A Nemzetközi
Vöröskereszt alapítása előtt a világban nem létezett olyan szervezet, mely a
csaták során megsebesült katonákkal foglalkozott volna; az ütközetek után
általában a járványoktól rettegő helybéliek földelték el a halottakat, a
harcoló felek pedig csak azokat a sebesülteket vitték magukkal, akiknek
megmentésére esély látszott. Ez még az 1859-ben kirobbant osztrák-piemonti
háború idején is így működött, amikor Henri Dunant, egy svájci kereskedő
Itáliába utazott, hogy egy algíri üzlet kapcsán tárgyalhasson III. Napóleonnal
( 1852-1870).
A francia császár természetesen a küzdelmek közelében
tartózkodott, így – Solferinó mellett – Dunantnak alkalma nyílt megtekinteni a
19. század egyik legvéresebb csataterét.
A kereskedő egy nappal az ütközet után érkezett a 40 000 ember életét követelő küzdelem színhelyére, és elborzadt a halottak és a magatehetetlen sebesültek látványától. Dunant úgy döntött, segít, akin csak tud, ezért a környező településeken hamarosan ápolókat toborzott, és elsősegélyben részesítette a sebesült katonákat. A svájci kereskedőre nagy hatást gyakoroltak az Itáliában látott szörnyűségek, ezért hazatérése után kampányt indított egy olyan szervezet megalapításáért, mely a harctéri sérültek ellátását tűzte volna céljául.
A kezdeményezés legjobb reklámjának Dunant solferinói
élményeiről írt könyve bizonyult, mely 1862-ben jelent meg, és rövid idő alatt
bejárta egész Európát.A kereskedő egy nappal az ütközet után érkezett a 40 000 ember életét követelő küzdelem színhelyére, és elborzadt a halottak és a magatehetetlen sebesültek látványától. Dunant úgy döntött, segít, akin csak tud, ezért a környező településeken hamarosan ápolókat toborzott, és elsősegélyben részesítette a sebesült katonákat. A svájci kereskedőre nagy hatást gyakoroltak az Itáliában látott szörnyűségek, ezért hazatérése után kampányt indított egy olyan szervezet megalapításáért, mely a harctéri sérültek ellátását tűzte volna céljául.
1863 februárjában összeült Genfben az úgynevezett „ötök tanácsa” – Dunant és négy másik tekintélyes genfi vállalkozó –, mely októberre tető alá hozott egy háromnapos nemzetközi konferenciát.
Az október 29-én elfogadott alapokmány értelmében aztán Svájc és még 14 európai állam tagságával létrejött a Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése