Irodalomszervező, nyelvújító, író, költő, műfordító, a korabeli magyar irodalom vezéralakja.
A sárospataki kollégiumban végezte tanulmányait 1769-től 1779-ig, előbb apja kívánságára teológiát, apja halála után jogot tanult, kapcsolatba került Bessenyein keresztül a magyar felvilágosodással. Kassán, Eperjesen, Pesten folytatott joggyakorlatot. 1784-ben Abaúj megye aljegyzője, 1786-től a kassai tankerület elemi iskoláinak felügyelője lett. Magyat Museum és Orpheus címmel irodalmi lapokat indított. 1792-ben ismét Regmecre költözött, innen irányította az általa Széphalomnak elnevezett Bányácskán a kúriája építését. Itt tartóztatták le 1795-ben a magyar jakobinus mozgalomban betöltött szerepe miatt. Előbb halálra ítélték, de kegyelmet kapott, 1801-ben térhetett haza a várfogságból. ( Fogságom naplója című művében ír a rabság hat esztendejéről.) Feleségével, Török Sophie költőnővel 1804-ben Széphalomra költözött, és innen irányította az irodalmi életet két évtizeden át. Kiterjedt levelezést folytatott szinte valamennyi magyar íróval, részt vett az irodalmi vitákban. Kölcsey így méltatta Emlékbeszédében: "A közelebb múlt ötven s egynéhány év alatt ki volt íróink közül, kivel e férfiú kisebb vagy nagyobb érintkezésben ne állott volna? ki ne kereste volna ismeretségét a Jelesnek...Kazinczy ... minden írásait csínnal, hévvel és ifjúi élettel öntötte be, s ezáltal az írósereg figyelmét magához ragadóan, literaturánkban új korszak alapítója lett." 1815-től élete végéig a Zemplén vármegyei levéltár rendezését, gondozását végezte nagy lelkesedéssel és szakértelemmel. A sátoralajaújhelyi Zempléni Levéltár műemléki berendezéseinek egy részét ő tervezte, láthatjuk ma is dolgozóasztalát. A levéltár előtt szobra emlékeztet az itt végzett munkájára. 1831. augusztus 22-én halt meg Széphalmon, kívánsága szerint itt nyugszik ma is az "írófejedelem" a családi temetőben. Egykori kúriája helyén Ybl Miklós tervei alapján klasszicista stílusú mauzóleumot állított "Kazinczy Ferencz emlékének a hálás utókor".
Szállóigéi
"Kazinczy két szállóigévé vált gondolata a
„Jót s jól…” és a „Jól s szépen az ír…” a célok és a módszerek
körültekintő meghatározására és megfontoltságára figyelmeztetnek:
Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot. (A nagy titok)
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot. (A nagy titok)
Kazinczynak nehéz, sokszor gyötrelmes
megpróbáltatásokon (börtön), újrakezdéseken átmenő, (kisebb, nagyobb)
anyagi nehézséggel küszködő, „leszorított”, lehetőségekben sokszor
visszavetett élete volt. Ennyi megpróbáltatás föltehetőleg sok más
embert tüskéssé, kiábrándulttá, hitehagyottá tett volna. Kazinczy
mindezek ellenére egész életében cselekvő életet élt: folyton
munkálkodott, tervezett, irányított."
forrás:e-nyelv.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése