Az emberek közérzete általában rosszabb lesz a téli időszámítás kezdetekor, mivel innentől kezdve tudatosul bennünk, hogy vége a nyárnak és jönnek a hideg, sötét téli hónapok
Az őszi óraátállítással térünk vissza a csillagászatilag indokolt időszámításhoz, amit az órák tavasszal történő előreállítása miatt vesztünk el.
Az idő
Az idő az ember segítőtársa és ellenfele. Attól függ, hogy össze tud-e fogni vele vagy nem. Mivel azonban az idő olyan láthatatlan, mint a mesebeli szörnyek, ahhoz, hogy összefoghasson vele, az embernek előbb meg kellett találnia a módját annak, hogy láthatóvá tegye a maga számára. Az eszköz, mely erre szolgál: az óra.
Mi is az idő? A kérdés elsőre könnyűnek tűnik, de ha pontos definíciót próbálunk adni, rájövünk, ez bizony kemény dió. Az emberi kultúra egyik legizgalmasabb kérdését sokan feszegették, mindhiába.
– Megállt az idő – mondják,
akik megálltak.
– Rohan az idő – mondják,
akik rohannak.
A várakozónak: végtelen;
a rabnak: mozdulatlan;
a bölcsnek: mély;
az alkotónak: kevés;
emennek: boldog;
amannak: boldogtalan;
kecsegtető és kilátástalan,
satöbbi, satöbbi…
/Kányádi Sándor Relativitás, részlet/
Az idő, megfogalmazhatatlan, rejtélyes paradoxon, Aurelius Augustinus (aki filozófus volt, körülbelül 1500 évvel ezelőtt) szerint: " "De mi az idő?"", kérdezte. " "Ha tőlem kérdezik, tudom. Ha meg akarom magyarázni a kérdezőnek, nem tudom.""
Az óra fogalma az ősi sumérokig vezethető vissza, akik aztán átadták azt az egyiptomiaknak, azok pedig a görögöknek. A napórák, melyek legkorábbi példáját Egyiptomban, Krisztus előtt 1500-ból, III. Thutmósis korából tárták fel, valójában csak az egész órákat mutatták.
Az arabok a vízórák mesterei voltak, s a hagyomány szerint a bagdadi kalifa egy ilyent kínált fel a nagy keresztény hódítónak, Nagy Károlynak (Charlemagnénak) 807-ben.
A vízórát hamar felváltották a homokórák, melyek hatalmas példányai díszítették az Új Világ felfedezésére induló schoonereket.
Az első mechanikus órák minden valószínűség szerint a 13. század környékén jelentek meg Nyugat-Európában, a szerzetesi közösségekben. Az éjszakai szolgálat ugyanis megkívánta egy független ébresztő rendszer létrehozását, amelyre éjszaka a napórák alapból nem voltak képesek, a vízórák pedig csak rövidebb időtartamokat tudtak átfogni- s egyik sem felelt meg eleve a célnak, tekintettel arra, hogy csendesen működtek.
Az első mechanikus órák harang- és templomtornyokat ékesítettek impozáns sziluettjükkel, melyeket egyre kisebb modellek követtek. (
A kisebb méretű órák hamar megtalálták útjukat a magánlakosztályokba, túllépve a királyok és egyéb udvari előkelőségek privilégiumán. A reneszánsz individualizmusa tette aztán lassan az órát személyes öltözék állandó kiegészítőjévé, mely egyben modern társadalmunk talán egyik legtipikusabb szimbólumának előfutára is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése