Eső, hó, ónos eső

Az ország nagy részén valami esik: vagy hó, vagy havas eső, vagy ónos eső.

Az ónos eső neve beszédes. Ehhez persze tudni kell arról, hogy létezik egy technika, az úgynevezett ónozás. Különböző tárgyakat díszítenek ezzel a módszerrel, fényessé teszik azok felületét. Megolvasztják az ónt, a kívánt felületen szétfuttatják, így vékony réteget képez a tárgy felületén. A talajon megfagyott eső képez ehhez hasonló vékony réteget.

Kezdetben teljesen azonos a közönséges esővel. Amikor leér a talajra, akkor történnek érdekes dolgok. Ónos eső kialakulásához a legfontosabb tényező az, hogy a felszín fagypont alatti hőmérsékletű legyen. Az ott található növények, tárgyak szintén fagypont alatti hőmérsékletűek. Óhatatlanul ki kell fagynia, ki kell csapódnia az esőnek, bár nem kell, hogy nagyon nagy legyen a fagy.

 Az ónos eső tipikusan téli melegfront átvonulásával keletkezhet.
 
 Ez a túlhűlt levegő a felszínnek, fáknak, vezetékeknek ütközve azonnal megfagy: ez a rettegett jégpáncél, amelyen sem autóval, sem gyalogosan nem lehet biztonságosan közlekedni.

A túlhűlés (azaz a víz 0 fok alá hűl, de nem fagy meg) azért következhet be, mert a különálló vízcseppek másként viselkednek hűléskor, mint egy vödör víz, és a 0 fokot elérve nem szilárdulnak meg.

Amikor ónos eső esik

Az ónos eső a legalattomosabb csapadék.



Az ónos eső neve beszédes. Ehhez persze tudni kell arról, hogy létezik egy technika, az úgynevezett ónozás. Különböző tárgyakat díszítenek ezzel a módszerrel, fényessé teszik azok felületét. Megolvasztják az ónt, a kívánt felületen szétfuttatják, így vékony réteget képez a tárgy felületén. A talajon megfagyott eső képez ehhez hasonló vékony réteget.

Kezdetben teljesen azonos a közönséges esővel. Amikor leér a talajra, akkor történnek érdekes dolgok. Ónos eső kialakulásához a legfontosabb tényező az, hogy a felszín fagypont alatti hőmérsékletű legyen. Az ott található növények, tárgyak szintén fagypont alatti hőmérsékletűek. Óhatatlanul ki kell fagynia, ki kell csapódnia az esőnek, bár nem kell, hogy nagyon nagy legyen a fagy.

 Az ónos eső tipikusan téli melegfront átvonulásával keletkezhet.
 
 Ez a túlhűlt levegő a felszínnek, fáknak, vezetékeknek ütközve azonnal megfagy: ez a rettegett jégpáncél, amelyen sem autóval, sem gyalogosan nem lehet biztonságosan közlekedni.

A túlhűlés (azaz a víz 0 fok alá hűl, de nem fagy meg) azért következhet be, mert a különálló vízcseppek másként viselkednek hűléskor, mint egy vödör víz, és a 0 fokot elérve nem szilárdulnak meg

Nyári eső

Evolúciós oka lehet annak, hogy a legtöbben szeretik a friss eső illatát, amely a talajban lévő kémiai anyagok hirtelen felszabadulása miatt alakul ki.

 

  A sajátos illat egyik fő összetevőjét olyan növényi olajok adják, amelyeket a növények az eső előtti időszakban választanak ki. Az eső érkezésekor ezek a talajban felhalmozódó illatanyagok összekeverednek, és a levegőbe kerülnek. (Az is kiderült, hogy ezek a növényi olajok gátolják a csírázást, valószínűleg azért, hogy a száraz időszakban csökkenjen a vízért való versengés.)

Talajlakó baktériumok (sugárgombák, Actinomycetes) is hozzájárulnak az eső jó illatához egy olyan vegyülettel, amelyet spóraképzésük közben termelnek. Megint csak az esőcseppek azok, amelyek a talajban lévő spórákat és ezt a vegyületet a levegőbe juttatják. Egyébként ugyanez a vegyület adja a talaj "tavaszi szagát", amit például az első kertészkedéskor érezhetünk, és amelyre az emberi orr különösen érzékeny.
Diana Young antropológus (University of Queensland) szerint evolúciós gyökerei vannak annak, hogy kellemesnek érezzük az eső illatát. Ausztrál őslakók körében végzett kutatásai során kiderült, hogy ők a zöld színnel társítják az eső illatát, ami a száraz évszak utáni első csapadék, illetve a természet kizöldülése, végső soron pedig a táplálékforrások közötti ősi kapcsolatra utal. Young ezt "kulturális szinesztéziának" nevezi: a különböző érzékszervi tapasztalatok keveredését egy társadalmi kontextusban.

/forrás:origo/

A víz

Az Antarktisz Száraz Völgye állítólag több mint kétmillió éve nem látott esőt. Nedvességnek alig-alig van nyoma, amelyben jelentősen közrejátszik az általában 200 mérföld/órás sebességgel száguldó leáramló szél. Bár a Déli-sarkon van, hó szinte sose esik, jeget se találni csupán a meredek sziklák ormain, illetve a tavakon, melyek felszíne több méter vastagságban fagyott, mely alatt titokzatos, jelenleg is kutatás tárgyát képező mikroorganizmusok élnek.  Az Antarktisz egyébként a legszárazabb kontinens, mivel a földrész belsején évente kevesebb, mint 50 mm csapadék hull. Az évi csapadékmennyiség a csapadékosabb területeken is legfeljebb 500-600 mm (például: Antarktiszi-félsziget).   /Kép: www.meteoprog/ A víz hatalmas és kemény szelleme, ha tisztelettel bánunk vele, megmutatja lágy, gondoskodó tiszta alakját is. A víz már évezredek óta szimbolizálja a tisztaságot, a lelki üdvösséget, de gyakorlati és esztétikai funkciókkal ellátott műalkotásokkal is éltették a víz szellemeit, isteneit a köztereken, a magánvillákban és a templomokban is. Már az ókorban is felfedezték a víz természetes hűsítő erejét, ezért különféle csővezetékekkel vezették a hősöket, vagy isteneket ábrázoló szoborcsoportokhoz, hogy a levegőbe spiccelt víz cseppjei elpárologva lehűtsék a közterek levegőjét is. A leghíresebb köztéri szökőkutak Rómában a barokk kor emlékét őrzi. Bizonyára mindenki számára ismert Piazza di Trevi kompozíciója. Magyarországon a keszthelyi Festetich kastély parkjában lévő szökőkút vívott ki elismerést a látogatóktól. A mai kor is alkotott néhány modern szökőkút-csodát, gondoljunk csak néhány világismertségre törő hotel régi korokat idéző, vagy a mai stílust hirdető műszaki bravúrjára Las Vegasban, Párizsban vagy Tokióban. Szökőkutakkal hűtötték régen a paloták, templomok termeit is. Az esztétika és a hűtés mellett keleten a Feng Shui alkalmazta a csobogókat, ezzel is biztosítva a CSI áramlását. A természet kis szigete ez minden hagyományosan berendezett távol-keleti házban. A növényekkel körbeültetett, a köveket gondosan elrendezett kis csobogó megnyugtató hangjával biztosítja a háziak pihenését. Az ókori civilizációk dicsőségét leginkább a közfürdők fényűzése, az építészeti megoldások bravúros cifrázása jellemzi. A rómaiak például majdnem minden nap ellátogattak a sokszor a gyógyforráshoz épült közfürdők valamelyikébe. Mindenki megtehette, mert olcsó volt, egészséges és a társadalmi élet egyik fő színtere, lévén, hogy bárkivel összefuthattak a napi politikát, vagy a pletykákat megbeszélni. A medencéket különféle hőmérsékleten töltötték fel, de lehetett választani a gőzfürdőt is. A medencéken kívül könyvtárat és különféle sporthelyiségeket, az udvaron pedig táblajáték és kockázási lehetőséget is találhattak a látogatók. A különböző vallások más és más dolgoknak tulajdonítottak jelentőséget, de egyben mindegyik közös volt. A víz jelentőségét minden kultúrában felismerték és számára méltó helyet adtak hitükben, rituáléikban. A legtöbb teremtésmítoszban megtaláljuk az őstengert. Szimbolikája mindenhol megegyezik, hiszen a tisztaság, az érintetlenség, a lelki üdv cseppfolyósított jelképe. A mohamedánok és a zsidók nem léphetnek be a templomba tisztálkodási rituálé nélkül. A keresztények szenteltvízzel locsolják meg az újszülöttet, az élőt és a holtat is. Testüket és lelküket is vele öblítik le, hogy megszabaduljanak az őket nyomó bűnöktől, és biztosítsák helyüket a túlvilág vidámabb oldalán. forrás: meteorologus