinek a fájdalomkiáltásai okozták a hegy működését és morajlását. Ugyancsak Vergiliustól tudjuk, hogy Héphaisztosz Enkeládusz testvérét, Mímaszt a Vezúv alá börtönözte be. A római költő szerint a Campi Flegrei lávaárjai a többi bebörtönzött óriás véréből jöttek létre.

A keresztény hiedelemvilágban a vulkanizmust számos áltudományos elmélettel magyarázták, és elsősorban a Sátán munkájának tudták be. Úgy tartották, hogy a katasztrófákat csak szentek csodái akadályozhatják meg. Ezért például i. sz. 253-ban a Catania lakosai Szent Ágota relikviáival körmenetet szerveztek az Etna közelgő lávaárjának megakadályozására, és a lávaár csodával határos módon elkerülte a várost. Ugyanez a módszer 1669-ben már nem vált be: a város nagy részét elöntötte a láva.

A Vezúv 1660-as kitörésekor lezúduló kődarabokban kereszt alakú piroxén ikerkristályok is voltak, és ezeket a helyi lakosok Szent Januarius (Nápoly védőszentje) csodájának tekintették.

Nemcsak az Európában, de a Csendes-óceán Tűzgyűrűjének vidékén is mítoszok övezték a vulkáni jelenségeket. A maori mitológiában Taranaki és Tongariro (két új-zélandi vulkán) jóbarátok voltak, de barátságuk hamar féltékenységi viszályba csapott át, mert mindketten Pihangába szerettek bele (ő is egy új-zélandi vulkán megszemélyesítője). A maorik máig sem telepszenek meg a Taranaki és Tongariro közötti területen, mert félnek, hogy ismét „fellángol” a két egykori barát vitája.

A hawaii bennszülöttek mondavilágában a tűz istenét, Pelét saját húga – Namaka, a tenger istennője – szigetről szigetre egyre délkeletnek űzi a tűzhányók alatt. Úgy tartják, hogy mai lakhelye a Kilauea lávatava alatt van. Ez az elképzelés pontosan egyezik azzal a ténnyel, hogy a Csendes-óceáni litoszféralemez északnyugatnak mozog a szigeteket kialakító elsődleges köpenyoszlop fölött, tehát délkelet felé haladva egyre fiatalabb és fiatalabb vulkánokat találunk.

Klímaváltozás - rekordvékony a Földet védő óriási jégtükör

A klímaváltozás súlyosságára utal, hogy a nyári jégolvadás miatt minden eddiginél vékonyabb lett a jégtakaró a Jeges-tengeren - írja a Guardian című brit napilap. A műholdfelvételeken az látszik, hogy a gyors nyári felmelegedés miatt a jellemzően jéggel borított terület a felére, kevesebb mint 3,5 millió négyzetkilométerre csökkent.


A Jeges-tenger jégtakarója 1970 óta folyamatosan csökken, általában évente nyolcmillió négyzetkilométerrel, de a mostanihoz hasonló drámai olvadás még nem fordult elő. A 2007-es, 4,17 millió négyzetkilométeres rekord augusztus 27-én dőlt meg, és azóta még félmillió négyzetkilométert apadt a jégtakaró. A rekordot várhatóan a napokban jelenti be hivatalosan az amerikai Nemzeti Hó- és Jég Adatközpont - írja a lap.

Klímaszakértők attól félnek, hogy vészesen közeleg az idő, amikor nem lesz jég a térségben. Ha végleg elolvad, nem lesz, ami visszaverje a nap sugarait, és hűtse a Földet.

Tudósok és környezetvédők között a drámai jégolvadás azért okoz nagy riadalmat, mert a tengeri jégtakaró jelentősen befolyásolja a bolygó hőmérsékletét, ugyanis óriási tükörként funkcionál, amely a nap sugarait visszaverve segít hűteni a Földet. A mostani rekordkicsi jégtakaró miatt azért aggódnak annyira, mert a vékony jégréteg még hamarabb elolvad, és megszűnhet a Földet védő óriástükör.

Klímakutatók szerint húsz év múlva a nyári hónapokban nem lesz jég a Jeges-tengeren a klímaváltozás miatt. "A környezeti változások történetének fordulópontján vagyunk. Veszélyesen növekszik az egész bolygó hőmérséklete, ami az extrém időjárás mellett azt is jelenti, hogy növekedhet az élelmiszerhiány szerte a világon" - mondta a Greenpeace brit igazgatója.

Kanadai tudósok szerint a drasztikus jégolvadás idén zord, hideg, száraz telet hozhat Nagy-Britanniában és Európában, ugyanis a sarkvidéki felmelegedés már ősszel érződni fog a légkörben, és ez valószínűleg hatással lesz az összes fontos tengeráramlatra.

 forrás: origo-tudomány

Kulturális Örökség Napjai

 

Az Európa Tanács védnökségével már negyvennyolc országban rendezik meg az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő örökségi napokat.

A program célja az, hogy a nagyközönség figyelmét ráirányítsuk országunk szellemi örökségére, az épületek értékeire, azokéra is, amelyek máskor részlegesen, időlegesen, illetve csak a társadalom egyes rétegei által látogathatók, esetleg folyamatosan zárva vannak. A hagyományosan szeptember harmadik hétvégéjén megrendezett esemény során országszerte sok száz ilyen épület és helyszín kapuja nyílik meg a látogatók előtt.

Mindenki számára fontos, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezete épített és szellemi örökségét, mert ez ösztönöz arra, hogy azokat fenntartsuk és megőrizzük. Ez egyben erősíti a lakóhelyhez, az országhoz való kötődést és az azonosságtudatot is.

Az idei rendezvény az Örökölt üzenet címet kapta. A mottó arra utal, hogy az épületek történelmi emlékek, "üzenetek" a múltból.