A víz

Az Antarktisz Száraz Völgye állítólag több mint kétmillió éve nem látott esőt. Nedvességnek alig-alig van nyoma, amelyben jelentősen közrejátszik az általában 200 mérföld/órás sebességgel száguldó leáramló szél. Bár a Déli-sarkon van, hó szinte sose esik, jeget se találni csupán a meredek sziklák ormain, illetve a tavakon, melyek felszíne több méter vastagságban fagyott, mely alatt titokzatos, jelenleg is kutatás tárgyát képező mikroorganizmusok élnek.  Az Antarktisz egyébként a legszárazabb kontinens, mivel a földrész belsején évente kevesebb, mint 50 mm csapadék hull. Az évi csapadékmennyiség a csapadékosabb területeken is legfeljebb 500-600 mm (például: Antarktiszi-félsziget).   /Kép: www.meteoprog/ A víz hatalmas és kemény szelleme, ha tisztelettel bánunk vele, megmutatja lágy, gondoskodó tiszta alakját is. A víz már évezredek óta szimbolizálja a tisztaságot, a lelki üdvösséget, de gyakorlati és esztétikai funkciókkal ellátott műalkotásokkal is éltették a víz szellemeit, isteneit a köztereken, a magánvillákban és a templomokban is. Már az ókorban is felfedezték a víz természetes hűsítő erejét, ezért különféle csővezetékekkel vezették a hősöket, vagy isteneket ábrázoló szoborcsoportokhoz, hogy a levegőbe spiccelt víz cseppjei elpárologva lehűtsék a közterek levegőjét is. A leghíresebb köztéri szökőkutak Rómában a barokk kor emlékét őrzi. Bizonyára mindenki számára ismert Piazza di Trevi kompozíciója. Magyarországon a keszthelyi Festetich kastély parkjában lévő szökőkút vívott ki elismerést a látogatóktól. A mai kor is alkotott néhány modern szökőkút-csodát, gondoljunk csak néhány világismertségre törő hotel régi korokat idéző, vagy a mai stílust hirdető műszaki bravúrjára Las Vegasban, Párizsban vagy Tokióban. Szökőkutakkal hűtötték régen a paloták, templomok termeit is. Az esztétika és a hűtés mellett keleten a Feng Shui alkalmazta a csobogókat, ezzel is biztosítva a CSI áramlását. A természet kis szigete ez minden hagyományosan berendezett távol-keleti házban. A növényekkel körbeültetett, a köveket gondosan elrendezett kis csobogó megnyugtató hangjával biztosítja a háziak pihenését. Az ókori civilizációk dicsőségét leginkább a közfürdők fényűzése, az építészeti megoldások bravúros cifrázása jellemzi. A rómaiak például majdnem minden nap ellátogattak a sokszor a gyógyforráshoz épült közfürdők valamelyikébe. Mindenki megtehette, mert olcsó volt, egészséges és a társadalmi élet egyik fő színtere, lévén, hogy bárkivel összefuthattak a napi politikát, vagy a pletykákat megbeszélni. A medencéket különféle hőmérsékleten töltötték fel, de lehetett választani a gőzfürdőt is. A medencéken kívül könyvtárat és különféle sporthelyiségeket, az udvaron pedig táblajáték és kockázási lehetőséget is találhattak a látogatók. A különböző vallások más és más dolgoknak tulajdonítottak jelentőséget, de egyben mindegyik közös volt. A víz jelentőségét minden kultúrában felismerték és számára méltó helyet adtak hitükben, rituáléikban. A legtöbb teremtésmítoszban megtaláljuk az őstengert. Szimbolikája mindenhol megegyezik, hiszen a tisztaság, az érintetlenség, a lelki üdv cseppfolyósított jelképe. A mohamedánok és a zsidók nem léphetnek be a templomba tisztálkodási rituálé nélkül. A keresztények szenteltvízzel locsolják meg az újszülöttet, az élőt és a holtat is. Testüket és lelküket is vele öblítik le, hogy megszabaduljanak az őket nyomó bűnöktől, és biztosítsák helyüket a túlvilág vidámabb oldalán. forrás: meteorologus